Látkép gesztenyefával

Kattints a képre!

Nemes Nagy Ágnes verseiben nem közvetlenül vall magáról, hanem sajátos, objektív világot hoz létre, s így a valóságnak olyan egyedileg formált metszetét jeleníti meg, amely személyiségének érzelmi állapotát, gondolatainak feszültségét, gyors iramát érzéki vibrálással, mégis közvetett módon foglalja magába.

Kiállításunknak is olyan költői motívum, olyan tárgy áll a középpontjában, mely objektív lírája szempontjából különösen jellemző, s ez a gyökeret eresztő, lombot hajtó, árnyat adó, vagy csupaszon álló fa motívuma, mely a természet formáit, elemi erőit, megejtő szépségét, emberhez fűződő kapcsolatát sok szempontból szimbolizálja.





A költő rejtettebb, belső világa is felidéződik: a természeti képből egy ablakkerettel leválasztott intim sarokban saját széke áll. Rajta táskája, személyes, apró tárgyai, mögöttük életnagyságú fényképe, ahogy szemérmesen kitárt szekrényének polcai előtt, dacosan vállalva önmagát, szembenéz a fotós gépével, a lencsén túl pedig egyenesen velünk, mai olvasóival. A teremben a verskéziratok közé illesztve, a ,,szép, okos, szigorú’’ — ahogy Ottlik Géza jellemzi őt — Nemes Nagy Ágnes portréi futnak körbe.

Kattints a képre!

A fényképek egyrészt a Múzeum gyűjteményéből származnak, de jelentős részét (sok esetben eddig publikálatlan fotót) Lengyel Balázs bocsátotta rendelkezésünkre. A fényképek alatt az író-, és költőtársak egy-egy kiragadott, jellemző, emlékező mondata szolgál képaláírásként. Jellemző kontrasztot alkotnak e nosztalgikus, dicsérő emlékekkel a költőnek azok az önkritikusan szigorú és önironikusan lebecsülő mondatai saját fényképeiről, melyek a portréit tartalmazó lapozó kezdő oldalán olvashatók.

Külön füzet mutatja be Nemes Nagy Ágnes vázlatait, rajzait, melyeket tárgyakról, tájakról, a természetről és néha emberekről készített. A kiállításon meghallgatható jellegzetesen mély hangja is, ahogy verseit szavalja.

Megtekinthető: 2002. március 7-ig