Kedves Soma!
Egy számomra elég nagy problémával fordulok most hozzád. Párommal négy hónapja vagyunk együtt, minden olyan, amilyennek lennie kell: szerelem, boldogság, de valami mégis nagyon zavar. Úgy veszem észre, a legjobb barátnője állandóan képben van.
Nem történt köztük soha semmi, de azt mondják, ők lelki társak. Többet találkoznak egymással, mint a saját párjukkal, kitalálják egymás gondolatát. A párom egy nap többször is emlegeti, hogy mennyire szeret vele lenni, és hogy mik történtek velük. Mikor mi együtt vagyunk, az idő ötven százalékában ott van velünk a legjobb barátnője. Ez eleinte nem volt zavaró, mert én is kedveltem őt. Megértem, hogy ők régebb óta ismerik egymást, mégis úgy érzem, hogy csak második vagyok, és sosem leszek olyan jó, mint a barátnője. Bármennyire nem szeretném, riválist látok benne, akit sosem győzhetek le. Már próbáltam megbeszélni ezt a párommal, hogy sokszor kirekesztve érzem magam, mikor hárman vagyunk. Ő azt mondja, nincsen okom arra, hogy rosszul érezzem magam emiatt, hiszen belém szerelmes. A nyári terveiben is őt vette előre, adódott egy pár hónapos külföldi munkalehetőség, és őt hívta el, nem engem. Ugyanez a helyzet más programokkal is. Egyáltalán nem szeretném elválasztani őket, abszolút megértem, hogy fontosak egymásnak, csak ez így nekem nem jó.
Nem tudom, mit kezdhetnék a helyzettel. Ha van valami tanácsod, azt szívesen venném.
Üdvözlettel: A.
Kedves A.!
Nem csodálom, hogy ezt problémának éled meg, mert fura is ez a történet. Az addig még rendben van, hogy egy új kapcsolat nem arról szól, hogy régi kedveseinket, szeretteinket, barátainkat elhanyagoljuk vagy elhagyjuk. De rengeteg olyan ember van, aki egy újonnan induló kapcsolatban elvárja a másiktól, hogy az exeket – vagy akár még a barátokat is – hagyja el. Aki ebbe belemegy, az meg is érdemli…
Amiről viszont te írsz, az valóban túlzás. Az, hogy az együtt töltött idő felében ott van a legjobb barátnője veletek, hogy a nyári terveiben is benne van, sőt a külföldi munkalehetőségre is őt hívta el, és nem téged, több mint bántó. Felmerül az emberben a kérdés, hogy ők miért nincsenek együtt? Úgy tűnik, ők nagyon is összetartoznak. Ja, mert beléd szerelmes, és nem belé? De hát a szerelem (vagy legalábbis az intenzív kémiai egymásra hatás, amit az emberek többsége a szerelemmel azonosít) általában két év alatt véget ér. Onnantól lehet egymást meglátni, és vagy mélyül a szeretet, vagy vége a kapcsolatnak. (Ajánlom egy régebbi írásomat: Milyen a valódi szerelem?) A kémiai „beőrülés” utáni tisztulás nagy vízválasztó. Elmondásod szerinte köztük mély szeretet van, úgyhogy nem csoda, hogy másodiknak érzed magad, mert az is vagy. Merthogy sajnos ő nem exbarátnő, nem is legjobb barátnő, hanem ő a barátnő. Ez az erős egymás utáni vágy az ő részükről valójában egy fel nem ismert szerelem, sőt több is annál. Ez mindenképpen valamiféle karmikus egymáshoz tartozás, kötődés.
Képviselned kell az érdekeidet, mert bármely kapcsolatban nagyon fontos a kettesben eltöltött idő, az aktív együttlét. Enélkül nincs a kapcsolatnak intimitása. Ez bármely életkorban alap! El szoktam mondani a kisgyermekes szülőknek is: nagyon fontos, hogy meg tudják szervezni a csak együtt, egymással töltött időt, különben „kiszárad” a kapcsolatuk. Ráadásul az sem mindegy, milyen ennek az együttlétnek a minősége, hiszen annak van igazán értéke, ami közös élmény, közös örömforrás, nem pedig passzív egymás mellett élés. Úgyhogy alkalomadtán bátran mondd el a kedvesednek: neked nagyon rosszulesik, hogy nem vagytok eleget kettesben, és úgy éled meg, hogy háttérbe szorulsz ebben a kapcsolatban. Viszont az az igazság, hogy tapasztalatom szerint a férfiak nem a szavakból, hanem a TETTEKBŐL értenek inkább. Tehát lépj le, ha egy olyan programon, ahol úgy érzed, kettesben lenne jó lennetek, megint hármasban vagytok. Ne „besértődve” rohanj el, hanem közöld, hogy adódott neked is egy programod, vagy eleve kezdd el te is elhívni egy volt vagy akár jelenlegi barátodat, barátnődet a programokra. Vidd el ezt akár addig, hogy már szinte soha nem vagytok kettesben. Mutasd meg neki, ez milyen érzés! Mert igazából az lenne a nagyszerű, ha ő magától mondaná azt: kettesben szeretnék veled lenni! Ha pedig ezt nem érzi, akkor nincs miről beszélni, akkor ennek a kapcsolatnak nincs perspektívája, csak múló kémia az egész. Semmi probléma, akkor menni kell tovább.
Nem kell és nem is szabad valakire azért haragudni, mert annyit érez, amennyit. Ha nem vágyik a barátod arra, hogy rendszeresen kettesben legyen veled, az azt jelenti, hogy nem érdekled, nem kötöd le eléggé. Mielőtt jobban belelovalnád magad ebbe a kapcsolatba, jó lenne, ha erre fény derülne, valahogy színt vallana, mennyire vagy fontos neki. És ahogy mondtam, ezt nem a szavakkal, a tettekkel érheted el. A legtöbb, amit ez ügyben adhatsz neki: a hiányod. Vajon mennyire hiányzol neki? Mennyire vagy fontos neki? Mennyire akar megérteni, rád figyelni, észrevenni a te érzéseidet? Teremts rá alkalmat, hogy ezt megláthasd!
Az egész kapcsolatot meghatározza az, ahogy belépünk, és ahogy a kezdetekkor viszonyulunk a másikhoz. Ha te mindent elfogadsz, azt is, ami a te érdekeid ellen való, akkor a másik ehhez viszonyul. Látja azt, hogy egy-két szóval ki lehet engesztelni, legközelebb már csak legyint, amikor beszélsz hozzá. Ha a szó nem elég, a tettek mezejére kell lépni. Vagy „vond vissza” magad, vagy állíts be te is baráttal/barátnővel a találkozóitokra. Nézd meg, hogy mennyire fog neki hiányozni az együttlét intimitása, és itt nem a szexre gondolok, hanem az EGYÜTTLÉTRE. Aztán úgyis érzed, merre kell lépned.
Szeresd és képviseld annak a lánynak az érdekeit, aki ott lakik benned, aki te vagy. Állj ki magadért! Drukkolok neked!
Soma Mamagésa
7°C
