Mostantól tükröt tartanak a kirakati babák

Tükröt tartanak

A fogyasztói elvárásokból is fakadó törekvést, miszerint a kirakati bábuk minél valósághűbbek legyenek, a River Island egészen új szintre emelte. A ruháival és kiegészítőivel a fiatal korosztályt megcélzó márka ugyanis úgy döntött, hogy üzleteit szelfizős kirakati babákkal rakja tele. A kirakati babák pozőr magatartása persze nem ok nélküli, ők csak mereven mutatják, amit az üvegfal túloldalán látnak. Hiszen mi más fejezhetné ki a legjobban a Z generáció ifjait, mint a kényszeres közösségimédia-használat és a karnyújtásnyi távolságból megörökített csücsörítés? Sajnos még valami.

Készült ugyanis a szelfizősnél zavarba ejtőbb pozitúrába hajtogatott megoldás is. Ez pedig a felhúzott térdekkel kuporgó, gondolataiba mélyedt bábu, arcán a depresszív merengés tökéletes festésével. Szomorú belegondolni, hogy a mai fiatalokat a leginkább ezzel a két, egymásnak ellentmondó mozdulattal lehet bemutatni. Az egyik a tökéletes online ént készítő bulikirálynő, aki öntudatosan pucsít a világ felé. A másik pedig a smink alatt megbúvó, zavart “kisfelnőtt”, aki az ágyán kuporog, amikor senki sem látja, és az életét át- meg átszövő megannyi kérdésre keresi egymaga a választ. Kisarkított példák kimerevítve? Nem valószínű. Egy olyan népszerű fast fashion márka, mint a River Island kellőképp tisztában van célcsoportja legapróbb rezzenésével is.

Királyi kiváltságból plázacucc

A kirakati babák persze nem voltak mindig ilyen finoman hangoltak. Az ipari forradalom idején, a gázlámpák, majd az elektromos közvilágítás és az óriási üvegablakos butikok és áruházak terjedésével váltak keresetté az eleinte fából és viaszból készült, vasrudakkal megerősített lábú babák. A 19. század előtt csak az uralkodó családok tagjainak kiváltsága volt, hogy méretüknek megfelelő bábut készíttessenek, amelyet szabójukhoz elküldve, az megvarrhatta számukra a megfelelő méretű öltözéket.

A 17. századi Franciaországban jelentek meg az első “divatbabák”, már akkor is azzal a céllal, hogy segítségükkel bemutassák a kor udvari öltözködési divatját. Maga Marie Antoinette is készíttetett ilyen babákat, hogy azokat édesanyjának és testvéreinek Ausztriába eljuttatva, tájékoztassa őket a versailles-i udvarban tündöklő legutolsó divatról.

Párizsi kirakat a 20-as évekből (Fotó: Corbis Historical)

Az 1920-as években, a némafilmek elterjedésével a manökenek megjelenése is változott. A hollywoodi mozifilmek hang híján az erőteljes mimikát hívták segítségül az érzések bemutatására, így a figyelem központjába a teljes test helyett az arc került. Ennek köszönhetően az áruházi babák is sokkal kifejezőbb tekinteteket kaptak, a kirakatok pedig a mindennapoktól elvárt tökéletes élethelyzetek helyett country-klubos koktélpartiknak adtak helyet.

A babák súlya a ’30-as években csökkent le drasztikusan, amikor a famonstrumok helyét átvették a gipsz változatok. A korszak leghíresebb gyártója Lester Gaba volt, aki egészen új szintre emelte a babák élethű megjelenését. Leghíresebb bábuja a Cynthia nevet kapta, és maga volt az igazi New York-i nő formába öntött mása. A neves Saks Fifth Avenue áruház számára készült bábut tulajdonosa az operától a puccos partikig mindenhová magával cipelte, és ott olyan fotókat készíttetett a “hölgyről”, hogy azzal ő vált az évtized IT-lányává.

Lester Gaba és Cynthia nevű babája (Fotó: Getty Images/LIFE)

Míg a második világháború alatt a műanyag babák tekintete is komolyságot tükrözött, addig a háborút követő években a kirakatok főszereplői széles mosollyal fogadták a járókelőket, hogy a gyász övezte komor hangulatot ezzel is oldják. Az ’50-es években váltották le a törékeny teremtéseket a műanyagból és masszív üvegszálból készített változatok, amik a szürrealizmus népszerűségének köszönhetően egészen absztrakt, valósághűnek nehezen mondható alakot is felvettek.

A ’60-as években már két táborra bomlott a manökenek csapata. Az egyik a tökéletes háziasszonyt mutatta be, aki tupírozott frizurája alól pislogott nagy szemekkel a tömegre, míg a másik az öntudatos, önálló nőt formázta meg, aki magabiztosan néz szembe bárkivel. A Twiggy alakjáról formázott extra vékony, hosszú lábú kirakati babák is ekkor váltak népszerűvé.

A ’70-es évektől a nagyvárosokban elkezdtek terjedni az afrikai, ázsiai, latin-amerikai babák, amik már nemcsak mosolyogtak, de volt, hogy épp aggódást, fájdalmat vagy közönyt fejeztek ki tekintetükkel és testtartásukkal egyaránt. Az álló/ülő alakok mellett a fekvő vagy épp futó pózokba állított plasztik babák is népszerűek lettek. Manapság pedig a manökenek megjelenése olyan változatosságot mutat, mint még soha. A próbababaszerű fej és végtagok nélküli torzóktól a megszólalásig egy élő emberre hasonlító bábukig széles a választék mind színben, mind funkcióban. Ez utóbbi persze csak pénz kérdése, hiszen a legutolsó robottechnológiai fejlesztéseket is ötvöző, bármilyen testalkatot felvenni képes kirakati babákig minden megkapható.

Kirakatibaba-gyártó üzem Malajziában (Fotó: AFP/Mohd Rasfan)

Politikailag korrekt

Ha bárki azt gondolná, hogy a manökenek idealizált alakjával csak manapság hergelik a vásárlókat, az téved. Az ipari forradalom korában is már a korszaknak megfelelő tökéletes alkatot tolták az üvegekhez, akkoriban épp a dús keblek és a karcsú derék volt az áhított testkép.

Az elmúlt években azonban a karcsúság kultusz hevében sok esetben túllőttek a célon a divatmárkák, és olyan extrém vékony kirakati babákat is hadrendbe állítottak, amelyek az amúgy is testképzavaros fiatal korosztályt csak még tovább frusztrálták. Múlt évben a Topshop kényszerült rá, hogy változtasson a kirakati babák méretén, miután egy vásárlójuk a neten nyílt levélben adott hangot felháborodásának az alig XS-es méretű babák láttán.

Hogy senki se érezze magát a menőségből kirekesztettnek, miközben megmondják neki, mi a trend, a PC viselkedésmód és életszemlélet olyannyira elvárás lett, hogy az már önmagában nem politikailag korrekt. Így teremthetett trendet a természetes szőrzet vállalása, amire az American Apparel divatcég  2014-ben kirakatkampányt is épített.  A csábos fehérneműkben pózoló kirakati babák bugyijából kikandikáló szőrcsomók állítólag 30 százalékkal dobták meg az üzletek látogatóinak számát.

Betegesen vékony babák egy kínai üzletben (Fotó: Getty Images)

Vannak persze értelmes kezdeményezések is, mint a fogyatékkal élőkről mintázott kirakati babák. Globális szinten a különböző fogyatékossággal élő lakosság ruházati cikkek iránti keresletét évi 40 milliárd dollárra taksálják, így valóban időszerű, hogy a divatipar hatékony lépéseket tegyen ennek a vásárlóközönségnek a megnyerésére is.

Ahogyan a technológia át- és átszövi a divatipart, úgy válhat a jövőben a kirakati babák szerepe is többé, mint egyszerű termékbemutató tárgy. A robotika, a szenzoros technológia, a gépi intelligencia vagy épp a 3D nyomtatás és a protézistervezés gyors fejlődésének köszönhetően a vásárlásösztönzés új területekre nyomulhat be. A járókelőkre első sorból rálátó babák ugyanis a megfelelő technológiával felszerelve valódi szemkontaktust alakíthatnak ki a potenciális vásárlókkal, inthetnek nekik, reagálhatnak mozdulataikra, miközben villámgyorsan felmérhetik ruhaméretét, korát, stílusát, hogy az üzletbe betérve az eladók azonnal személyre szabott kínálattal rukkoljanak elő. Kell hozzá képzelőerő? Igen. Elképzelhetetlen? Aligha.