– Rebeka májusban született, a tegnapi lapok pedig azt írják, hogy már vissza is térsz műsorvezetőként a képernyőre. Nincs benned félsz, hogy ez most még túl korai?

– Hogyne lenne bennem félelem, kár is lenne tagadni. Nagyon vágytam persze rá, hogy legyen egy hely, ahová visszavárnak valami nagy feladattal, de olyan jó lett volna még egy kicsit nyugiban otthon lenni! Hirtelen jött a felkérés, és ez most olyan lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztani. Egyrészt meg kell felelnem a kihívásnak, másrészt pedig, ami nyilván a legfontosabb, családanyaként is maximálisat kell nyújtanom.

– Amiatt izgulsz, hogyan fogod tudni megszervezni az életeteket, vagy a lelki része is aggaszt?

– Beninél még volt ilyen frusztrációm, hogy ha kevesebbet leszek vele, az neki rossz lesz, de ma már tudom, hogy igazából nem ezen múlik a kapcsolatunk minősége.

– A fiaddal meddig maradtál otthon?

– Nyolc hónapos volt, ami elvileg szintén korai. De mit tegyek, ilyen világot élünk. Ha megtehetném, addig maradnék otthon, amíg jólesik.

– Biztos vagy benne, hogy a lehetőségek nem térnek vissza, ha most nemet mondasz?

– Nálunk a dolgok úgy működnek, hogy egyszer hívnak valahová, másodszor nem. Gondolj bele, hány nő küzd évekig azért, hogy egyedül vezethessen élő adást! Ráadásul olyan magazinműsorban, amelynek érdekesek a témái, és nem bulvár jellegű. Nekem ez most az ATV Jam Light című műsorában megadatott.

– Ilyen lehetőségre vártál a szíved mélyén?

– Az egyik részem mindenképpen erre vágyott, de azért ott él bennem a kétség is, hogy a műsorvezetéssel veszélybe kerül a színésznői mivoltom. Legalábbis az a fajta színésznőség, amelyre igazán vágyom, vagyis a filmezés.

– Ráadásul egykori sorozatszínésznőként eleve hátrányos helyzetből indulsz, ha komolyan el akarod magad fogadtatni ebben a szakmában.

– De közben a tévés műsorvezetésben olyan sikereim vannak, amilyeneket a színészetben még soha nem kaptam meg! Vezettem például egy harmincperces portréműsort, ahol a visszajelzésekből és egyébként, belül is úgy éreztem: ez a műfaj igazán jól megy nekem. És be kell vallanom, ugyanezt a színpadon még soha nem éreztem. A színpadon még soha nem voltam olyan magabiztos, mint a műsorvezetésben.

– Nincs hozzá elég önbizalmad?

– Ott él bennem az örök frusztráció, hogy nem jártam a Színművészetire. Tudom, hogy nem az egyetemtől lesz valaki jó színész, mégis így érzek, nem tehetek róla.

– Pár napja volt a születésnapod. Végiggondoltad ennek kapcsán, hogy arrafelé tart-e az életed, amerre valóban menni szeretnél?

– A huszonnyolcadikra emlékszem élesen, mert akkor gondolkodtam el igazán ezen a kérdésen. Mit ne mondjak, sikerült is jó nagy kavarodást okoznom vele magam körül. Azóta már kezd szépen letisztulni bennem és körülöttem minden, s ami azt illeti, nem is szeretném soha többé felkavarni ezeket a dolgokat.

– A párkapcsolati válságodra célzol, ugye?

 Réka válaszát és az interjú második felét az e heti Nők Lapjában olvashatjátok...

Még több az e heti Nők Lapjából: • D. Tóth Kriszta: Pucérkorszak, ég veled! » • Ha unod a csirkét: egyszerű receptek pulykához » • Ki nevel az iskolában? A diákok vagy a tanárok? » • Meddig egészséges együtt élni a szülőkkel? - Óv a Mama Hotel » • Miért siettetjük a gyerekeket a fejlődésben? » • Mosoly és polgárháború - Egy debreceni lány Srí Lankán »