Öltözködjünk

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

A nőknek soha nem volt még annyi lehetőségük, mint napjainkban, hogy kiválasszák a megfelelő holmit, ami eltakarja a melleiket. A kérdés viszont örök: mi, nők mit szeretnénk? Harmóniában élni önmagunkkal, kényelmes ruhákat hordani vagy megfelelni az épp aktuális nőideálnak?

A női mell elfedésének módja minden korszakban a társadalom nőkről alkotott véleményének egyik legmarkánsabb jellemzője. Elég, ha Delacroix híres festményére – A Szabadság vezeti a népet – gondolunk, ahol a központi nőalak kibuggyanó mellével a szuveneritás és a francia forradalom jelképe lett. Vagy ott a hírhedt fűző, ami a nők szexuális kiszolgáltatottságának szimbólumává vált; a melltartóégetés pedig a nők önrendelkezésének jogára hívta fel a figyelmet a hippimozgalom idején. 

A kiszolgáltattottság szimbóluma

A melltartó elődje a fűző, a 16. században jelent meg, ekkor kezdték el merevíteni a ruhadarabokat bálnaszilával. A 17. században merevítés nélküli fűzőket hordtak az arisztokrácia elleni tiltakozás jeléül, majd a nők visszatértek az ókorban használatos pántos ruhadarabokhoz. A 18. században lett hihetetlenül népszerű a fűző, amely máig az egyik legellentmondásosabb ruhadarab.

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

 

A fűző viselésének célja a homokóraalak és a minél vékonyabb derék kihangsúlyozása volt: akár 38 cm-es derékméretet is el lehetett érni. A karcsú derék iránti vágy oka egyszerű: a kor előrehaladtával a derék egyre vastagabb lesz, tehát a darázsderék fiatalos külsőt kölcsönöz mindenkinek. A 19. század elején a nők elkezdték egyre szorosabbra húzni a fűzőt és ez egyre több vitát váltott ki. A feministák a nők elnyomásának, kiszolgáltatottságának szimbólumaként tekintettek rá. Ezzel párhuzamosan sok orvos állította, hogy a fűző vetéléshez vezet, károsan hat a belső szervekre, sőt voltak olyanok, akik egyenesen középkori kínzóeszköznek titulálták. Valerie Steel fűzőről szóló könyvében (Corset: A cultural history) viszont rengeteg orvosi nézetet megcáfolt, és kimondta, hogy a fűző nem biztos, hogy ártalmas volt. Ráadásul otthon lazára fűzve viselték és csak bizonyos társadalmi eseményekkor fűzték szorosabba.

A melltartó mint a szabadság hírnöke

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

1913-ban, New Yorkban Mary Phelps éppen egy estélyre készült, és nem fért a fűzője a báli ruha alá, valamint nem is volt túl kényelmes, ezért két anyagdarabot kötött össze egy szalaggal – így született meg a melltartó. Ez sokkal puhább volt, mint a fűző és nem nyomta össze a melleket, hanem megmaradt a két mell közötti természetes rés. A nők az 1900-as évek elején egyre többször vettek részt sporteseményeken, egyre többet jártak el táncolni, egyre inkább szerettek volna szabadabban mozogni, így ennek is köszönhető a melltartó elterjedése. 

20-as évek – a mellek leszorítása, fiús nőideál

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

30-as évek – hódít a kosaras melltartó

Ida Rosenthal a 30-as évek végén találta fel az első kosaras melltartót, majd a Warner Brothers bevezette a máig használt szabvány kosárméreteket. A szép dekoltázsú, a közepes méretű, formás, egyenesen álló keblek váltak etalonná.

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

40-50-es évek – torpedó és csúcsos melltartók

Ebben az évtizedben került piacra a torpedó melltartó, ami állítólag annak köszönhette a népszerűségét, hogy a szalagon dolgozó nőket megóvta a sérülésektől. A torpedónak és a nagyobb kosarú, csúcsosabb melltartóknak volt köszönhető az 50-es évek ikonikus nőimell-ideál: a pulóverek, ingek alól felsejlő hegyes mellek sziluettje.

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

 

60-as évek – dús idomok, szabadság

A melltartó egyre kényelmesebbé vált, egyre inkább igazodott a test vonalához. A dús idomokat a széles csípőt és a nagyobb melleket látták szexinek. Viszont a 60-as évek hippimozgalma egyenesen elítélte a melltartó viselését, és melltartóégetésekkel tiltakoztak a női szabadság megtépázása ellen.

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

70-es évek –  push-up

Ekkor találták ki a push-up melltartót, amely megemeli a mellet, és kiemeli a dekoltázst. A természetesen karcsú, kicsit sportosabb, lapos hasú és kerek mellű nőknek állt ekkor a világ.

 

80-as-90-es évek – csak sportosan

Az amerikai kormány egy történelmi jelentőségű alkotmánykiegészítéssel tette a nők életét szabadabbá: kimondták ugyanis, hogy nem lehet kizárni őket semmilyen sporttevékenységből. Ennek következményeként nők százezrei kezdtek el rendszeresen és sokat sportolni, a futás például hihetetlen népszerűvé vált. Lisa Lindhal és Polly Smiths – akik divattervezők voltak és szintén a futás szerelmesei – megunták, hogy a melltartó alkalmatlan sportoláshoz, megalkották az első sportmelltartót, a Jogbrát.

Napjaink

A fűzőtől megszabadultunk, a megfelelési kényszertől nem

A történelem során soha nem volt ilyen nagy döntési szabadságunk és választási lehetőségük a melltartót illetően, mint ma. Választhatunk sportos, merevítős, push-up, bandeau változat közül, sőt, Kim Kardashiannak köszönhetően megint divatba jött a fűző is, de akár járkálhatunk melltartó nélkül is. Formálhatunk, nagyobbíthatunk, korrigálhatunk a különböző darabok segítségével, egyszóval megint csak olyan melleket varázsolhatunk magunknak, ami nincs. Tagadhatatlan, hogy hiába a nagy választék, még mindig nem tudjuk magukat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk. Még mindig arra törekszünk, hogy csinosabbnak, szebbnek látsszunk. Hiszen, ha nem így lenne, mindenki az otthoni melltartóban vagy melltartó nélkül járna munkába, vagy mindenki sportmelltartót hordana

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top