Kedves Soma!

Az előző levelekhez képest egy kicsit más témával kapcsolatban szeretném kikérni a véleményedet.

23 éves lány vagyok, és egy teljesen átlagos, középosztálybeli családban élek. A napokban tudtam meg, hogy az 53 éves apai nagynéném rákos. A férje 2 éve halt meg, ugyancsak rákban. Édesapám másik nővére 10 éve halt meg agyvérzésben, és szerintem már a bátyjának sincs túl sok ideje hátra, ugyanis hosszú ideje alkoholista. Az anyai ágon sem túl rózsás a helyzet. Nagybátyám első felesége 54 évesen halt meg szívrohamban, a második feleségénél mostanában diagnosztizáltak rákot.

És ez még nem minden. Az ismerőseim közül mindenkinek van már legalább egy olyan 50-60 év körüli, közeli hozzátartozója, aki vagy rendszeresen kemoterápiára jár, vagy mostanában temették. A legtöbben rákban halnak meg, ami már kezd úgy „ráragadni” az emberekre, mint az influenza.

Már csak azért is felfoghatatlan számomra ez az egész, mert a nagyszüleim elképesztő dolgokon mentek keresztül a második világháború alatt, agyongürizték magukat a 40 évi kommunizmusban, zsírral főztek (ha volt), Munkás cigit szívtak, és mégis vígan eléltek legalább 85-90 éves korukig. Már nincsenek háborúk, nem éhezünk, akkor meg miért halnak meg látszólag ok nélkül a mai 50–60 év közöttiek? Mi történik a szüleim generációjával?

Válaszodat előre is köszönöm: Eszter

Kedves Eszter!

Nagyon örülök, hogy általad elérkezett hozzám ez a kérdés is.

A betegségeknek három, de igazából két lehetséges okuk van. Először is: a környezetben levő, a szervezetre káros anyagok okozhatnak betegséget. Itt azonnal megemlíteném a második okot, ami valójában mindent visz: a lelki problémákat. Ugyanis az esetek nagy többségében, amikor valaki azt választja, hogy külső anyagokkal szennyezi, mérgezi magát, annak is lelki oka van. Valamiért bünteti magát az illető. Egy sugárzó atomreaktor mellett nyilván nem lelki okokat keres az ember, annak viszont már megint csak lelki oka van, hogy az egyik szervezetből sokkal jobban kiürül a méreg, mint a másikból.
A harmadik lehetséges oka a betegségeknek a sors, aminek megint csak van valami családenergetikából hozott lelki oka. Vagy ki tudja, esetleg előző életből? Ennek az okát nem hiszem, hogy lineárisan szemlélve meg lehet tudni. (A lineárison azt értem, hogy a problémák, betegségek okát csak a saját életedre vonatkoztatva nézed, akár fogantatásodtól fogva, akár előző életekbe visszamenve.)

A betegségeket szerintem lineárisan és rendszerszemlélet szinten érdemes vizsgálni. (Rendszerszemléleten azt értem, amikor saját magadat megnézed a családoddal együtt, a családodon belül.) A család sokkal szorosabb energetikai egység, mint hinnénk, ahol mindenki hatással van mindenkire. Épp ezért szoktam egyszerre ajánlani a kineziológiát és a Hellinger-terápiát. (Most hétvégén voltam újra családállításon, mindig egy csoda.) Már-már magam is unom, hogy ennyit szajkózom ezt a két módszert, miközben sok más is létezik. Én a háromnapos saját lelki wellnesshétvégéimen egyiket sem használom, mégis hatásos. Viszont szombaton kétszer is transzoltatok (ez speciális, saját és ősi elemekre épülő, vezetett meditáció és egy transzlégzés), tehát többször is „föltépem” a tudatalattiban levő letapadt fájdalmakat. Nyilvánvaló, hogy bármely módszerrel is dolgozik az ember, a változáshoz muszáj a mélybe lemenni. Ez persze történhet gyöngédebben is, sok út van, sokfélék vagyunk, nincs olyan módszer, amely mindenkinek megfelel. (Keramikus művészetterapeuta barátnőm gyöngéd és hosszú munkával ér el pozitív változásokat a kreativitás felszabadítása által.)

A lényeg, hogyha keserűek, boldogtalanok, betegek vagyunk: tegyünk magunkért! És hogy miért van most ennyi beteg? Mert most érkezett el a spirituális felébredés ideje! Most van itt az ideje, most vagyunk rá készek!

Ha csak a saját hazánkat, térségünket nézem, ez korábban nem is kezdődhetett el, hiszen az előző rendszer, a kommunizmus, és az azt megelőző társadalmi időszak – a vallás jelenlétével – ugyanazt üzente az embereknek, vagyis: ne gondolkodj, ne kételkedj, majd mi megmondjuk neked, hogy csináld, hogy helyes! Ma már nincs effajta terror, helyette a „money-puláció” csapott le az ébredező „gyermekemberekre”. „Money-puláció”, kommunizmus vagy vallás: abban mind megegyezik, hogy egyiknek sem érdeke a felébredt, kételkedő ember, akit már nem lehet gombnyomásra irányítani. Tehát egyfajta apa-gyermek viszony jött létre a társadalmi rendszer és a benne élő állampolgár között. „Társadalom apu”, „vallás apu” megmondta, mit szabad, mit lehet és mit kell tenniük az embereknek ahhoz, hogy tisztességes állampolgárként vagy keresztényként elfogadják őket. Ez igen erős superego-működést eredményezett, ami az élet minden területére kihatott.

Csakhogy ez a fajta létállapot nem tarthat örökké, mint ahogy az általad elmondott jelek is ezt mutatják. Túl sok már a felgyűlt hazugság, betegítő titkok, igazságtalanság, zavarodottság, értékvesztettség. Ha csak egyszer is elmegy valaki egy családállításra, rájön, hogy generációk „szemetét”, terhét visszük magunkkal. Nagyanyáink tették, amit elvártak tőlük, némán tűrve. Persze zsírral főztek (ha épp volt), és sikerült a bajukat annyira lefojtani, hogy sokunkra most ömlik a generációk keserve. De korábban nem is ömölhetett, hiszen most kezdjük még csak nyitogatni a szemeinket. Most értünk meg rá.

A kommunizmus és a vallások által tiltott információk tömkelege árasztott és áraszt el minket, amik között nyilván sok szemét is van, de sok olyan is, ami az önismeretben segít. Nézz körbe, hány gyógyulásról szóló és önismereti könyv és módszer jelenik meg nap mint nap! Aki kellőképpen éber, az meg is érzi, melyik jó és melyik nem jó neki. Igen, jönnek a betegségek, mert eljött az ideje, hogy kiboruljon a bili, de kapjuk hozzá a segítséget is. És ez nagyszerű! Van persze másik oldala is (mint mindennek ezen a duális bolygón), ezt használja ki a gyógyszermaffia is, manipulálva a sok alvó gyermekembert, hogy csakis a drága gyógyszer által gyógyulnak. (Természetesen nem arról beszélek, amikor a gyógyszer valóban GYÓGY-szer, és szükség is van rá, hála az orvostudománynak.) A sok tudatlan, szegény ember szorongva várja a kemikáliáktól a csodát, amely valójában nem kívül van, hanem bennünk, belül. A betegség és a boldogtalanság többnyire tudatlanságból fakad.

Senki nem ígérte – és nem is ígérheti –, hogy a spirituális felébredés, az önmagunkkal, családtagjainkkal való szembenézés fájdalom nélküli folyamat. A szeretetet és a szeretet „kialakulását” sem adják olyan könnyen, meg kell rá érni, fel kell nőni hozzá. Néha, amikor megyek az utcán, és nézem az embereket, mérhetetlen szomorúság önt el, hogy mennyire nem látnak. Ébresztő! Lejárt az önsajnálat, a vakság, a tudatlanság, a másikra mutogatás ideje! Elég abból, hogy kívülről várjunk mindent, hogy hárítsunk és duzzogjunk! Elég volt a hibák halmozásából, a felelőtlenségből, amit a következő generációkkal szemben elkövetünk. El kell kezdeni szembenézni, rendet rakni, kimondani! Az az ember, aki ma boldogtalan és beteg, és minden gyógyulást az orvosoktól és a gyógyszerektől vár, biztos, hogy sosem lesz boldog és gyógyult. Nézz körbe magad körül, csak a környezetedben levő beteg és boldogtalan emberek közül hány tesz magáért? Hányan keresik a nekik való módszert és gyógyítót, a betegség lelki okát, üzenetét? Persze ezt is megértem… Szoronganak az emberek. Annyira félnek belül, hogy inkább választják a biztos, megszokott rosszat, mint a lehetséges, de bizonytalan, és újat, változást hozó jót.
Globális szemléletváltás előtt vagyunk, már elindult az individualizáció, a felébredés folyamata. És mivel mindannyian össze vagyunk egymással kötve (ezért is létezhet kollektív tudatalatti), már közeledik az az idő, amikor a kritikus tömeg tudatállapotának szintje emelheti (vagy akár le is húzhatja) a többiekét. (Ajánlom, hogy üsd be a keresőbe a következőket: „100 majom elmélete” vagy „morfogenetikus mező”.)

Úgyhogy, drága Eszter, ez történik most: elkezdődött a felébredés és a betegségeken keresztül is az önismeret ideje. És a felébredés fénnyel jár. A fényben sok minden látszik, ami a sötétben, alvás közben nem. Erről most eszembe jutott a hétvégi családállításon megismert gyermektelen, keserű nőnek a története: felállítva női őseit kiderült, hogy az ükanyjáig boldogtalan, szeretetlen életet éltek a nők. Istenem, hány megnyomorított, boldogtalan emberi sors történetét hallgattam már végig! Lejárt az idő, hogy emberéletek milliói úgy múljanak el, hogy nem élvezték ezt a csodát: az életet! És tudom, érzem, hiába „paráztatnak” minket, hogy ilyen meg olyan nehéz idők jönnek, közben eljött a rendrakás, a megtisztulás ideje is, egy magasabb, fejlettebb spirituális létbe való utazás ideje is. Úgyhogy ez a nehéz időszak csupán a vajúdás időszaka. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és nemcsak szemtanúja, de segítője is  ennek az emberiség jövőjét meghatározó, nagyon izgalmas folyamatnak, amelynek mindannyian részesei és felelősei vagyunk.

Soma Mamagésa