Mesedoboz mesék

D. Tóth Kriszta: Lolamesék – Repül a, repül, a… Lola! – 1. rész

A nevem Lola. Négyéves vagyok, óvodás. És körte a jelem, pedig nem is szeretem a körtét.
D. Tóth Kriszta: Lolamesék  - Repül a, repül, a... Lola!

A mamám szerint már több, mint ötvenezer kilométert utaztam egész életemben. Azt nem tudom, hogy mennyi az az ötvenezer, mert csak tizenhatig tudok számolni, de valószínűleg nagyon-nagyon sok. A családom ugyanis midenfelé lakik a Földön, a szüleim pedig a spórolt pénzüket utazásra költik.

A Föld egy nagyon nagy hely. Gömb alakú és sok millió-csillió ember lakik rajta, köztük regeteg gyerek. Mindegyikük más és más, sokféle színük és nevükvan, de mindnagyon érdekesek. A mamám azt mondta, hogy ha nagy leszek, bejárhatom az egész Földet, hogy minél többféle nagylánnyal és nagyfiúval összebarátkozzak. De addig is, a szüleimmel utazom, elég gyakran.

Utazunk a papihoz Kaposvárra, autóval. Utazunk a mama dolgozójába metróval. Utazunk Bori barátnőmhöz villamossal. És utazunk a nagymamámékhoz repülővel, Angliába.

Na, a repülő az én nagy kedvencem! Már akkor szerettem repülni, amikor még gyalog menni sem tudtam. Az apukám megfogott, jó erősen, és egy nagy kurjantással földobott a magasba, miközben mamám kiabált, hogy hagyja már abba, mert még a végén fejre ejt, és eltörök. De én nagyon éleveztem. Széttártam a karomat és kacagtamhangosan.

D. Tóth Kriszta: Lolamesék  - Repül a, repül, a... Lola!

Amikor kicsit nagyobb lettem, a mamámék elvittek egy igazi repülőtérre, ahol igazi repülőre ültünk, hogy igaziból fölszálljunk a magas levegőbe, a felhők közé. A repülőtér a világ legizgalmasabb helye. Mindig világos van, és nagy zaj, ami, ha behúnyom a szemem, olyan, mint a zümmögés. Rengeteg ember jön-megy, és mindenki siet valahová. A repülőtéren először beálltunk egy hosszú sorba. A mama és a daddyfölpakolta a két bőröndöt, a retikült, a babakocsimat meg a pelenkástáskát egy négykerekű kocsira, és föltettek a kupac tetejére.

– Mama?

– Mondd, kicsim, mi a baj?

– Nincs baj, csak azt akarom mondani, hogy ne legyél ideges, mert én jól vagyok és jó itt a repülőtéren.

– Örülök, hogy jól vagy. Csak azért vagyok ideges, mert nagyon sok csomagunk van, és szeretném, ha minden odaérne Angliába.

– Messze van Anglia?

– Messze van, azért megyünk repülővel.

– Te mama, az hogy lehet, hogy mi itt lakunk Budapesten, a nagymamáék Angliában, a papi pedig Kaposváron – és mi mégis egy család vagyunk?

– Ez azért van, mert a te apukád és anyukád két különböző országból származik. Így aztán itt is vannak családtagok meg ott is. Ezért utazunk mi olyan sokat.

– De miért nem költözik Budapestre a grandma és a grandpa?

– Azért, mert nekik Angliában van az otthonuk. Ott dolgoznak, ott laknak.

– A barátaik is ott vannak?

– Bizony. És ott van Pracli is, a kutyájuk.

– Tényleg! Hát, ha a barátaik és a kutyájuk is ott lakik, akkor jó. Nézd, mi jövünk, mama!

A néni, aki a pult mögött ült, elvette az útlevelünket. Az útlevél egy bordó kis könyv, benne a nevünkkel és a fényképünkkel, amit meg kell mutatni különböző egyenruhás embereknek, amikor utazunk. Benne van a nevében is, hogy ÚÚÚÚÚTlevél. A néni nézte az útlevelemet és nevetett. Az a helyzet, hogy nem valami szép fényképem van benne. Kicsi baba koromban csináltattuk és a mamám szerint úgy nézek ki rajta, mint egy angol futballszurkoló. A futball az egy labdajáték, de ez most mindegy.

Hamarosan folytatjuk…

További mesékért KLIKK IDE

Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top