Olasz és japán technika

Olasz stílus – Trapunto

A teljes anyagot átvarró Quilt technika, aminek eredményeképpen egy kidomborodó felszínű mintát kapunk, a XVI. századi Olaszországban volt elterjedt. Amerikában az 1700-as évek végén jelent meg és a függetlenségi háborúig volt divatban. Jellegzetes motívumok : szőlőinda, levél, cseresznye. A kerek formákat kitömik, melyhez előbb a Quilt hátoldalán egy apró rést vágnak. A különböző alakzatok kitömése után a rést bevarrják, majd a kitömött minta köré normál Quiltet készítenek. Egy újabb alsó réteget is varrnak a munkadarabra, ily módon ez a fajta Quilt 4 rétegből áll.

Máskor nem vágnak rést a hátlapba, hanem laza szövésű anyagot választanak hátlapként. A rés a szálakat széthúzva keletkezik, amin keresztül a mintákat ki lehet tömni, majd a szálat gondosan visszatolják, így nincs szükség még egy hátlapra.

Japán stílus – Sashiko

A sashiko régi formája a kézi varrásnak, egyszerű öltésekkel dolgozik. Sok ázsiai kultúra már az ősidőktől fogva felhasználta a sashiko öltést, de a sashiko mégis leginkább a kínai és japán kultúrához köthető. Régen a ruházathoz szükséges anyagokat otthon szőtték különféle növényi rostokból (pl. kenderből). A szükség megkövetelte, hogy ezeket a ruhákat esetleg újra is fel lehessen használni. Sajnos a hagyományos anyagok nemigen nyújtottak védelmet az időjárás viszontagságaival szemben. Idővel azonban találékony varrónők rájöttek, hogy a ruha melegebb lesz, ha a bélést több réteg összevarrásával készítik.

Az első ilyenfajta anyagok nagyon sokba kerültek, viszont az új módszer megnövelte az anyag életidejét. Egy hosszú cérna segítségével átvarrták a teljes anyagot, több rétegben, ezért az tartósabb lett.

Még ma is így készítenek egyes darabokat, pl. a tabi-t (a szandálban hordott zoknit). Később, ahogy a pamut nagyobb mennyiségben rendelkezésre állt, kevesebbe került, alsóneműt, takarókat is készítettek ezzel a módszerrel. Ezzel együtt a sashiko varrási technikát díszítésre használták. A tradicionális japán minták is magukba olvasztották a sashikot, így sokkal bonyolultabb mintázatokat tudtak kialakítani. Ma a sashikot főként díszítésre használják, függönyök, terítők készítéséhez. A motívumok, mint a legtöbb művészeti ágban, a természetben található állatok, madarak, növények, felhők, valamint kalligrafikus írásjegyek és harci fegyverek egyszerűsített ábrázolásai. Ezenfelül a japán stílusra jellemző, hogy az üres részt, a “negatív teret” is felhasználják a minta kialakításához.