Te is lazításfóbiás vagy? (TESZT) Nézd meg, igazak vagy hamisak ezek az állítások rád, és kiderül: képes vagy-e a pihenésre? 1. A hétvégéim be vannak táblázva, tulajdonképpen egészen szerdáig! 2. Ha egy orvosi rendelőben várakozom, mindig átlapozom az ottani magazinokat, akkor is, ha már régen nem aktuálisak, vagy nem is érdekel a témájuk. 3. Mindig a késő esti tévéműsorra alszom el, akkor is, ha már csak „Magyarország leghíresebb jósa" vagy a teleshop van adásban. 4. Bárhová is megyek, vagy a zenelejátszó van a fülemben, vagy beszélgetek a mobilomon (esetleg szóba elegyedem az útitársaimmal). 5. Ha egy délután vagy este előbb végzek a munkával és nincsenek terveim, magányosnak és elhagyatottnak érzem magam, azt gondolom, hogy az életem üres. Ha több az igen válaszd, mint a nem, akkor bizony képtelen vagy spontán ellazulni. Ez az állapot hosszútávon kiégéshez és a stressz, valamint az otthoni feszültség fokozódásához vezet!

 

Itt a nyár, minden munkatársad vakációzik, de neked nincs időd még nyaralni sem? Vagy a munkából még elengednének, de úgy érzed, körmödre égnek az otthoni teendők? Állandó rohanásban és időzavarban éled az életed, miközben egyre feszültebbé válsz? Minden perced előre megtervezed a naptárban, mégsem ébredsz reggelente kipihenten? Akkor lehet, hogy a modern világ egyik legfurcsább lelki betegségével küzdesz: lazításfóbiás vagy, azaz képtelen vagy kiszállni a mókuskerékből!

 

Bambulni márpedig kell!

Félreértés ne essék, most nem a szó „ezoterikus" értelmében gondolunk a relaxációra, úgy mint meditáció. Nem, most a lazításról van szó, a kikapcsolódásnak és az önmagunkra szánt időnek a látszólag értelmetlen formáiról. Olvasásról, öncélú sétákról, egy gyertyafényes fürdőzésről vagy akár csak egyszerű bambulásról. Csupa olyan tevékenységről van szó, amit nem „csinálunk" hanem „hagyunk megtörténni". Értelmetlennek tűnő időtöltések ezek, ám nagyon is fontos céllal: a lazítás időt ad az agyunknak, hogy utolérje önmagát. Miközben nem csinálunk semmit, valójában nagyon is komoly munka folyik a fejünkben: forognak a kerekek egészen addig, amíg a rengeteg tevékenység közben bevitt információ a helyére kerül.

Az élet a listákon kívül kezdődik

Mit tegyünk tehát, hogy visszakapjuk a rohanásban és a görcsös akarásban elvesztett képességünket, a természetes relaxációt? Először is tudatosítanunk kell magunkban, hogy a 22-es csapdájában vergődünk. Az ugyanis nem megoldás, hogy mostantól „akarjuk" a lazítást, „megtervezzük" a relaxációt. Amint bekerül a filofaxunkba a „jóga óra ettől eddig" felirat, elbuktuk a próbálkozást. Ehelyett apró lépésekkel haladjunk. Először iktassunk be egy hétvégi estét, amikor nincsenek terveink. Ha túl vagyunk az első tervtelen estén, valószínűleg azt fogjuk látni, hogy rengeteg mindent csináltunk, egyik lazító tevékenységet követte a másik. Könyvvel a kezünkben tévéztünk, vagy spontán házibuliba szaladtunk a színházból. Ezek azonban a tévutak.

Pihenjen ösztönösen

Aki jól „csinálja a semmittevést", az egyszerre egy dolgot csinál, azt, ami spontán az eszébe jut. Olvas. Rejtvényt fejt. Lecsukja a szemét és álmodozik. Mindegy mit, de csak egy dolgot és spontán. Másrészt addig nem hagyja abba, amíg kedvét leli benne. Természetesen, aki egész nap semmit tesz, az azért lusta... De minden napnak kell lennie néhány lazább percnek. Ezen felül pedig legyen a héten legalább egy olyan nap, amikor kikapcsoljuk a telefont, nem nézzük meg az e-mailjeinket, és nincs egy darab teendőnk sem a listán. Egyébként ideális esetben két ilyen listamentes napunk is van, ezeket hívják úgy: hétvége...

Ha ennek legalább a felét elérjük (vagyis az egy spontán nap per hét átlagot) akkor elmondhatjuk, hogy megtanultuk a lazítást. Hogy ennek mi az előnye? A fennmaradó hat napban jobban teljesítünk a munkahelyünkön és a háztartásban. Hatékonyabbak leszünk, jobban ki tudjuk fejezni az érzelmeinket, és nő a kreativitásunk. Ami pedig a legjobb: közelebb kerülünk a boldogsághoz.