Szia Soma!

Mindig életvidám, sok minden iránt érdeklődő lány voltam, de most kezdem feladni. 36 éves vagyok, mindig párkapcsolatban éltem, most találkozom először az egyedüllét problémájával. Amit magam körül látok, nem valami biztató - sok megkeseredett ember és egyetlen követni való jó példa sincs. Szeretnék új társaságot, aki kimozdít, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá - már unom a sok nyafogást magam körül. A legrosszabb, hogy mindenki azt hajtogatja, nyugodjak bele a helyzetembe és rendezkedjek be egyedüllétre. Na, ezt nem akarom - társas lény vagyok! Hogyan tudnék kimozdulni ebből a helyzetből?

Köszönöm hogy meghallgattál!
Edina


Kedves Edina!

Egyből ilyen jellegű mondások jutottak az eszembe: "hasonló a hasonlót", meg "zsák a foltját", "madarat tolláról, embert barátjáról", stb. Jól bevonzottad a sok nyafogó, keserű magányost! Az én közvetlen környezetemben például egy ilyen sincs.

Tudok róla, hogy ez jelenlevő társadalmi jelenség, de hál" style="margin: 10px;"
Nagyon sokat foglalkoznak mostanában a szingliség fogalmával, hatalmas irodalma van a témának. Nyilván tőlem most nem azt várod, hogy definiáljam a szingliséget, vagy választ adjak e jelenség okaira, hanem hogy elmondjam, én mit tennék a helyedben.

Először is: azt írod, te mindig párkapcsolatban éltél, és most találkozol először az egyedülléttel. Hurrá! Végre! Itt volt az ideje! Úgy gondolom, egy csomó ember többek között azért is marad kisgyerek, mert állandóan kapaszkodott valakinek a szoknyájába vagy nadrágjába. Apu, anyu, társ, valaki mindig volt mellette. Pedig az egyedüllét nagyszerű önismereti és önépítő lehetőség. Ostobaság úgy fölfogni, hogy ez egy lúzer helyzet. Jaj annak, aki panaszkodó lúzerként éli meg, ahelyett, hogy intenzíven és tudatosan magára fordítaná az időt. Aki nem tanul meg egyedül lenni magával és elindulni befelé, soha nem lesz spirituális értelemben is felnőtt ember. Aki állandóan azon iparkodik, hogy társaságban legyen (nyilván itt nem a kiskorúakra gondolok), nem tud, vagy nem is mer magával szembenézni! Pedig mennyi nagyszerű lehetőség van az önmagunkkal eltölthető idő kiélvezésére! Próbáld végre az egyedüllétedet ebből az aspektusból meglátni!

Egy önmagát sajnáló, önmaga elől menekülő, a másikba kapaszkodó embernek majdhogynem lehetetlen társat találni. És ha be is vonz valakit, az is csak egy hozzá hasonló lúzer lehet.
Te nagyon okosan és ösztönösen megérezted, hogy szeretnél új társaságot. Akkor szépen tépd ki magad a jelenlegiből, és nyisd ki magad a világ felé! Millióféle csoportos önképzési lehetőség van, ahol két legyet is üthetsz egy csapásra. Miközben magadat fejleszted, új embereket ismersz meg! Képzőművészeti szakkör, tai chi, jóga, ejtőernyőzés, búvártanfolyam, kerámiázás, grafológia, asztrológia, nyelvtanfolyam, tánctanulás, bármi, valami új, ami téged leköt, érdekel és épít. Ami új utakat indít be benned! Ami tölt.

A kesergés és annak meghallgatása helyett válassz olyat, amivel emeled magad! Ahhoz, hogy bevonzzál egy klassz pasit, neked is föl kell emelned magad klassz nővé. (Természetesen nem csupán külső tulajdonságokra értem ezt, sokkal inkább kisugárzásra.)
Tehát a lényeg az, hogy ahhoz, hogy kimozdulj ebből a helyzetből, amiben vagy, neked kell lépned! Tehát mozdulj ki! Nem várhatod kívülről a segítséget, a lényeg bentről indul! Válogasd meg a környezeted, az energiavámpírokat építsd le! Önsajnálat, lehúzó szöveg: lapátra! Egyszerűen az időfecsérlés és álmodozás helyett kezdd el értékelni a jelent! Igen, ez a legfontosabb! Figyeld, éld meg, és élvezd a jelent! Meglásd, ezalatt észre sem veszed, amikor majd odalép hozzád...

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu