Unokatestvére, az öt hónappal idősebb Lencsi, csak úgy itta Misi minden szavát (illetve ezt az egy szavát), és utólag is sokszor emlegette fel, hogy „Misike mondta: bá.” Érdekes egyébként megfigyelni, hogy már ilyen zsenge korban is mennyire érvényesül a nemi jelleg. Misi elég macsó kisbaba, öntudatosan jön-megy, unokanővérét néha kupán vágja, mindenhova vakmerően felmászik, nem gondol rá, hogy hogy fog majd lejönni. Lencsi szelíd csodálattal nézi a hebrencs Misit, megsimogatja, odavisz neki dolgokat (amiket Misi szó nélkül elvesz tőle, és továbbáll), és bár Lencsi a lányokra jellemző módon hamar megtanult beszélni, mégis azt utánozza, hogy Misi miket halandzsázik.

Azóta bővült Misi szókincse, és már nem csak azt mondja, hogy bá, de azért nagyon sok szót még nem tud. Lenyűgöző, hogy mégis mi mindenre használja már profin a nyelvet.
Azon kívül, hogy megnevez (és halált megvető bátorsággal nevez meg egyébként, képes odaállni két bőszen ugató harci kutya elé, csak hogy közölhesse velük, hogy vav-vav), például panaszkodni is tud már verbálisan: „bátöttem” jön ki a ruhásszekrényből fejét tapogatva, „fá!” (Értsd: beütöttem, fáj.) Parancsolgatni is tud persze, bukábá! követeli például, ami buborékot jelent, és addig nem tágít, amíg valaki nem fúj neki szappanbuborékot. De csak úgy l’art pour l’art a mondogatás öröméért is gyakran mondogat szavakat, főleg a három szótagosakat kedveli, amikből általában egy szótagot el is talál (lásd bukábá), vagy pedig egyszerűen halandzsázik. De nagyon jó svádával, teljes monológokat ad elő úgy, hogy egyetlen értelemmel bíró hangsort sem használ fel hozzá, ami komoly teljesítmény.
Sőt, ezzel a meglehetősen szűk szókinccsel, ami neki van, néha még finom kritikákat is megfogalmaz. Például a kis strandlabdáját díszítő Micimackónak medvéhez méltatlanul hosszú füle van, azt Misit kíméletlenül lenyuszizta. Mondtuk neki, hogy az maci, de Misi kitart a véleménye mellett, hogy márpedig ezzel a füllel csak nyuszi lehet valaki. Ugyanígy a csúnyácska ölebét sétáltató csinibabával is hangosan tudatta az utcán, hogy nyá, vagyis hogy ez a kutya maximum cica.

De az is nagyon érdekes (legalábbis nekem, elfogult szülőnek), hogy mit nem könnyű kimondani egy tizenhat hónapos kisbabának. A vizet például Misi spanyolosan biznek ejti, minden vé bé neki, és már ez is fejlődés, korábban a magyar nyelv történetében is kulcsszerepet betöltő bilabiális zöngés spiránst alkalmazta (wiz). A szóvégi mássalhangzókat is gyakran elharapja, ebben a magyarul beszélő kínaiakra emlékeztet (lásd fáj helyett fá). A szóeleji hákat franciásan elhagyja, a kacsa azt mondja áp-áp, a kölesgolyót pedig amm bekapjuk. Őz helyett ózt mond, kő helyett kót, a csüccsöt pedig amúgy Fekete Pákósan csuccsnak ejti.