– Munka vagy kihívás az új műsor?

– A csatorna kérése volt, hogy vezessem a Legyen Ön is milliomos!-t, de nem álltam rá könnyen. Féltettem a Showdert, nehogy annak a rovására menjen. Továbbá nem egyszerű egy más által sikerre vitt műsort átvenni. Ez a Milliomos persze kicsit más, havi egy adással, ismert emberekkel. Az első kettő tulajdonképpen sikeres volt. Munkának, feladatnak tűnt, de megszerettem.

– Miért?

– Mert bizonyos értelemben felszabadultabb vagyok benne, mint a saját műsoromban. Egy pontig segítek a játékosoknak. Fontos, hogy jó kantaktusban legyünk, ők egymásra találjanak, örömüket leljék a játékban, felejtsék el, hogy szerepelnek.

– Ön játékos figura?

– Nem. Se kártyázni, se sakkozni nem tudok, társasjátékozni sem szoktam. Sajnálom rá az időt. A Milliomost annak idején láttam, és finoman szólva átlagnézőnek számítok, ami a megfejtett mennyiséget illeti.

– Mire nem sajnálja az idejét?

– Koncertekre, színházra, olvasásra.

– A kertészkedés az aktív pihenése?

– Ma már nem kertészkedem, hanem kertészetetek. Így szoktam mondani. Fiatalon eleget túrtam ezt a kertet, hiszen itt gyerekeskedem, itt nőttem föl. Most már a kert rendben tartásához van segítségem. De ha bármi munka akad, ha kapálni kell, attól én nem esek hanyatt.

– Jó karban van. Sporttal?

– Sportolgatok. Néha elmegyek úszni, itt, Leányfalun, mivel díszpolgár vagyok, ingyen totyoghatok be a strandra. Olykor nagyokat sétálgatok, máskor elmegyünk vízi túrázni.

– Félti az egészségét?

– Időről időre eljárok orvoshoz. Nem félem a halált, de igyekszem az esélyét csökkenteni. A műsoraimban volt szó prosztataszűrésről, nőket fenyegető szívinfarktusról. A szűrővizsgálatok fontosak, és ennek én hangot adok. Az interneten minden betegségnek utána lehet nézni, az emberek pánikszerűen észlelnek tüneteket magukon, ami hülyeség. A tényekre kell figyelni! Évente kérni teljes vérkép- és vizeletvizsgálatot, a pasinak ötven fölött elmenni prosztata- és végbélszűrésre, a nőnek a nőgyógyászhoz. Én ötvenhat múltam, és a kedves szomszédom azt mondja: Sanyikám, megyünk kifelé az erdőből! Pedig sem lelkileg, sem fizikailag nem érzem még a kort, de meggondolom, mire szánok időt. Az sem mindegy, meddig tart ez az interjú.

Az új műsorában lubickol, nem szeretné, ha méltatlan helyzetbe kerülnének a játékosok

 
– Társaságban is mókamesterkedik?

– Hol igen, hol nem. Azt mondtam magamnak, mindenütt légy önmagad. Ha szerepjátékba kezdenék, hiteltelen lenne.

– Nekem szerepjáték kell ahhoz, hogy tapintatosan kérdezzem: gondolkodott azon, mit hagy majd maga után?

– Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Krúdy megmarad! És talán egy-két emberben, ideig-óráig én is.

– Van könyve, vannak cédéi, dolgozott dramaturgként, írt forgatókönyveket. Van ilyen terve?

– Abban a formában, ahogy régen volt, biztosan nincs. Minden megváltozott, a filmszakma sem a régi. Viszont vannak bődületesen tehetséges pasasok, például Vidor Attila, akinek már a figyelmébe ajánlottam egy perzsa novellát, illene hozzá, jó filmet készíthetne belőle. Forgatókönyvet valószínűleg nem fogok írni, de egy-két témát még szeretnék sínre tenni. Például rendezőket és írókat összehozni, hogy elkészülhessen néhány jó magyar film, amely szól is valamiről. Amit nem tud elkészíteni sem Amerika, sem a Nyugat, csak mi, csak itt. Ilyeneken töröm a fejem.

Azt mondják, Fábry Sándor jó színész lett volna, ezt többször is bizonyította, még takarítónőként is debütált

– Állandóan pörög az agya?

– Azt szoktam mondani, én mindig dolgozom, és sohasem. Nézelődöm, sétálgatok, vagy éppen itt ülök magával. Látok, hallok, észlelek, beszélgetek, élem az életem. És lehet, hetek múlva fölhasználok egy mondatot, egy poént, egy elszólást, egy gesztust.

– Sose fáradt?

– Sokszor beszélek egész nap, és néha jólesik csöndben maradni. Én általában adó üzemmódban vagyok, de időnként át kell magam állítani vevő üzemmódra. Ez fontos! A hallgatás jót tesz. Kell az elcsendesedés, a visszavonulás, társaságban a másokra való figyelés.

– Ezt bizonyára díjazza a társaság, a barátai.

– Csak régi barátaim vannak. Ismert emberekkel szinte egyáltalán nem barátkozom. Rendezvényekre, partikra nem járok, nincs rá időm. A régi cimboráim mind az általános iskolából valók – négyen-öten vagyunk –, velük élő a kapcsolatom. És hát ezenkívül vannak furcsa új kapcsolatok. Itt van például Fehér Béla, aki nagyon tehetséges. Tizenkét regényt írt, egyik jobb, mint a másik, és még egy József Attila-díjjal sem tudták megkínálni. És furcsa barátságban vagyunk Vadász György Kossuth-díjas építésszel, aki húsz évvel idősebb, de lelkileg, fizikailag negyvennel fiatalabb, mint én. Fölnézek rá. Említhetem még Karátson Gábort, akivel jó találkozni, kölcsönös tisztelettel töltjük az órákat.

– Ha megbántják, sértegetik, kritizálják, az fáj?

Fábry Sándor válaszát és az interjú második felét az e heti Nők Lapjában olvashatjátok!

Még több az e heti Nők Lapjából: • D. Tóth Kriszta: Répa és pálca » • 3 egyszerű recept csirkeszárnyra » • Menjek vagy maradjak? - Amikor még javítható a kapcsolat » • Mit tervezel a következő harminc évre? » • Bohókás divatdiktátorok túlzásai... » • Soványak kontra „átlagosak" » • Eged Zsófi és a négylábúak »