Hogyan menthetjük meg a pénzünket? 2. rész

1. Mi a célja a közeli vagy a távoli jövőben? Lakást vásárolna, felújítana? Utazna, illetve valamilyen kedvtelésre, beszerzésre gyűjt? Gyermeke vagy a saját jövőjéről gondoskodna? Nemes célt vagy szegény rokont támogatna? Most tud valamennyit nélkülözni, de később több pénzre lesz szüksége, netán jóval kevesebb lesz a jövedelme? Vagy mindez egyszerre igaz? De melyik tényező mennyire hangsúlyos?

Ajánlatunk:
Akinek konkrét célja van, annak érdemes hozzá kötött befektetési formát választani: ha lakáscélra gyűjt, hosszú távon a lakástakarék-pénztári megtakarítás lehet a legelőnyösebb. Ha gyermekéről gondoskodna, a babakötvényt válassza, mert mindkettőhöz jelentős támogatást nyújt az állam.
Ha magáról, öreg napjairól gondoskodna, nyilván kézenfekvő olyan életbiztosítást vagy nyugdíj-előtakarékosságot választani, amelyhez nem nyúlhat hozzá idő előtt – cserébe szintén állami támogatásra, adókedvezményre is számíthat.

Ha fialtatni szeretné a pénzét haszon reményében – kicsit vagy nagyon, rövid, közép- vagy hosszú távon –, valamilyen lekötésben, részvény- vagy kötvényvásárlásban érdemes gondolkodnia, akár egy kisebb részét a magasabb hozam reményében a tőzsdén, devizapiacon is kockáztatva.

2. Mekkora összeget tud nélkülözni, és mennyi ideig? Ha úgy érzi, biztonságosan megél a havi fix jövedelméből, és nem várható, hogy munkanélkülivé válik; ha nincs adóssága, hitele, kintlévősége; ha nem várható a családi vagy egészségi állapotában, lakhatásában változás; ha nem tervez nagyobb beszerzést, költést, és van egy összeg, amire épp nincs szüksége, legyen az már akár 100 ezer forint is – akkor érdemes körülnéznie a pénzpiacon.

Ajánlatunk:
Ha még nagyjából sem tudja meghatározni, hogy a pénzére milyen időtávon belül lesz szüksége, akkor olyan módon helyezze el, hogy jelentősebb hozamveszteség nélkül hozzáférhessen szükség esetén. Válasszon fix lekötés nélküli megtakarítást! Ilyenkor nem érdemes az inflációt meghaladó nyereségben reménykednie, de legalább nagyjából megőrzi értékét a pénze. Ha pár hónapon belül biztosan nem kell kenyérre, akkor arra a pár hónapra kösse le. Tartós lekötésben, befektetési termékekben akkor érdemes gondolkodnia, ha tovább is tudja nélkülözni – közép- vagy hosszú távon, egy-két-három-öt-tíz éven túl is. Vesse össze, hogy a kamatokkal növelt összeg a hosszú távú lekötés végén meghaladja-e a rövidebb betétekre időarányosan megkapható hozamot. Ha nem, akkor nincs oka évekig egy helyen tartani a pénzét, hacsak nem ígérnek rá valamilyen plusz nyereséget – például kamatadó-kedvezményt vagy a kamatadó teljes elengedését.

3. Mekkora kockázatot vállal, és mit vár a pénzétől? Hozzon minél többet? Vagy legyen biztonságban? Vagy e kettő együtt, egyformán fontos: biztonság és elég jó kamat? Nézzen magába: mennyire bírja ön a pénze körüli izgalmakat?

Ajánlatunk:
Csakis az menjen a tőzsdére, aki nagyot akar nyerni, de ha nagyot veszít, azzal nem kockáztatja a vagyonát, családja életfeltételeit. Legyen tudatában, hogy az értékpapírpiac nem szerencsejáték, érteni kell hozzá. Ha mégis belevág, tanuljon, illetve kérje akkreditált és megbízható pénzügyi tanácsadó segítségét.

Aki biztonságra vágyik, az elsősorban az állami értékpapírokban találhatja meg a kockázatmentes – és azért tisztes – hozamot. Az állami garanciánál ma nincs erősebb ígérvény, nagyobb biztonság – miközben tartós lekötés esetén a hozam is jelentős lehet.

Aki biztonságot és elég jó kamatot egyszerre szeretne, az ne tegyen föl mindent egy lapra. Állítson össze vegyes portfóliót, tetszőleges arányban választva biztonságos, de alacsony hozamú, illetve sokat ígérő, de kockázatos befektetéseket, vegyítve a különböző megtakarítási formákat – akár más és más pénzintézeteknél, sőt különböző devizanemekben helyezze el a pénzét.

Ami 2008 – vagyis a válság kezdete – óta történt, rávilágít arra is, mekkora szerepe van a pénzvilág működésében a lelki tényezőknek. A pénzpiaci bizalmi válság országok gazdaságát, cégek helyzetét rengetheti meg. De a pletykák – bár esetenként nagy kárt tudnak tenni, mind anyagilag, mind pszichésen – azért alapjaiban nem döntenek be országokat. Hasznos tehát az óvatosság, de fő a bizalom.