- Melyik számotokra a fontosabb: hogy titeket ismerjenek, vagy hogy a dalaitokat?

Mező Misi énekes: - Mindkettő fontos, bár nem azért kezdtünk el zenélni, hogy mindenki felismerjen minket az utcán. Tíz éve azon vagyunk, hogy fontos legyen az embereknek a zenénk, mi ehhez képest kevésbé számítunk.

Szabó Tibor gitáros, zeneszerző: - Nem attól függ, egy zene mennyit ér, hogy hányan ismerik fel az előadót a tévében.

- Úgy „kúsztak be" a dalaitok a mindennapokba, hogy azt se tudnám megmondani, melyiket honnan ismerem.

M. M.: - Tibi, a zeneszerzőnk jellemzően olyan dallamokat ír, amelyeket elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy „bemásszanak" az ember fülébe, és onnan már elkezdi fütyülni vagy dúdolgatni őket.

Mező Misi

Sz. T.: - Én abban az időszakban nőttem fel - és áldom emiatt a szerencsémet -, amikor a zene még egyet jelentett a dallammal és a harmóniával. Ha ma lennék húszéves, soha az életben meg nem tudnék tanulni igazi dalokat írni. A mai divatirányzatokban nem érzem azt a bizsergető, borzongató pluszt, amitől annak idején kedvem támadt elkezdeni zenélni. Olyasmi, amitől libabőrös lesz az ember karja.

M. M.: - Amikor elindult a zenekar, azt játszottuk, ami ösztönösen, belőlünk jött. És valószínűleg azért tudott ez a tíz év olyan gyorsan elszaladni, mert soha nem terveztünk előre. Mindig a szívünk vezetett, sodródtunk, nem számoltunk ki semmit. Csak az elmúlt három évben indult el velünk igazán a szekér, addig észrevétlenek maradtunk.

Sz. T.: Furcsa az élet, mert mi és a dalaink ugyanilyenek voltunk öt évvel ezelőtt is, amikor még a kutya sem ismert minket. Amikor valami hirtelen beüt, minden olyan magától értetődőnek és egyszerűnek látszik. De amikor nem ment, az ugyanolyan megmagyarázhatatlan volt számunkra, mint a mostani, zajos sikereink. Egyikre se lehet igazán magyarázatot adni. Nagyon jól emlékszem még azokra az időkre, amikor hiába hittünk magunkban és abban, hogy jó zenét csinálunk, csak feszültünk, és nem értettük, miért nem indul már el valami, hiszen akik láttak minket, mindenki szerette a zenénket. Misi hangja annyira egyedi, és van benne valami olyan megmagyarázhatatlan dolog, amire lehet építeni. Az ő hangjával mélységet és külön értelmet nyer minden egyes sor. Erre szerintem csak Máté Péter vagy Szécsi Pál volt képes.

Szabó Tibor

- Tudjátok még szeretni a Vidéki sanzont?

M. M.: - Minden zenekarnak van egy dala, amelyhez mindenki köti, és éppen a napokban gondolkodtam rajta a turnébuszban ülve, hogy én a Sanzont nem tudom megunni. Tíz éve játsszuk, és még mindig örömet okoz. Nem úgy megyek be, hogy na, legyünk túl rajta, mert muszáj eljátszani.

Sz. T.: - Az lehet a titka, hogy mi ezt szívből írtuk, nem pedig azért, hogy írjunk valami olyasmit, ami be fog jönni a közönségnek. A Sanzonon nincs mit szégyellni, ezt a kilencéves kislánytól a kilencvenéves néniig mindenki fújja.

- Azt hihetnénk, hogy megrendelésre nehéz jó dalt szerezni, de a Színezd újra! című slágereteket és a Pálinkadalt is egy-egy fesztivál indulójának, konkrét megbízás alapján írtátok.

M. M.: - Szerintem ez csak profizmus kérdése. Nincs azzal semmi gond, ha valaki akkora nagy művésznek érzi magát, hogy neki senki nem mondhatja meg még azt sem, hogy miről írjon. Nincs ezzel probléma, ha ő így érzi jól magát. De egy dal minősége nem azon múlik, hogy az alapötlet, a téma kitől származott. Olyan zenét kell csinálni, amelyik nekünk is tetszik, amelyet vállalhatónak és szerethetőnek érzünk, és tetszik a közönségnek is. Senki nem akar magának, a négy falnak zenélni. Nem könnyű megtalálni az arany középutat, de lekopogom: úgy érzem, nekünk sikerült. Az első és legfontosabb szempont mindig az, hogy saját magunknak tetsszen, amit csinálunk.

- Szándékos volt a részetekről, hogy a Vidéki sanzon annyira vidéki lett? Sokaknak talán éppen azért jelent olyan sokat, mert sok minden benne van a vidéki létből.

- M. M.: - Tizenhárom éve született ez a dal, amikor a zenekarból még mindannyian vidéken éltünk. Az eredeti szövegben benne is volt ez a főváros-vidék különbség. Annak a sornak a helyén, hogy „Ha utad egyszer a végére ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél" eredetileg az a sor állt, hogy „Vagytok ti ott, és itt mi van: búza meg tarló az ablakban".

- A Mező Misi név olyan, mintha egyenesen egy népmeséből léptél volna ki.

M. M.: - Sokan vádoltak már azzal, hogy szándékosan nevet változtattam, de természetesen ez nem igaz. Szerencsés együttállás csupán. Valahol fent ezt a lapot valaki így írta meg.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Schell Judit: Az alakom szerencsés genetikai örökség » • Mi 3-an, Ők 3-an: Mikor jöjjön a következő? » • Variációk pitára - mennyei receptek » • Online póker - Gyilkos pénz? » • A hollywoodi illúziókeltés 6 trükkje » • Három hónapos korban angolt tanulni? »