– Igaz, hogy franciául tanulsz?

– Vannak időszakok, amikor az ember alkot, máskor feltöltődik és tanul. Mostanában arra vágytam, hogy szellemi erőfeszítésben legyen részem, ezért tanulok franciául. A pályámon is mindig új irányokat keresek, bár ott találkozik minden, ami vagyok: anya, feleség, nő, énekesnő. Időszakonként az énekesnő van előtérben, máskor inkább az anya…

– A közönség inkább csak az énekesnőt látja belőled, annyira zárod és őrzöd a magánéletedet.

– Nincsenek titkaim, de az ízlésem ennyit enged. Nem jó érzés, ha egy újságban látom a kisfiam fotóját – bár már megmutattuk őt például a Nők Lapjában –, mert féltem. Még csak két és fél éves, és majd akkor szerepeljen, ha úgy alakul az élete, és saját döntése lesz a szereplés. Amikor a férjemmel találkoztam, már énekesnő voltam, habár sokkal kevésbé ismert a közönség. Együtt csináltunk végig mindent – éppen az idén leszünk tízéves házasok –, de nem szeret szerepelni, és ezt tiszteletben tartom. Ő volt egyébként – rajtam kívül – az egyetlen, aki hitt bennem, hitt abban, hogy majd egyszer nagyszínpadokon fogok énekelni. Volt két olyan évem, amikor semmi sem történt velem. A férjem akkor megtanított hideg fejjel gondolkozni, és arra is, hogy türelmesnek kell lennem.

– Mit csináltál volna akkoriban, ha ő nincs?

– Bárhol énekeltem volna, ahol mikrofont adnak a kezembe. Ő, a racionális, „földön járó” orvos intett türelemre, és biztatott, hogy eljön az én időm, csak ki kell várnom. Nem volt küzdelmektől mentes a pályám, bár sokan azt hiszik, beleszülettem a sikerbe.

– Én is azt hittem...

– Tizennégy évesen eljöttem otthonról, Szentesről, egy budapesti kollégiumba. Később volt egy kis összetűzésem is a szüleimmel, és nagy büszkén kijelentettem: jó, akkor majd megoldom én a megélhetésemet! Innen, büszke lányként nem visszakoztam, úgyhogy tizenhét éves koromban már eltartottam magam az éneklésből. Mert akkor már tudtam, hogy a hangommal hatni tudok az emberekre… Hatévesen találkoztam egy blues kottájával, elkapott a lüktetésével, a hangulatával, és rájöttem, ez az a zene, amit „érzek”, sőt hozzá is tudok tenni valamit magamból. Amikor Budapestre kerültem középiskolába, egyedül voltam, nem voltak itt közeli barátaim, és folyton arra vártam, hogy egy társaságban szóba kerüljön, miért jöttem. A válasz: „Mert énekesnő szeretnék lenni.” Ezután adja magát a kérés: akkor énekelj valamit! Na, én mindig erre a kérésre vártam. És ha kérték, bárhol énekeltem: a Margitszigeten, villamoson, tornateremben – és azt láttam a többiek arcán, hogy hatással vagyok rájuk, lettem valaki a szemükben! Azóta is, akármikor színpadra állok, történik velem és a hallgatóságommal is valami. Én például elrepülök…

– Mennyire állsz közel a közönségedhez? Távolról csodált énekesnő vagy, vagy közel engeded a rajongóidat magadhoz?

– Sokakkal levelezem, többen írták, hogy éppen akkor történt velük valami nagy dolog – akár jó, akár rossz –, amikor szólt valamelyik dalom, és úgy rögzült bennük a pillanat… Az Ajtók mögött című számom a családi erőszak problémájával foglalkozik. Úgy született, hogy sokat olvastam erről, és éreztem, hogy a saját eszközeimmel talán tudnék valamit segíteni.

– Segíthet a zene azon, akit bántalmazás ér a családban?

– Igen, én hiszek a zene erejében.

– De hogyan húz ki egy dal valakit egy nehéz helyzetből?

– Akit bántalmazás ér, általában szégyelli, de a dal erőt adhat neki, hogy segítséget kérjen, hogy rátaláljon azokra a fórumokra, ahol segítenek rajta. Hiszen ő áldozat, és nem bűnös. És nincs egyedül… a dalból is tudhatja.

– Mit ad neked ez a szám?

– Nagyon szép sikereket éltem már meg, de most, hogy valamivel segítek, ez egészen más. És tudom, hogy segítek, mert sokan írták, hogy a dalom hatására döntöttek úgy, hogy segítséget kérnek. Ez az igazi siker, ami belülről is bizserget, és ösztönöz, hogy menjek tovább ezen az úton. A dalokkal és a személyiségemmel egyébként is azt üzenem, hogy egy nőnek a nőiességében van az ereje. Ez az erő minden nőben benne van… szeretném, ha ezt minden nő elhinné.

A cikk második felét – benne tuti szépségtippeket Zsédától – az e heti Nők Lapjában olvashatjátok!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Amikor minden „nem” 2. rész » • Kalóriaszegény fogások tavaszra » • A „nájlonszatyor” tündöklése és bukása » • Tégy a stresszevés ellen! – Kipróbált módszerek » • Nyaralás az utolsó utáni pillanatban – Mindent az ultra last minute-ről! » • Hipnózissal a vásárlási láz ellen? »