Interjú Gryllus Dorkával

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Azt elmúlt hónapok magánéleti viharai miatt a hallgatás ködébe burkolózott színésznõ visszatért a reflektorfénybe. Nem is akárhogyan: a Mix címû film nõi fõszereplõjeként...
- Amikor kilenc évvel ezelőtt megkaptad első filmszerepedet – az Esterházy regényből készült ’Érzékek iskolájának’ Lilijét –, még főiskolás voltál. Egy újság kérdésére, hogy a filmet vagy a színházat választanád-e, akkor azt válaszoltad, hogy imádsz filmezni, de nem tudod, hogy lesz-e rá lehetőséged később. Az elmúlt években nagyon sokat forgattál, de mostanában mintha kevesebbet szerepelnél a színpadon. Elégedett vagy ezzel az állapottal?


Most is szeretek forgatni, de ha soha többet nem játszhatnék színpadon, az nagyon rossz lenne. Sajnos jelenleg kevesebbet játszom színházban, mint régebben. Ebben közrejátszott az is, hogy idén eljöttem a Kaposvári Csiky Gergely Színháztól, mert nem tudtuk összeegyeztetni a próbákat a Dallas című film forgatásával, amelyet mostanában fejeztünk be.

- Új filmedben egy olyan lányt játszol, aki abból él, hogy barátja erotikus fotókat készít róla. Rögtön elvállaltad a szerepet?

Izgultam rendesen. Eleinte nem voltam biztos abban, hogy a szerep elvárásai nem mennek-e túl azon a határon, amit én még merek. De miután a rendező meggyőzött arról, hogy a vetkőzés nem lesz öncélú, van funkciója a filmben, elvállaltam. Remélem, hogy a film után nem csak az erotikus jelenetek maradnak meg az emberekben.

- A Mix című film nem az első filmed, amiben meztelen vagy. Meg lehet szokni az ilyen helyzeteket?

Nekem nem sikerült megszokni. Bár nem vagyok szégyenlős, meglehetősen kínos dolog ismeretlen emberek előtt meztelenül csókolózni. De nem szeretek a vetkőzésről beszélni, mert szerintem nem ez a legfontosabb dolog egy színésznő életében. Másrészt, ha egy filmben nem öncélú a meztelenkedés, akkor semmi bajom nincs vele. Benedek Miklós, a főiskolás osztályfőnököm mondta, hogy a Rómeó és Júliából sem lehet kivágni a csókolózós jeleneteket, csak mert a színésznőnek nincs kedve csókolózni.

- Azt mondják, minden a gyerekkorban dől el. Egyértelmű volt, hogy színésznő leszel?

Dehogyis! A gimnázium elvégzése után a közgazdasági egyetemre akartam beadni a jelentkezési lapomat, de egy ismerősöm elvitt a Sátántangó című film forgatására. Azt hiszem, ott fertőződtem meg véglegesen a színészettel. Soha nem felejtem el: ott állt egy csomó ember talpig sárban, esőben, piszkosan, és mégis olyan fantasztikus volt a hangulat, a légkör, hogy azonnal beleszerettem. A főiskolára először nem vettek fel, de amikor másodszor az „Anyám tyúkját” választotta a felvételi bizottság a listámról, sikerült.

- Hogy érezted magad a főiskolán?

Eleinte kicsit nehezen bírtam, hogy fél hétkor kell kelni és éjfélig bent vagyunk, de aztán megszoktam. Azok az emberek pedig, akikkel ott együtt nőttem fel, a mai napig nagyon fontosak a számomra. Ezek azok a kötődések, melyek örökre megmaradnak.

- Mi újság, múlt század? Ebben a darabban játszol a Madách Kamarában...

Igen, ez egy nagyon érdekes darab, Mácsai Pál rendezte. A játék szövegét újságcikkek adják: felolvassuk és eljátsszuk a huszadik századot - újságcikkek segítségével. Hála Istennek, a közönség nagyon szereti a darabot, már túl vagyunk a 80. előadáson.

Fotók:
Olvass tovább

Hozzászólások