Meddig mehetünk el a szexuális játékokban? – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Kérlek, segíts! A párommal, aki a 36. életévében jár, alig egy éve vagyunk együtt. Úgy érzem, nekem ő az igazi, és mivel betöltöttem már a 34-et, ideje lenne megállapodnom. A gondok a szexszel kezdődtek: minden remekül megy, csak nem tudom, jó irányba haladunk-e.

Az egész egy ártatlan tréfával kezdődött. Úgy öt hónappal ezelőtt észrevettem, hogy szex közben szereti lefogni a kezem, azt pedig egyenesen imádja, ha úgy teszek, mint aki szabadulni akar, de nem tud. Belementem a játékba. Egy hét múlva bilincset vásárolt – még ez is belefért. Az ágyhoz bilincselt, simogatott, harapdált, és láttam rajta, mennyire élvezi, hogy „ő az úr”. Hangsúlyozom: nem durva, és soha semmi olyat nem tesz, amit ne élveznék, sőt ő az első férfi, akivel valódi orgazmust éltem át.

Az első, gimnáziumi szerelmét vette el, de végül a rossz házasságból csúnya válás lett. És hogy végre a lényegre térjek, a szexuális életünk fokozatai a következők voltak: kendő, bilincs, házibuli ruhatárszobája, lépcsőház, erkély, udvar, próbafülke, színházi mosdó, és a napokban a nyílt utcán estünk egymásnak. Igaz, sötét volt, de mégiscsak elhaladt néhány ember a túloldalon. Később közölte: érdekli, milyen lehet moziban… A vicc az egészben az, hogy engem is izgat. Csak sajnos egyre kevesebbet beszélünk másról – a központi téma a mikor, hol és hogyan.

Vajon csak kitombolja magát velem, mert rájött, hogy kapható vagyok ilyesmire? Mi lesz a következő? A sarki gyorsétterem? Azt mondja, szeret, de lassan minden egyes találkozásunk szeretkezésbe torkollik. Nem csak a szexet keresi? Vagy ez egy ilyen szakasza a kapcsolatunknak? Félek, hogy én szúrtam el az egészet azzal, hogy belementem a játékaiba. Fogjam fel úgy, hogy jól szórakozunk együtt, és elégedjek meg ennyivel? Attól félek, egy nap majd nem tudok elég izgalmat kínálni, és akkor elhagy.

Kérlek, Mamagésa, segíts!

Egy kétségbeesett nő

Kedves mázlista nő!

Azt írod, hogy 34 évesen rátaláltál arra a férfira, akivel életedben először átélted az orgazmust, a férfira, akivel olyan izgalmas és klassz, mint eddig senkivel, és akivel az egyéves együttlét után „lassan minden egyes találkozás szeretkezésbe torkollik”. Egy olyan csodában, szinte azt mondanám: kegyelmi állapotban vagy benne – úristen, hány nő vágyik erre… –, ami az ember életében nem sűrűn adatik meg. Ahogyan ezt te magad is tapasztaltad, nyilván nem véletlen, hogy vele élveztél el először. Erre te elkezded gyártani a parákat, és egyenesen kétségbeesett nőnek titulálod magad. Dehogy vagy te kétségbeesve!

Csupán új helyzetben vagy, és ez annyira izgalmas és gyönyörteljes, hogy felmerül benned a kérdés: mi lesz, ha már ez nem lesz? Akkor nem lesz. Nem szólhat minden életperiódus a tomboló szexualitásról. Szétégne benne az ember pillanatok alatt. Viszont az „egy év után a lassan minden egyes találkozás szeretkezésbe torkollik” állapot nagyon is rendjén való. Ez a normális, az egészséges. Üsd be a keresőbe a szerelem kémiája szavakat, és olvasd el, mi minden zajlik ilyenkor az emberben kémiailag, biológiailag. Dúl a hormonháború, és ez a megváltozott állapot nagy átlagban két évig tart. Úgyhogy azt javaslom, élvezd ki az életnek ezt az ajándékát, és hagyd most a bizonytalan és megfoghatatlan jövőre vonatkozó problémagyártást. Élvezd ezt a csodát, amelyre oly sokan vágynak, te pedig benne lehetsz.

„Félek, hogy én szúrtam el az egészet azzal, hogy belementem a játékaiba.” De csacsi vagy… Még hogy elszúrtad! Végre megélheted a szabad és gyönyörteljes szexualitást. Olyat adott, amiről legfeljebb csak sejtetted, hogy létezik. Új kapukat, tereket nyitott meg benned. Használd ki, szárnyalj ezzel az energiával! Írj, alkoss, táncolj, vigyél be új lendületet a munkádba, a kapcsolataidba, éld meg a kreativitásodat minél bátrabban. Önlehúzás helyett add bele egész lényedet ebbe a csodába. Tart, ameddig tart. Lesz belőle, ami lesz, ami lenni akar, amivé lennie kell. Lehet, hogy ez nem csupán az első, hanem az utolsó vagy akár a legnagyobb szexuális eksztázisod.

„Fogjam fel úgy, hogy jól szórakozunk együtt, és elégedjek meg ennyivel?” – kérdezed. Ennyivel? Mennyivel? A teljes össze- és egybeolvadással? A hónapok óta tartó szexuális eksztázissal? Miért, mit szeretnél? Hogy azt mondja, örökké veled akarok maradni, mindig csak rád fogok vágyni? Ezek csak szavak. Bármit mondhat az ember. Bármit. És a naiv szerelmesek ilyeneket is szoktak mondani egymásnak, és akkor tényleg komolyan így is gondolják. Csakhogy az ember maga a változás, és aki nyitottan a jelenben van, egyrészt nem tudja, mit hoz a jövő, másrészt nem is akarja tudni, mert lesz, aminek lennie kell.

Szerintem egy kapcsolat íve, története valahol már az elején benne van. Lehet sejteni, mi mire „ítéltetett”. A tudatosság leginkább abban számít, ha mintegy kívülről is meglátva, tudatosan, felvállalva éljük meg a sorsunkat. Persze ez nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várjuk a sorsunkat. Ha teszünk érte, az is része az útnak. Neked most nincs más dolgod, mint elengedni magad, és hagyni, hogy egész lényeddel átéld ezt a ritka, viszonylag rövid ideig tartó és nagyon klassz állapotot.

„Attól félek, hogy egy nap majd nem tudok elég izgalmat kínálni, és akkor elhagy.” Nem attól marad két ember együtt hosszú időn át, mert állandó izgalmat kínálnak egymásnak. Sőt! Egy idő után épp a másik oldal lép be a képbe: a nyugalom és a biztonság. Az intimitás és a kötődés, amelyben abszolút nincs vibráló izgalom. Mindenesetre ennek az ideje nem a kapcsolat első éve: egy erős alapokról induló párkapcsolatban ilyenkor még a tomboló szexualitás van a helyén.

Az, hogy benneteket elkezdett izgatni a „lebukás” veszélyének a kiszolgáltatottsága, érthető, ez pluszadrenalint jelent. Moziban, utcán… – ifjabb éveimben én is próbáltam, nagyon szexi. Persze mindig törekedtem arra, hogy szép titokban történjen, mások ne vegyék észre, vagy ha igen, akkor se legyen egyértelmű. Ma már nem tennék ilyet, bevallom, még azt sem szeretem, ha nyilvánosan csókolóznak párok. Közönségesnek találom. Nem tartozik másra. A szerelmes, szextől átfűtött, állati gerjedelmükön uralkodni nem tudó feleket persze valahol meg tudom érteni – na, most jön az „öreglányduma” –, hisz én is voltam fiatal, de azért alapvetően azt gondolom, másokra rátestálni a nemi életeteket – nem oké.

De egyébként irigylésre méltó az az életperiódus, amelyben most vagy, úgyhogy éld meg minél nagyobb jelenléttel, és szerintem ne törődj most a jövővel, az hozza majd a magáét.

További sok-sok örömöt, gyönyört, új utakat és érzéseket!

Soma Mamagésa