Saci: Nem kockáztatunk

Mint mindent, a betegségeket illetően is „megelőzésmániám" van. Azaz mi az immunrendszerünket turbózzuk, sok nyers zöldség, gyümölcs, lúgos víz, antioxidáns „hadsereg" masíroz a rendszerbe befelé... Samunál főleg. Ha pedig mégis „rés támad a pajzson", és jön némi nátha - mert más eddig nem akadt -, előkapom a csekély és alapfokú homeopátiás házi patikámból az orrcseppet, befújok neki párszor, felváltva a tengervizes orrspray-vel. Na és persze ki is szívom a kiszívandókat az orrszívó-porszívóval, amellyel Samu végre, így másfél év után vidám barátságot kötött. Ez nagy megkönnyebbülés, mivel lefogni egy üvöltő, felrobbanni akaró gyereket olyan, mintha kést forgatnának az ember szívében és mindenében.

Szóval fújok a gyógyszerekre, mint a macska, és hiszek Samu immunrendszerében. Most mégis elbizonytalanodtam. Mert ugye itt ez a kórság, ez az összevissza beszélt H1N1. Aztán némi utánajárás és forrásszelektálás után világos lett: kell az az oltás. Egyelőre nem Samunak - ezzel még várunk picit, míg a kicsiket illetően tisztább lesz a kép -, hanem nekem és apukájának. Főleg azért, mert így tudjuk leginkább megvédeni őt. Nem akarok kockáztatni, főleg, ha Róla van szó. És van itt még egy kérdés: mennyire merjem közösségbe vinni... Nálunk ez annyit jelent: menjünk-e a szokásos csütörtöki játszócsoportba, és jöjjön-e velünk bevásárolni? Egyelőre - november eleje van - igen. Aztán, a helyzethez mérten meglátjuk. Remélem, a karantént megússzuk.

Mónika: Hőemelkedés? Hm, nem is rossz ötlet...

- Mi lehet a baja?! - sóhajtottam fel szombat este hatkor, miután gyermekem, a nap folyamán, ha csupán két centiméterre eltávolodtam tőle, azonnal zokogórohamot kapott. „Ordítóport vett be" - válaszolta életem párja lakonikusan. Na, ja... Nem lázas, jó az étvágya, ugyanúgy két másodperc alatt futja körbe háromszobás lakásunkat, mint eddig... De talán egy kis hőemelkedés jót tenne - gondoltam - mármint az egészségének, mert ugye a megemelkedett testhőmérséklet mellett lassabban szaporodnak a kórokozók. És talán nekem is jót tenne egy kis hőemelkedés, mármint ha Letit lelassítaná, csak egyetlen délutánra. Az, hogy ebben a házban ki fog először kidőlni, nem kétséges... Szóval nálunk a felnőttek egészségvédelme látszik most indokoltabbnak. Amúgy is kezdettől fogva abban bízunk, hogy kislányunk életereje mindent legyőz. Úgy tűnik, nem is alaptalanul. Letíciának eddig - azaz majdnem kétéves koráig - kétszer, két napig folyt az orra. Picit szipogott, aztán szaladt tovább. Ja, és első alkalommal édesanyámat, másodszorra pedig férjemet is megfertőzte. Ők viszont ágynak dőltek: magas láz, torokgyulladás, izomfájdalom... Mondom én, hogy a többiekért jobban kell aggódnom! Így - egyelőre - elegendőnek tűnik a megemelt C-vitamin és a csökkentett tömegközlekedés adagolása.

Hajni: Nagyobb gáz, ha anya beteg

Azon extra szerencsés anyák közé tartozom, akik akár ágynak is eshetnének egy-két napra, valahogy megoldanánk. Merthogy nálunk (is) mindig nagyobb az ijedtség (és gyakoribb is), ha anya beteg. Barni eddigi két és fél éve alatt úgy kétszer volt lázas, és kétszer volt hasmenése, viszont gyakran taknyos - de ez szerintem természetes állapot ősztől tavaszig. Ellenben én a második terhességem alatt jóformán kilenc hónapig beteg voltam (hasmenés, hányás, arcüreggyulladás és egyszer még a bárányhimlő réme is felbukkant a semmiből), úgyhogy már előre féltem, mit hoz majd a szoptatás időszaka. És ha most belegondolok, az tényleg sokkal rosszabb, ha egy anya beteg - egyik barátnőm szerint ez csak éjszaka szabályos. Hiszen, ha én kidőlök, akkor nincs, aki ebédet állítson elő (saját testén belül és kívül), két gyerekkel felpakolva a játszótérre vonszolja magát, megfürdesse a markolót és a teherautót, mert a gyerek csak velük együtt hajlandó kezet mosni, visszapakolja a kirobbantott cipős szekrényt (ja, ha már úgyis üres, kitakarítsa) - és ez csak egy szimpla délelőtt. Amikor Kornéllal hazajöttünk a kórházból, előre megbeszéltük a férjemmel, hogy némi szabadságot mindenképp tartalékoljon arra az esetre, ha én akár egy mellgyulladás, akár egy sertés miatt ágynak esnék. A vésztartalékot még nem kellett bevetnünk, de azért szárazon tartjuk a puskaport. Nagy dózis C-vitamin nekem, homeopátiás immunerősítő Barninak, oltás, mézes-citromos tea, gyümölcsök, friss levegő mindkettőnknek. Kornélnak anyatej. Barni idén már „bekapott" egy egynapos lázat, háromnapos szobafogsággal (túlzásba vittük a ridegtartást nála: egész napos kirándulás a havas Dobogókőre, pedig úgy fel volt öltöztetve, mint egy Michelin-figura). De a betegség egyetlen vesztese az apukám által alkotott horgászbot, amelyet végül el kellett koboznunk, mert azok, akik nem voltak velünk a szobafogság teljes időszakában, mind elrémültek a drótvállfából hajlított horgon. Pedig zseniális gyártmány volt, napi egy óra nyugalmat jelentett a plüssállatok pecázása...

Barni teljes téli menetfelszerelésben indul a betegségek ellen

Témánk két hét múlva: milyen ajándékokkal, hogyan készülnek kismamáink az ünnepekre, és vajon mennyit kell szervezni ahhoz az életükben, hogy minden rendben menjen?

Még több az e heti Nők Lapjából: • Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán: Bemutatjuk a kétéves Zorkát! » • Három fogás - sütőtökből » • Létezik a Télapó az óvodások szerint? » • 3 betartható módszer a stresszmentes mindennapokért » • Hálapénzt adni is korrupció? » • Miért szeretjük az internetes közösségi oldalakat? »