2006. Január 12.

Szerelem-függõ vagyok?!

Kapcsolataim elején úszok a rózsaszín felhõkben, elönt a szerelem, majd egyik percrõl a másikra úgy érzem, megfulladok. Ilyenkor kitalálok valami "jó" kifogást, amiért szakíthatok - hiszen új pasi kell, új szerelem.

Soma

Kedves Soma Mamagésa!

Létezhet-e, hogy valaki magába a szerelem érzésébe szerelmes? S, hogy miért rágódok ezen? 26 éves vagyok, és bizony jó néhány párkapcsolat áll már mögöttem. Csinos vagyok, még eszem is van, így nem panaszkodom, sok udvarlóm akadt. De még mindig az igazit keresem.

Mindig óriási hévvel vetettem bele magam a kapcsolatokba, majd amikor az langyosabbá vált – leléptem. Sokszor semmi okom nem volt arra, hogy szakítsak, egyszerűen kihunyt bennem valami. Most van egy barátom, akit ismételten nagy hévvel imádok és fülig szerelmes vagyok, de félek magamtól, hogy nem is a srácot imádom, hanem magát a szerelem érzését, és ha ez majd kicsit alábbhagy, akkor megint elveszítek valakit, aki talán az igazi is lehetne.

Kontrollálni meg nem tudom magam – a kapcsolatok elején úszok a rózsaszín felhőkben, és mintha valami drog hatása alatt állnék, semmi más nem érdekel, csak az illető. Aztán jön egy pont, és mintha a “drog” hatása kimenne… Pedig azt se mondhatnám, hogy unalmassá válik a kapcsolat, vagy túlságosan egyhangúvá. Egyszerűen elönt a szerelem, mint egy forró iszap, majd egyik percről a másikra úgy érzem, dermesztően hideg iszappakolásban fekszem és megfulladok. Ilyenkor jön az, hogy találok valami “jó” kifogást, amiért szakíthatok a pasival.

Annyira félek, hogy most megint ez lesz. Annyira kedves, helyes és számomra tökéletes párom van most – akár még a családalapítást is el tudnám képzelni vele, pláne, hogy rohan az idő, és már nagyon vágyom egy kisbabára, sőt, nem is egyre! De mi van, ha megint “bekattanok”, elszáll a szerelem elsöprő érzése, és úgy érzem, hogy újabb pasi kell, újabb szerelem, újabb forrongás. Pedig nem akarom elveszíteni őt! Segíts!

Egy “szerelem-függő”

Szia, te szerelem-függő!

Tulajdonképpen te mindent látsz. A leveledben csak egy sor nem stimmel: “A kapcsolatok elején úszok a rózsaszín felhőkben, és mintha valami drog hatása alatt állnék, semmi más nem érdekel, csak az illető.” Pontosabban az illető által felhozott érzések. (Egyáltalán nem biztos, hogy az “illető” valóban érdekel, és hogy bármelyik is közülük valóban érdekelt.) Ugyanis ha az épp aktuális férfi valóban érdekelne, akkor ez az érzés megmaradna akkor is, amikor a kettőtök között sistergő kémia már alábbhagy. Mert az előbb-utóbb mindig alább fog hagyni. Ez a természete(s).

Egy levelemben már írtam, hogy a jelenlegi kutatási eredmények szerint pl. az adrenalin termelődése két év után valamivel kevesebb, mint a felére csökken.

Nemrégiben a “Patika” c. újságban pedig a következőt olvastam: “Olasz kutatók leírták a szerelem születésének és elhalásának kémiáját. Adataik szerint a rajongás egy év után hagy alább – akkorra normalizálódik a szervezet NGF-értéke.” (A szerelem érzéséért az NGF – nerve growth factor, azaz idegnövekedési faktor – a felelős.)

A “Harmoneten” pedig a következőt találtam: “Néhány anyagról kétséget kizáróan kiderült, hogy szerepet játszik a nagy érzés kiváltásában. Az egyik legfontosabb ezek közül a fenil-etilamin (PEA), amely egy természetes amfetamin-származék, és hatásai nagyon hasonlítanak a könnyű drogokéra. Hirtelen nagyon nagy energiák mozgósítását teszi lehetővé, hatására csökken az alvásigény, ezért van az, hogy a friss szerelmesek akár egész éjszakákat átbeszélgetnek, vagy szeretkeznek, és nem éreznek ellenállhatatlan alvási késztetést. A dopamin, oxitocin, és noradrenalin szintén szerepet játszik a párválasztásban.”

És még egy idézet ebből a cikkből (Bíró Zsuzsa írása – National Geographic: “Az amfetamin helyett jó esetben endorfinok (természetes morfinszármazékok) veszik át az érzelmek irányítását, így békés, nyugodt, tartós kapcsolatra nyílik lehetőség. Rosszabb esetben a vadromantika elmúltával a kapcsolatnak is vége szakad.“

Szóval, ez így nem más, mint drogfüggőség. (Egyébként ha beütöd a keresőbe azt, hogy: “a szerelem kémiája“, rengeteg infót kapsz konkrétan erről a témáról.) Szóval, ahogy természetes módon alábbhagy az adrenalin, amfetamin, dopamin, oxitocin, és noradrenalin termelődése, te kitalálsz egy “jó kifogást”, és máris röppensz tovább, hogy lecsaphass a következő “áldozatodra”. Ez tulajdonképpen nem csak azt üzeni, hogy ezekhez az anyagokhoz hozzászoktattad magad, hanem igazából folyamatosan önmagaddal vagy elfoglalva. (“Ez még önmaga szerelme, nem a másiké”.) De az is lehet, hogy nem sikerült még olyan férfit bevonzanod, aki a szellemiségével, személyiségével, egyéniségével igazán elvarázsolt volna!

De mondok még egy lehetséges jelenlevő okot a függőséged kialakulására: lehet, hogy te még csak a szerelembe voltál szerelmes! Pedig legalább olyan értékű (sőt, sok esetben még több, összetettebb, és izgalmasabb) munkába szerelmesnek lenni. Vagy hobbiba. Amikor elönt valami iránt a szenvedély, amikor izgatottan várod, hogy újra azzal az adott dologgal foglalkozhass. Ugyanúgy megjelennek ezek a kémiai anyagok a szervezetedben, ugyanúgy pörögsz, és kiszárad a szád, és kevesebbet alszol, és eszel, és repülsz. Nekem ilyen volt az, amikor zenés színházi show-műsorokat csináltam, vagy amikor a cédémet raktam össze.

És tudod, hogy ez miért jobb, mint az ember-szerelem? Mert amellett, hogy élvezed, még másnak is adhatsz vele! Ezenkívül sose csalódás, és fájdalomokozás a vége. Egyszerűen csak jön a következő kihívás, a következő szerelem. Az egyik barátnőm festőművész, és látom rajta, hogy amíg egy képen dolgozik, ugyanezeket éli át. Vagy a szobrász, a komponista, az író. De mondok egészen hétköznapit is: egy házaspár barátom, akik csináltak egy virágboltot. Szívüket-lelküket, és minden pénzüket belerakták ebbe a szerelembe, ebbe a vállalkozásba. Elképesztő, ahogy heteken át lázban égtek, szinte csak erről tudtak beszélni, ez volt lényük kellős közepében. Azóta is imádják, jól is megy nekik. Az egyik szomszédunk, egy idősebb férfi, pár éve kapott rá az asztalos munkára, egyfolytában barkácsol. Ő csinálta az unokáinak a bölcsőt, a kiságyat, asztalkát, székeket. Büszkén mutatta, ahogy egyre szebb tárgyak jöttek ki a keze ügyéből. Fa-tárgyakkal barkácsolni, ez lett az új szenvedélye. Vagy ott vannak a pecások, a szenvedélyes motorosok, a zenefanatikus lemezgyűjtő dj-k, stb…

Tehát amikor a szerelmet nem csak egy másik ember által éled meg. Ez nagyon fontos! Szerintem enélkül nincs értelme az életnek. Sajnálom, lehet, hogy keménynek tűnik, de így gondolom. És ha te valóban okos lány vagy, akkor el fogsz gondolkodni mindezen. Tedd föl a következő kérdéseket magadnak: valóban érdekel-e a másik ember lénye, személye? (Nézd meg kívülről, fejtsd le róla a pillanatnyi érzéseidet! Próbáld meg objektíven nézni!) Van-e olyan tevékenység az életedben, amit igazi örömmel, szenvedéllyel csinálsz, amiben ki tudod bontani magad, és ami kihívás a számodra? Kielégít-e a munkád? Mennyire vagy nárcisztikus? Vagyis a saját gondolataiddal, érzéseiddel elfoglalva? És mennyire tudsz a másik ember érzéseivel, gondolkodásával azonosulni? Mennyire vagy alkalmas arra a mérhetetlen türelmet, alázatot és szolgálatot követelő nagyszerű folyamatra, ami az anyasággal jár?

A házasság, a hosszú távú párkapcsolat egy szövetség. Nincsen benne rózsaszín köd, de elszürkülnie sem kell. Nyilvánvalóan tudod, nem akarok immár közhellyé minősült bölcsességeket ismételgetni, hogy ezekben a kapcsolatokban más értékek dominálnak. (Hogy ez mitől lehet harmonikus, boldog, és megújulni tudó, az külön téma.)

Szóval, azt kívánom, hogy a szerelmet találd meg másban is, ne csak ember által! Azt is kívánom, hogy megtaláld azt a férfit (lehet, hogy már ő az), aki egész lényével meghódít, túl az agyi kémián! És még azt is, hogy önmagadon kívül képes legyél másra is igazán figyelni! Mert akkor képes leszel kiszállni abból a függőségből, amivel biztos, hogy nem lehet egy életen át harmonikusan együtt élni! Minden jót!

Soma Mamagésa

Tipp: Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu