Müller Péter: A nők önérzete

Nem sokkal a második világháború előtt egy jóhiszemű politikus – férfi – azzal a kéréssel fordult Virginia Woolfhoz, a nagy írónőhöz, szólítsa meg a nőket, segítsenek megőrizni a békét, és elkerülni a közeledő iszonyatot.
Müller Péter: A nők önérzeteAz írónő egy egész kötettel válaszolt. Minden sora keserű és indulatos. Nem szó szerint idézem, csak a lényegét mondom: „Hogyan képzeli, uram, hogy a nőknek, akiket évezredek óta rabszolgasorban tartottak, semmi joguk nem volt, nem is tanulhattak, nem is dolgozhattak – hogy nekünk, a senkiknek, bármiféle szavunk lenne a politika irányításában?” A férfi azt válaszolja, hogy ő nem politikai fellépésre gondolt, hanem arra a közismert tényre, hogy az asszonyok hatni tudnak a férfiakra. Erre a válaszra Woolf elveszti a fejét. Valósággal üvölteni kezd: „Hogyan képzeli, uram, hogy egy elnyomott, emberszámba sem vett nő, akinek egyetlen menekülő útvonala mindig is a házassága volt, nekitámad, vagy akár csak vitázni kezd az urával?!” „Ami báj és szépség csak osztályrészéül jutott a nőnek, azt tudatosan kellett bevetnie, hogy behízelegje magát azoknál az elfoglalt férfiaknál, akiktől sorsa függött. Tudatosan kellett elfogadni a nézeteiket, egyetérteni a döntéseikkel, hogy a házasság áldásaiban részesítsék őket.” Leírja, hogyan fogadják el az asszonyok férjük rögeszméit, hatalomszomját és morális lezüllését. Lelkük mélyén iszonyodnak a háborútól, hiszen az ő gyerekeiket pusztítja el, mégis részt vesznek a harcra heccelő ünnepségeken, műsorokat adnak, „bájaik és beleérző-képességük egész hatalmas tárházát bevetik, hogy meggyőzzék a fiatalembereket: a harc hősies dolog.” És zászlókat lengetnek, szavalnak, mint a politikusok – vagyis együtt hülyülnek a férfiak hülyeségeivel. Egy nőnek nincsen más életlehetősége, csakis a házasság. Csakis a férfi. Nélküle senki és semmi. Nincs egyéni útja, nincs önmegvalósítási lehetősége a férfi nélkül. Csak a férfi által „üdvözülhet”. S mivel ez így van, számára a párkapcsolat nemcsak reménység, de menekülési lehetőség is: egyetlen faág a szakadék felett. Ilyen a patriarchális társadalom sok évezredes rendje. Egy nő életének a férfi nélkül nincs értelme. Csak vele. Csak általa. Ezért minden igyekezetével alkalmazkodik az „urához”. Soha nem megy szembe vele, sőt azon van, hogy tudatosan adaptálja magában a férje mégoly fals világnézetét is.
Megdöbbentett ez az írás. Igyekeztem kutatni az igazságát. Éva Braun, Hitler élettársa egyetlen ponton szállt szembe a párjával: nem bírta, hogy a Führer vegetáriánus. Próbálta lebeszélni róla, bátran és vakmerően – de sikertelenül. Amúgy mindenben teljesen egyetértett vele. Sok nőt kérdeztem. Hogyan van ez? Hogyan látjátok? A helyzet ma már valamivel jobb, mint Virginia Woolf korában, de még mindig kétségbeejtően szomorú. Még mindig ott a kiszolgáltatottság. Az „uram” fogalmának a szolgai értelmezése. Elmondták, hogy egy nő nemigen tud (vagy akar) ítélni a férje lelke és morális tettei felett. (Az ítélet alatt a tisztánlátást értem.) Gyakran olyan vakká teszi magát, hogy nem is látja. És ha látja, nem mondja. Nem mondja, hogy: „Ezt ne! Ez méltatlan hozzád!” Nem tudja, és nem is akarja, mert a férje sikeréből, legyen az pénz, biztonság vagy hatalom, ő is részesül. És főleg nem akarja elrontani a kapcsolatukat. Az mindennél többet ér neki. Megkérdeztem egy értelmes női barátomat:
– Igaz ez?
– Igaz.
– És miért teszitek ezt?
– Mert szeretjük a férfit.
– Rosszul szeretitek – mondtam.
– Szeretjük – felelte. – Így működünk. Ha szeretjük: elfogadjuk. És védjük.
És akkor megkérdeztem a legfontosabbat:
– Mennyire látja egy nő, hogy a férje vacak ember? Vagy azzá lett, az idők során? Mennyire tudja ezt? Barátnőm gondolkodott. Pontosan akart felelni. Azt mondta:
– Itt nem tudja – és a homlokára mutatott. – Itt hisz benne. Nem csak mutatja, valóban hisz. Megérti a férjét. Egyetért vele. „Ő a társam, a párom, vele élek, vele megyek mindenhová! Egy házasság közös vállalkozás… És szeretem… nincs másom, csak ő!” – Kis szünetet tartott, majd hozzátette: – De itt már tudja! – és a szívére mutatott. – Lelke legmélyén, azon a szinten, ahová ő sem lát igazán, pontosan tudja, milyen ember a párja, és mennyit ér, igazán. Sajnos kevés nőnek van olyan önismerete, hogy a szívével lásson, és még kevesebbnek van olyan szuverén bátorsága, hogy ezt a veszélyes igazságot ki is mondja neki, őszintén. Nem itt tartana a világ!  

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

kgaspark@citromail.hu 2013-07-07 08:50

Nézem.Nagy eredmény lehet ilyen undorítónak lenni,mint ti vagytok.S ezértmégsokpénztfelvesztek.Jó lesz a temetésre.

kgaspark@citromail.hu 2013-07-07 08:48

Le vagyok titltva? Írtam egy hozzászólást,majd mehet gomb(természetesen be vagyok jelentkezve)s semmi. Ez az X faktor? Ti döntitek el,hogy ki irhat,olvashat,élhet? Jaaaaaaaaaaaaaa...hiszen magatokkat leveleztek főképpen.
Szánalomraméltó

kgaspark@citromail.hu 2013-07-07 08:45

Bocsánat...de végig olvastátok,amit MP írt?Egyáltalán nem tesz felelőssé Minket,hanem,mint az összes Férfi megérteni szeretne Minket.
Csak halkan jelzi,hogy a sziv-lélek kapcsolatát figyelembe kell venni.
Nehéz ügy a napi taposómalom miatt,de ha szánunk rá időt s kinyitjukl a szivünket,akkor minden könnyebb lesz.
Ismeritek a mondást:Ne ítélj,hogy ne itéltessél.
Szép napot Mindenkinek:))))

etoile 2013-07-06 18:42

Mekkora hazugság. Ezzel az irással végsösoron a nöket teszi felelössé minden szarért. Hogy miért mennek vakon a pasik után... 1. Nem mennek. A válások nagy részét a nök inditják. 2. Nehogymár a nök legyenek azok akik állandóan a kakaskodó himeket lehütik. Egy férfinak is lehet józan esze.

Bagoly 2013-07-06 17:32

Minden sikeres ferfi mogott egy no all. Ez igy volt miota a vilag vilag es igy is marad. Kerdem en, ha Eva nem tukmalja ra az almat Adamra, nem meg mindig ott tespedne tudatlansagban es unalomban abban a bizonyos Paradicsomban?

Dollies 2013-07-06 17:04

Ön most megismételete, azt a felhívást, amit a jóhiszemű férfi anno megtett. Olyan szépen levezette Virginia Wolf válaszát és kedves ismerőse válaszát, jó volt olvasni. Talán el is fogadtam a leírtakat. A végén mégis keser lett a szám a végkövetkeztetéstől, amit a női barátjával mondatott ki. Úgy érzem azt sugalta, hogy mi nők vagyunk a hibásak a háborúkért. Ilyet csak férfi mondhat! Mint oly sok ezer év óta.

Olvassa el mit írt, olvassa el újra. Képzelje magát egy nő bőrébe, hiszen Ön képes rá.

A barátnője véleménye azt tükrözi, amit úgy gondolt, hogy Ön mint férfi és mondern ember elvárna tőle. Hiszen önök férfiak olyan sokat megtettek mi értünk, nőkért, csak mi nem tudjuk értékelni és jól használni. Tudjuk már születésünktől: minidig mi nők vagyunk a felelősek mindenért. Ezért védjük az életünk minden darabját, melynek része az apa, a férj, a fiútestvér és a fiúgyermekünk.

Mivel hiszem őszinte az érdeklődése, kérdezzen bátran tőlünk és igyekszünk rá őszintén, szívből válaszolni.

kgaspark@citromail.hu 2013-07-05 05:55

Fantasztikus olvasmány,egy férfibőrbe bújtatott nőtől.Ezt dicséretnek szántam,mert ehhez a hozzáálláshoz mérhetetlenül nagy fokú intelligencia kell. Én a szivemmel és a lelkemmel látok s így nagyon nyugodtan tudtam kilépni a 8 éves kapcsolatomból.A hazugság megmérgezi az ember lelkét s a lélek fontosabb mindennél,mert mi elmúlunk,de a lélek megmarad és szárnyal tovább...mindörökké. Tiszteljük,becsüljük,szeressük.
Mégegyszer köszönöm,hogy megint láthattam magamat,Magunkat...Nőket....férfias nézőpontból
Szeretettel
Gáspár Krisztina

Nők Lapja Cafe 2013-07-05 05:55

Nem sokkal a második világháború előtt egy jóhiszemű politikus - férfi - azzal a kéréssel fordult Virginia Woolfhoz, a nagy írónőhöz, szólítsa meg a nőket, segítsenek megőrizni a békét, és elkerülni a közeledő iszonyatot.

Nők Lapja Café: Müller Péter: A nők önérzete