Jakupcsek Gabriella először mutatja meg kislányát, Emma Rózát!

Megengedheti magának egy sikeres tévés, hogy tartósan leálljon a harmadik gyermeke születése után? Meg lehet úszni a képernyőfüggőséget? Van szabály a boldog-tartalmas szakmai és magánéletre? Ilyesféle gondolatokkal bíbelődtem, amíg Zamárdi felé zötyögtem az M7-esen, hogy Jakupcsek Gabival és pici lányával találkozzak.

Jakupcsek Gabriella: „Szenvedélyesen szeretem a családomat, de a szakmámat is!”Bájosan régies név: Emma Róza. Jókai, a reformkor és a füredi Anna-bál jut eszembe róla. A nyaraló kapujában kézbe kapom a csöppet sem 19. századi Emma Rózát, a tíz hónapos energiabombát. Nevet, bújik, közben határozottan belemarkol az aranyláncomba. „Igazi nő, van érzéke az ékszerekhez…” Aztán színre lép a papa – Kliegl Ádám kameraman –, szakszerű mozdulatokkal ülteti be a lányát a babakocsiba, majd „leválasztom rólatok Emma Rózát!” felkiáltással sétálni indulnak.

Gabi a fedett teraszra invitál, ahonnan jól látom a belső kertet. Semmi pucc, csak szépen nyírt pázsit, függőágy és örökzöldek. Megtermett mókus ugrik elő egy fa mögül, mire Gabi mosolyogva meséli el, hogy néhány nappal ezelőtt egy harkály munkálkodását meg egy kövér süncsalád vonulását csodálta a kislányával. Figyelem őt, karcsú, mint régen a sportos-szexis szerelésében, de nem hasonlít arra a fegyelmezett, munkabíró tévésre, akit korábban ismertem. Nyugodtabb, lágyabb, mosolygósabb…

Megváltoztál – mondom, mire szélesen elmosolyodik.

– Ember módra élek, nem pörgök ezerrel, inkább örülök a családomnak, a barátainknak, és naponta érzem, hogy Emma Róza életem legjobb döntése volt. Jól tettem, hogy betartottam a fogadalmamat: a harmadik gyerekemet ki fogom élvezni. Nem a stúdióból zuhantam a szülőszobába, nem dolgoztam az utolsó percig…

Amikor utoljára találkoztunk tán egy évvel ezelőtt , nyugtalanabb voltál.

Tartottam a terhességi cukortól, állandóan számoltam, hogy mennyi szénhidrátot eszem. Emlékszem, hogy nagyon kívántam a fagylaltot, amikor veled találkoztam…

De nem ettél.

– Betartottam az előírásokat! Megérte, hiszen minden rendben ment. Nem szültem „procc-kórházban”, de csodálatos szülész – huszonöt éve vagyok hozzá hűséges – és remek szülésznő kezébe kerültem. A „csoda” azóta is velem van! Emma Róza végigalussza az éjszakákat, és jól eszik. A fiaim anno nem voltak ilyen kegyesek… Bár azt sem tagadom, hogy a kislányunk fenekestül felforgatta az életünket.

Jakupcsek Gabriella: „Szenvedélyesen szeretem a családomat, de a szakmámat is!” És milyen e felforgatott élet?

– Olaszos, jókedvű, barátokkal teli, mobil, a középpontban Emma Rózával. Ő megszállottan mászik-áll-lépeget, mindent megfog, kipróbál, közben határozottan visszautasítja a számára nem rokonszenves dolgokat. Folyamatos nappali szolgálatot jelent, szünet nélkül foglalkoztatja a családot. Lehet, hogy utálni fognak néhányan, mégis elmondom: ahhoz képest, amennyit az utóbbi tíz évben dolgoztam, a kismamateendők nem fárasztanak. Gondold csak el, hogy éveken át „hajnaloztam”, és szinte mindig élő műsorokat vezettem! Smink, frizura, felkészültség, mosoly, összpontosítás, közben még élveztem is a hajtást, mert tétje volt… Fél ötkor keltem, délután is akadt munka bőven, késő estére maradt a felkészülés a következő napra. Hiába tanultam meg tartósan felpörgetni magam (majd utána teljesen kikapcsolni), ezek az évek olyan sűrűek voltak, hogy a jelen maga a Kánaán. Emma Rózát este hét körül lefektetem, utána szabad vagyok. Nyolc órát alhatok, és délutánonként odabújhatok a kislányom mellé. A reggelek? Gyönyörűek. Emma Róza bemászik közénk…

Jövő-menő, mozgékony emberek vagytok.

– Ma is! Beépítettük Emmát a mobil életformánkba. Nyáron Zamárdi, télen Budapest és sok külföld… Mindenütt van utazóágy, cumisüveg meg ami kell, tehát ő nem tárgyakhoz, hanem emberekhez ragaszkodik. A nagymamákhoz, a barátainkhoz és nem utolsósorban a bátyjaihoz, a huszonnégy éves Bálinthoz meg a huszonegy éves Marcihoz, akik nagyon gyakran voltak itt nyáron, Budapesten pedig pár lépésnyire laknak tőlünk. Nem gyerekvigyázóba jöttek kötelességből, hanem önként, hogy együtt legyünk, és láthassák „Babit”! Az is remek volt, hogy a férjem minden percét velünk tölthette – ennek köszönhető, hogy Emma vízi lény lett, hiszen édesapja egész nyáron módszeresen „merítette” a Balatonba –, de rövidesen indul egy forgatás, no, akkor keveset fogjuk látni.

Jót tett a családnak a kisbaba?

– Aki azt hiszi, hogy a gyerek összetart egy házasságot, az bolond, de az bizony igaz, hogy egy jó kapcsolatba pottyanó baba olyan, mint egy sejtcsere. Új életforma, vége a begyöpösödött szokásoknak. Máskor kelünk, máskor vagyunk együtt, más tárgyak vesznek körül, más az étrend, a ritmus, minden… Persze a szülés óta csak akkor tudom „bonyolítani” a telefonjaimat, amikor ő alszik, az újságokat is az alvásidejében nézem át, a netet pedig éjszaka böngészem. Szakmai mérgezés: információ-, újság- és tévéfüggő vagyok.

Épp egy éve jöttél el a TV2-től, nehezen tudom elhinni, hogy azóta nem dolgoztál.

 Gabriella válaszát és az interjú második felét az e heti Nők Lapjában olvashatjátok...
 

További kiemelt témáink a Nők Lapja szeptember 23-án megjelenő, 39. számából:

Nők Lapja 60 ma is a miénk
Vadas Zsuzsa
 kolléganőnk rátalált kezdő újságírói munkássága főszereplőjére, Gere Gizire. Ki is tárgyalták az elmúlt 38 évet…

Sztárinterjú
Mint a mesében a legkisebb fiú, aki fogja a batyuját, és elmegy szerencsét próbálni, Osvárt Andrea is úgy indult útra és kötött ki Rómában, hogy sikeres modellként kipróbálja magát a filmes világban is. Sikerrel!

Szalmabálák üzenete
Schäffer Erzsébet
 kétszer is kilátogatott Pilisszentlászlóra, ahol az iskolát szalmabálákból épített résszel bővítette volna ki. Aztán a bálák egy éjszaka alatt leégtek.

Divat
Színezd át az őszt! Ez lehetne divatrovatunk mottója, hiszen arra biztatjuk olvasóinkat, ne adják át magukat a szomorú tónusoknak, a barnáknak, a feketéknek, viseljünk élénk színeket!

A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával:
Siettetett gyerekek

A múlt héten új vitasorozatot indítottunk a fenti címmel. Hogy mit is siettetünk? No nem azt, hogy időben induljon a suliba, hogy ne késsen el a különóráról. Sokkal mélyebb beavatkozásról van szó: vajon jót tesz-e a szülő a kisgyerekével, sőt kisbabájával, ha már csecsemőkorban módszeresen tanítja. Ha különféle módszereket kipróbálva nem hagyja, hogy a gyerek a saját tempójában fejlődjön, beszéljen, számoljon, Nobel-díjat szerezzen…

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!         

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó! 

  

 

Megosztás
 
Ajánlott oldalak: TV2, Zamárdi, Szakmai gyakorlat, Emma Watson

Hozzászólások

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás