Nem éppen kellemes belegondolni, hogy az a kapcsolat, amely régen annyi örömet adott, ma már „döcög" egy kicsit. Holott az első jelek felfedezésekor még sokkal könnyebb újraépíteni a szerelmet, mint később, amikor már tele vagyunk sebekkel... Dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos segítségével megpróbáltuk összegyűjteni a vészjeleket.

Megszólal a vészcsengő

Ha az alábbi „tünetek" valamelyike (netán közülük több is) megjelenik, valószínűleg itt az utolsó pillanat, hogy elkezdjünk dolgozni a kapcsolat megmentésén:

1. Unatkozik a pár az együtt töltött időben. Többnyire azért bukkan fel az unalom, mert valami hiányzik a kapcsolatból, űr támadt a felek között, melyet idővel esetleg valami (vagy valaki) más fog betölteni.

2. Elkezd csikorogni, ami korábban jól működött: például régen jó volt közösen elmenni egy koncertre, ám egyszer csak valamelyik fél elkezd kibúvókat keresni, lemondja a közös programokat. A háttérben az állhat, hogy a két ember kezd eltávolodni egymástól (esetleg olyan sérelmeket „dédelgetnek", amelyeket nem tudnak/akarnak megbeszélni).

3. Kezdenek elszürkülni a beszélgetések, pedig régen olyan jó volt mindent átbeszélni. Jelentése: „nincs mondanivalóm számodra", vagy: „nem érdekel, mit gondolsz" - lelkileg, érzelmileg kezdenek eltávolodni egymástól.

4. Az egyik fél szokatlanul, furcsán viselkedik (például a férfi elkezd piercinget viselni, tetováltatja magát, holott korábban sosem viselt tetoválást, levágatja a szakállát, új hajviseletet talál ki magának, elkezd fogyókúrázni, sportolni, holott korábban sosem tette, és egészen átformálódik az alakja stb.), és szaporodó „furcsaságaira" nem ad elfogadható magyarázatot. Előfordulhat, hogy a változások hátterében az áll, hogy új szerelem jelent meg az életében.

5. A pár a közös szabadidőt egyre inkább a barátokkal, ismerősökkel tölti, holott régen kettesben vagy a gyerek(ek)kel is ragyogóan érezték magukat. Ez a változás arra utalhat, hogy már nem tudnak egymással mit kezdeni, kerülik az intim pillanatokat, a meghitt, „kétszemélyes" helyzeteket.

6. Egyre több apróságon tör ki vita, az egyik fél egyre több dolgot nem tud elviselni a másikban, ami korábban fel sem tűnt neki. Ilyenkor már megkezdődött az érzelmi eltávolodás; illetve megeshet, hogy mindez csak felszíni tünet, ám a mélyben olyan seb található, amelyről nem akar/tud beszélni az illető. Viszont, ha továbbra is a szőnyeg alá söpri, akkor végleg elmérgesedhet a kapcsolat.

7. Örül és megnyugszik az egyik fél, ha a párja külön programot szervez magának, és nincs otthon. Ez mindenképpen az intim helyzet kerülésére utal, és ha odáig fokozódik, hogy „görcsbe rándul a gyomrom, ha meghallom a kulcsát csörögni a zárban", akkor a „szenvedő fél" valószínűleg félelemből is kerüli az együttléteket.

8. Egyre ritkábban élnek szexuális életet egymással, vagy esetleg meg is szűnik köztük az együttlét. Ez nagyon gyakran a lelki-fizikai eltávolodás egyik fontos jele.

9. Az egyik fél már csak a másik hibáit látja, a pozitív tulajdonságai fel sem tűnnek neki. Ilyenkor a „rózsaszín köd" már végleg feloszlott, de ami rosszabb: előfordulhat, hogy a két ember személyiségfejlődése is más irányban halad, s ez vezetett az érzelmi eltávolodáshoz.

Hogyan építhető fel újra a kapcsolat?

- A legfontosabb, hogy önmagunkkal merjünk őszinték lenni! - tanácsolja dr. Somogyi Andrea. - Ha azt érezzük, hogy „valami nem jó", akkor alaposan gondoljuk végig, mi okozza ezt a zavart. Ha tisztán látjuk, hogy - szerintünk - mi a probléma oka, akkor a következő lépés, hogy üljünk le egy őszinte beszélgetésre. Erre szükség van, mert valószínűleg a társunk sem érzi jól magát a kapcsolatban, csak esetleg nem meri kezdeményezni a beszélgetést.

A szakember a beszélgetés menetére is tanácsot ad: az legyen a fő kérdés, hogy mit tehetnénk azért, hogy a kapcsolatunk újra jó legyen? A sérelmek tisztázása csak a „nagy megbeszélés" egyik részét képezze, a második rész viszont már inkább előre, a jövő felé mutasson: egyezzünk meg a partnerünkkel abban, hogy milyen változásokra, változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a kapcsolat újra jól működjön! (Persze, ha hazugságok, titkok feszülnek a két ember közt - például az egyik félnek van valakije, vagy lélekben már lezárta a kapcsolatot, csak ad még egy utolsó esélyt kettejüknek, valójában időhúzásként, vagy a fájdalom „megúszása" miatt -, akkor nem kerülhet sor igazán őszinte beszélgetésre, és ez mindenképpen veszélyezteti a kapcsolat jövőjét.)

- Ha a megbeszélés után sem sikerül (legalábbis hosszabb távon) változtatni, akkor tanácsos segítséget kérni: párterapeutától, pszichiátertől, valamiféle mediátortól, vagy akár paptól - javasolja dr. Somogyi Andrea. - Amennyiben ez sem segít, érdemes fontolóra venni a befejezést is, hiszen sokkal mérgezőbb lehet egy rossz kapcsolatban élni, mint esélyt adni egy jónak...

Az elválás lehet a kisebbik rossz, ha:

• fizikai erőszak jelenik meg a kapcsolatban, főleg, ha az erőszak visszatérővé, rendszeressé válik;

• lelki megaláztatásban van része az egyik félnek;

• a másik már semmit sem jelent számukra: szinte olyan, mint egy „tárgy";

• csak a gyerek(ek) kedvéért maradnának együtt, úgy, hogy a kicsik is érzik: a szüleiknek rajtuk kívül más közük már nincs egymáshoz;

• a kapcsolat már nem előrevisz, hanem pusztít;

• már a tisztelet is megszűnik egyik félben a másik iránt (vagy mindkettőben).

Fájdalmas elválás, új esély

- Nem lehet általános receptet adni, hiszen minden kapcsolat egyedi és megismételhetetlen - magyarázza szakértőnk -, így nincsenek általános szabályok arra nézve sem, hogy mikor „kell" kilépni egy együttélésből. Azt gondolom, hogy feltétlenül megfontolandó az elválás akkor, ha az egyik felet a másik megalázza az emberi méltóságában akár testileg, akár lelkileg.

Érthető, hogy félünk a válástól, hiszen a fájdalmat nem lehet megúszni: mindenképpen szomorú a szakítás, hiszen veszteséget szenvedünk el. És akár azt az illúziót is gyászolhatjuk, hogy a kapcsolat kezdetén mennyi szépet vártunk ettől a szerelemtől. A fájdalmunkat fokozhatja az önmarcangolás: „annak idején rosszul választottam". Azonban a szakítás sok esetben megkönnyebbülést is hozhat, és gondoljunk rá: hiába kíséri keserűség a befejezést, ezzel a lépéssel nem csupán lezárunk valamit, ami már nem volt jó, hanem esélyt adunk annak, hogy mindketten újra boldogok lehessünk - esetleg valaki más oldalán.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Fábry Sándor: Ismert emberekkel nem barátkozom » • D. Tóth Kriszta: Répa és pálca » • 3 egyszerű recept csirkeszárnyra » • Mit tervezel a következő harminc évre? » • Bohókás divatdiktátorok túlzásai... » • Soványak kontra „átlagosak" » • Eged Zsófi és a négylábúak »