Valahányszor a feleségem vagy én telefonálunk, Misi a telefon után nyúlkál, és azt mondogatja: mamma, mamma.
Hogy pontosan melyik nagymamát gyanítja a telefonban, azt nem tudni. Misi három nagymamával is rendelkezik, két hagyományossal és egy déddel, és egyelőre mind a három az összefoglaló „mama” név alatt fut. Ezért a címért később alighanem össze kell majd csapniuk a nagymamáknak, és aki alulmarad, kénytelen lesz beérni a némileg snasszabb nagyi vagy dédi titulussal. De momentán még vidáman megfér a három mama egy kalap alatt, függetlenül attól, hogy anyai vagy apai ágiak-e, nagyok-e vagy dédek.
Misi ugyanis (aki még csak egy és egynegyed éves, és elég szűk szókinccsel gazdálkodik) nagyon taktikusan kategóriákba rendezi a dolgokat, és ugyanazzal a szóval több mindent is megnevez. Például én, a papucs és a tyúk (aki ugye azt mondja: pak-pak) mindhárman „papa” vagyunk. Minden, amit meg kell nyomni, legyen az leszállásjelző, lámpakapcsoló vagy felfújt pofazacskó, „nyommeg”-nek minősül. A kutya és a mennydörgés pedig egyaránt „vav-vav.” Ez utóbbi igazán költői látásmódra vall: mikor dörög, Misi szerint az ég kutyája ugat.

Visszatérve a nagymamákhoz, a klasszikus nagymamaprobléma (ugyanazokat a nevelési elveket alkalmazza-e a nagymama, mint a szülő?) eddig még nem igazán vetődött fel, hiszen Misi még kicsi. A hírhedt tortakérdést leszámítva (biobabatorta kontra túrórudi-torta) más elvi vita nem borzolta még a kedélyeket. De ettől még persze más otthon, és más a nagymamáknál.
Misi fel tud mutatni egy vidéki nagymamát és egy budapesti nagymamát is. A vidéki nagymamánál van kert. Misi imád kertészkedni, leül a fűbe, szagolgatja a virágokat (eddig legjobban virágokat szagolgatni tud!), és közben gyomlálgat. Ráadásul két extra macska is van itt, kivételesen jámbor fajták, őket is remekül lehet egzecíroztatni. Szóval a természet lágy öle várja Misit a vidéki nagymamánál.
A budapesti nagymamánál ugyanakkor ő a rendszergazda. Ahogy belép, egyetlen pillantással felméri a terepet, mindent kinyit, becsuk, leszerel, fölszerel, kikapcsol, bekapcsol, amit nem kéne, aztán elégedetten megtapsolja magát. A rádió, a tévé, a magnó, a fax, a sütő, a hősugárzó – semmi nem marad megbuherálatlanul. Itt a technikai zsenijét bontakoztathatja.

Szóval erre valók a nagymamák, hogy tágítsák Misi horizontját. Persze Misi szempontjából. Amúgy mindannyian tudjuk, hogy a nagymama mint intézmény elsősorban a szülő tehermentesítésre szolgál. De emlékszem, hogy nekem gyerekkoromban soha meg sem fordult a fejemben, hogy amikor a nagymamánál kellett aludni, az nem a változatosság kedvéért volt, nem azért, hogy én jobban szórakozzak, hanem olyankor igazából le voltam passzolva. Micsoda szerencse, hogy a gyerekek nem látják át a felnőtt élet összefüggéseit! Különben nagyon hamar kiábrándulnának belőle.