A párválasztás biológiája

Csóka Szilvia

Amikor párt választunk magunknak, akkor számtalan olyan jelet veszünk figyelembe, amelynek kevés köze van a tudatos, gondolkodó emberlétünkhöz. Az első szűrő ugyanis – épp úgy, mint az állatvilágban – a külső megjelenés. De számtalan más jelet is adunk és kapunk, ami biológiai, természeti lényünkből fakad. Jó hír, hogy ebben a nagy keresgélésben mindenki megtalálhatja a „saját” párját, mert a természet nem jelölt ki abszolút etalont, abszolút ideált.

Amikor párt keresünk, nem azt kell megkeresnünk, aki biológiailag tökéletes, hanem azt, aki számunkra a legjobb – magyarázza Csóka Szilvia, zoológus. - Mint párnak kell jól együttműködnünk és összeillenünk, és ezen most elsősorban genetikai összeillőséget értünk. A természetben a faj szempontjából ugyanis a legfontosabb a genetikailag nagyon jó adottságokkal rendelkező utód megszületése.
Amikor párt választunk, több biológiai tényező befolyásolja tehát a döntésünket.

1. Külső megjelenés:
A férfiak a vizuális ingerekre sokkal fogékonyabbak, mint a nők, de az első szűrő a nőknél is a külső megjelenés. A férfitekintet a nőies testtájakon akad meg leghamarabb – bár nagyon különböző lehet, hogy ez alatt ki mit ért. Mindenesetre a nagy ösztrogénszintre (női nemi hormon) utaló jegyek megnyilvánulásait, mint a nagy szemek, a duzzadó ajkak, mindenki vonzónak találja. A nők sem tudják elvonatkoztatni magukat attól, hogy egy férfi hogyan néz ki. De míg a férfiak mindig a nőies arcot tartják vonzónak, addig a nők attól függően, hogy ciklusuk melyik szakaszában járnak épp, különféle férfitípusokat részesítenek előnyben. Kimutatható, hogy a peteérésük körüli időszakban a másik nem tagjai közül inkább a férfiasabb arcvonásúakat és megjelenésűeket kedvelik. Egyéb időszakokban viszont a lágyabb vonásúakat tartják vonzónak.

2. Fizikai rátermettség, intelligencia
Az állatvilágban, például a madarak többségénél a hímek színes tollazatát nevezik „őszinte jelzés”-nek. Ez ugyanis arról árulkodik, hogy az illető egyed kiváló genetikai állománnyal rendelkezik. De nem csak ezzel, énekük változatosságával csábítanak. Ehhez is „erő” kell, ez is az állat rátermettségét mutatja. Az embernél is beszélhetünk ilyen „őszinte jelzésekről”. Az embernél a fizikai rátermettség mellett legalább ennyire fontos jel az intelligencia. Ezért vonzódnak a nők annyira a sikeres férfiakhoz, írókhoz, művészekhez és tudósokhoz.

3. A szagok
Az állatvilágban minél alacsonyabb rendű a faj, annál erőteljesebb szerepük van az olyan ingereknek, mint például a szagok. De még az embernél is igen erőteljesen a hatása, pedig a szaglóképességünk az állatokhoz képest igencsak csökevényes. A szagok azért különösen „veszélyesek”, mert sokkal közvetlenebbül jutnak el a központba, vagyis az inger és a feldolgozó központ között alig van áttét. Így lehetséges, hogy a különféle illatok úgy hatnak ránk és hoznak elő emlékeket, hogy nem is tudjuk, hogy mindezt milyen érzet váltotta ki. Kísérletek igazolják, hogy a nők a férfiak izzadságszagú pólójából ráismernek arra a férfira, aki nekik valójában a legjobban tetszik. A szagok információt hordoznak az ember genetikai állományáról is, azok, akik szeretik egymás izzadságszagát is, valószínűleg összeillenek genetikailag.

Csapda vagy bölcsesség?
Az állatvilágban a legfőbb cél a faj túlélése, minden ennek rendelődik alá – emeli ki Csóka Szilvia. – Olyan utódoknak kell születniük, akik életképesek, akik sikerrel veszik fel a versenyt a túlélésért folytatott küzdelemben. Zoológusként gyakran gondolunk erre a jelenségre úgy, hogy ebben a faj túlélése az elsődleges, az egyed érdeke alig fontos. Arthur Schopenhauer filozófus már a 19. században azt vallotta, hogy valójában az utód az, aki összetereli a párt a saját megszületése érdekében, azt tartva elsődlegesen szem előtt, hogy olyan férfi és nő találkozzon, akinek köszönhetően egészséges és életképes lesz. Az kevésbé lényeges, hogy ezzel az emberpárral mi történik a fogamzás után. Ez a fajta gondolatmenet a híres filozófus pesszimista beállítottságából is fakad, de az evolúció elmélete, a DNS felfedezése részben igazolta ezt a logikát. Nem véletlen, hogy megszületett az „önző gén” elmélet is, amely szerint valójában az utódért történik minden, és hogy a pár boldog-e a találkozásuk után, az már a kettőjük dolga. Igaz, az ember-gyerek felnövekedéséhez mindkét szülő szükséges, így az embernél ez a hosszú távú együttműködés is az „utód” érdeke – legalábbis egy darabig.

Rejtett ovuláció
Még egy fontos tényezőre kell tekintettel lennünk, amikor a párválasztás biológiai meghatározottságát kutatjuk. Ez pedig az embernél tapasztalható rejtett ovuláció. A fogamzóképességnek, a peteérésnek alig van látható jele fajunkban. Míg az állatvilágban, legközelebbi rokonainknál, az emberszabású majmoknál is, a nőstények külsődleges jelekkel adják a hímek tudtára fogamzóképességüket, addig nálunk nincs ilyen. A férfi soha sem tudhatja, hogy a nő éppen most ciklusának melyik szakaszában jár.
A cél a megtévesztés – hangsúlyozza a zoológus. – A férfinak azt kell hinnie, hogy a gyermek, aki megszületik, az övé. Ebben azonban a rejtett ovuláció miatt soha sem lehet száz százalékig biztos. Ez az, ami megteremti a lehetőséget a rövid félrelépésre. A férfi azzal növelheti génjeinek a túlélési esélyét, ha minél több utódot nemz. A nőnek viszont nincs lehetősége arra, hogy nagyon sok gyermeket szüljön, csak azzal növelheti az esélyeit, ha nagyobb genetikai sokszínűséget teremt. Ennek nem sok köze van ahhoz, hogy mit tekintünk etikusnak, biológiai értelemben ez a stratégia bizonyult hasznosnak, ezért maradhatott fenn. A madaraknál figyelhető meg, hogy a fészekben nem minden fióka azé az apáé, aki hordja neki az ennivalót. De egy másik fészekben ennek az apának is vannak fiókái, akinek nem ő hordja az élelmet. Ha az egyik fészek valamiért elpusztul, még megmaradhat a másik, ami a gének túlélése szempontjából mégiscsak abszolút előny. Az embernél is lehetőség van erre a szaporodási stratégiára, épp a rejtett ovuláció miatt.

Szerelem és halál
Arról már volt szó, hogy a peteérés napja körül megváltozik a női viselkedés. Ebben az időszakban más típusú, a sokkal férfiasabb férfiak nyerik el inkább a nők tetszését (akik valószínűleg nem tökéletes apák, de kiváló génekkel rendelkeznek). Az is megfigyelhető, hogy ilyenkor a nők kihívóbb ruhákat vesznek fel, sokkal több testtájukat hagyják szabadon, több ékszert viselnek. Összességében nyitottabb viselkedést tanúsítanak, és ez a stratégia előbb vagy utóbb meghozza az eredményét. A természet kiköveteli a magáét, a gyermek megfogan és aztán meg is születik. Az állatvilágban sok példa van arra, hogy ebbe a szülők egyike vagy mindkettőjük belehal, önmagukat is feláldozzák, hogy biztosítsák fajuk túlélését. A szinte koraszülöttként világra jövő ember-gyerek viszont nem tud életben maradni a szülei nélkül. Mi nem halhatunk meg, mégis érezzük gyermekünk születésekor, milyen közeli a halál. Ezért érint meg bennünket annyira Rómeó és Júlia története. Mert az ember is belehal abba a szerelembe, amibe apait-anyait belead, amiben nem számít semmi más, csak a szerelem, amiben képesek vagyunk önmagunkat is feláldozni. A férfi és a nő meghal ekkor, hogy szülőként szülessen újjá. De könnyebb újjászületnie, ha létezett ez az elementáris erejű vonzódás, és főképp, ha már ott a gyermek, aki értelmet ad az életért folytatott küzdelemnek.

A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:

• Otthon családanya, Düsseldorfban díva 
• A párválasztás biológiája
  
• Iskolaérett már a gyerekünk? 
• Mit tennél, ha a gyereked bántalmazna egy másikat?
  
• Tamással sülve-főve: Üstdobtészta

Ha szeretnél előfizetni a lapra, itt és most megteheted!