“Bőgtem minden cipővásárlás után!”

33-as nő, 47-es férfi

„Gyermekként még nem tudtam, mi vár rám, hiszen abban a korban nőttem fel, amikor a társadalom egésze kb. tízféle cipőben járt – kezdi a történetét a 49 éves Paár Izabella. – Az egész osztály abban a bizonyos fekete orrú és sarkú, fűzős bokacipőben nyomult az első osztályban.” Izabella 13 éves kora körül vette észre, hogy az osztálytársainak már 36–37-es a lába, neki pedig változatlanul kicsi.

33

Izabella hiába várta, hogy tovább nőjön a lába: az egyik 33-nál, a másik 34-nél megállt.  Aztán jött a tinédzserkor, és persze az ember lánya ilyenkor szeretne menőbb cipőkben járni. „Az egyik szerencsém az volt, hogy időközben divatba jött a magas sarkú fapapucs, a másik, hogy az édesapám asztalosmesterként a Pápai Cipőipari KTSZ-nek csinált fatalpakat.” Így esett, hogy Izabella édesapja a 35-ös fatalpakból csiszolt le annyit, hogy éppen passzoljanak a pici lábra. Aztán szép lassan már két mesterember dolgozott Izabella cipőin, az egész utca mozgósítva lett. „Az utcánkban lakott egy suszter bácsi, aki szabott nekem felsőrészt  a talpakra, így a nyári cipőkérdés megoldódott” – teszi hozzá mosolyogva a Nők Lapja Café kérdésére.

Vattapamacs

De jött az ősz meg a tél, és fapapucsban ugye azt nem lehet… „Két talpbetéttel és hatalmas vattacsomókkal az orrukban hordhatók lettek a 35-ös csizmák is. Persze azért így eléggé kényelmetlen volt, mert a cipők dőlésszöge nagyobb lábhoz igazodott. De ennél jobban zavart az, hogy ha már ilyen helyes kis lábat adott a természet, akkor szerettem volna mutogatni. Jó érzéssel töltött el, amikor a férfiak rácsodálkoztak a kicsi lábamra.”

Hello Kitty

Persze a gyerekcipőosztályon Izabella tudna venni kis cipőket, de lássuk be, nőként ez az utolsó dolog, amire vágynánk. „Egyetlen Hello Kitty-s papucsom van, de abban is csak akkor kertészkedem, ha senki nem látja. Egyébként is vicces lenne közel 50 évesen egy Hello Kitty-s papucsban végigvonulni a strandon.” Szerinte egyszerűbb lenne a dolga, ha a fővárosban élne, de egy Győr melletti kisvárosban más a helyzet. „A 70-es évek végén apukám Budapestre járt anyagbeszerzésre, így jutott el egy Király utcai cipőboltba, ahol kiderült, hogy van egy akkora lábú manöken, mint én, ott csinálnak neki cipőket a divatbemutatókra, amiket azután meg lehet vásárolni.” Így lettek Bellának igazi, gyönyörű és egyedi magas sarkú cipői. Nem is akármekkora sarokkal! „Ezután olyan szupermagas cipőkben bicikliztem, hordtam a gyerekeket oviba, és jártam bevásárolni, amiben mások csak a kifutón közlekedtek. Kényelmesnek bizony egy cseppet sem nevezhettem volna, de a hiúság oltárán sok áldozatot kell hozni. És néha hüledeztek az idősebb nénik, hogy lehetett ekkora sarkakon létezni” – teszi hozzá az apró lábú nő.

Az eladók csak néznek

Azért tanulság az, ha valakinek ilyen pici a lába, ne felejtse otthon a papucsát. „Vicces volt, amikor pár évvel ezelőtt a Balatonon strandoltunk, de otthon felejtettem a strandpapucsomat. Körülnéztem a strandi árusoknál és találtam egy 34-es „micimackómentes” papucsot. Fizetés után azonnal megkértem az eladót, hogy vágja le a párt összekötő kis damilt róla, mert felvenném. Az eladó értetlenül nézett, de levágta, és látni kellett volna azt a fejet, amit vágott, amikor elégedetten távoztam a most vásárolt gyermekpapucsban.”

Happy end

Izabella családjában és a baráti körében lévő 8–13 éves lányok rendkívül szeretik megkérni, hogy lépjen a cipőjükbe, és élvezik, hogy elveszik a kislánycipőkben a lába. Ettől már ők is kezdik igazi nagylánynak érezni magukat. „Amióta Budapesten rátaláltam egy speciális cipőboltra, véget értek a sokszor bizony sírással ötvözött, enyhe hisztériás rohammal végződő cipővásárlások. Most már a lábamra illő, tetszőleges magasságú cipőt hordhatok télen-nyáron. Én kinézem a neten, a lányom, aki Budapesten él, megveszi és hazahozza, én meg örülök, hogy végre megtudtam – negyven-egynéhány éves koromra –, milyen egyszerre kényelmes és csinos cipőt hordani. Így már igazán élvezem a kislábúságot!