Gyönyörű nők, érdekes ruhákban

Meztelen igazság, avagy mit szeretek bennük?

A néha kicsit meggondolatlan főnököm megkért, hogy írjak néhány gyönyörű, tehetséges és nagyon híres magyar hölgyről azon fotók alapján, melyet két, nálam a divat terén is sokkal tájékozottabb hölgy választott ki. Arra voltak kíváncsiak, mit gondol egy, a kifutók világában még csekély értelműnek is csak jóindulattal nevezhető férfi ezekről a pompás, néha meghökkentő ruhakölteményekről.

Ők már régóta tudják, amit a hímneműek csak későn értenek meg: a nők nem nekünk öltöznek, hanem egymásnak. Mi ugyanis azt lessük, ami a ruha alatt található. A kísérlet lényege tehát: mit jelent egy genetikailag divatvaknak született hímnemű egyed számára mindaz, ami a szerencsésebb nembélieknek magától értetődő. Íme az eredmény:

Béres Alexandra - Piroska a prérin

Ha létezik tökéletes alak, akkor az egykori fitneszbajnok és jelenlegi fogyókúra-mesternő olyat visel. Alexandrának, mint tudjuk, speciális hivatása van, melyhez fürdőruha - szerencsés esetben bikini, esetleg melegítő vagy márkás aerobikdressz a megfelelő munkaruha. Márpedig ő rengeteget dolgozik, majd, ha végre leteszi a súlyzót, hazasiet, ahol természetesen neki sem kell kiöltözni. Valószínű, hogy azon kevés alkalmakra készülve, amikor nélkülöznie kell a tornacipőt, sőt, a papucsot is, indulás előtt esztétikai szempontok helyett arra koncentrál, nehogy olyasmit húzzon a lábára, amelyben csíkos fűző van és légrugós sarokbetét. Ezeknek a feltételeknek tökéletesen eleget tesz a képen megcsodálható tűsarkú, ám formáját tekintve mégis a vadnyugat hőskorát idéző lábbeli, mellyel szemérmesen combközépig érő narancsrőt (van ilyen szín?) ruhácskáját egészítette ki. Nekem persze ebben is nagyon tetszik.


 

Miklósa Erika - csak úgy, egyszerűen

A világ legnevesebb zenei színpadain tündöklő énekesnőért nem csak az operakedvelő férfiak rajonganak. Olyan hölgyről van szó, akinek külseje kivételesen szerencsésen szolgálja művészi adottságait. Ellentétben az operai jelmezekben megszokott énekesi körméretekkel, Erika kifejezetten vékony, sportos alkatú művésznő, így férfiszemmel nem egészen világos, miért bújt épp ebbe a ruhába a fotózás kedvéért. A képen megcsodálható lecsúszott tetejű farmer és a lapos sarkú csizma tökéletesen alkalmas arra, hogy eltakarja a nagyszerű díva sokak által irigyelt alakját. Jómagam többször láttam már őt egész más ruhákban is, így mindenkit biztosíthatok róla: még szebb, mint ezen a fotón.


 

Oláh Ibolya, a gatyába zárt szépség

A gatya eredetileg madzagos rögzítésű férfi fehérneműt jelentett. A bajuszos nem öltözetének legdiszkrétebb darabja egykor erős szexuális jelentéstartalommal bírt, olyannyira, hogy ükanyáink sikkantva fogták be dédmamáink szemét, mielőtt a fruskák észrevehették volna, hogy gatya leng a szárítókötélen. Mára egyszerű, többnyire bő nadrágot idéz ugyanez a szó, melyet nemre való tekintet nélkül bárki viselhet. Képünkön épp ezt teszi Ibolya, a hányatott sorsú, ám aranytorkú énekesnő. Az öntörvényű hölgy a Megasztár című nagy sikerű tehetségkutató vetélkedőben ország-világ előtt bizonyította, hogy ha másképp nem tudja lerázni az őt üldöző sminkes-fodrász-stylist hordát, simán képes végzet asszonyává alakulni. Bár ezt a tudományát csak végszükség esetén veszi elő, mi akkor is tudjuk, hogy a gördeszkás szerelés egy csodálatos hangú, ragyogó fiatal művészt takar, akinek mindennél fontosabb, hogy hű maradjon önmagához.


 

Ónodi Eszter, aki direkt ilyen

Ő az egyik legszebb magyar színésznő, akiről köztudomású, hogy civilben ritkán hajlandó klasszikus női jelmezt ölteni. Vagy ki tudja? Lehet, hogy a mellékelt fotón megfigyelhető - a bölcsészkarról a játszótérre siető, sportosan hanyag külsejű, fiatal anyuka vagyok, aki futtában mosolyog a plázacicákon - külső is Eszter szerepei közé tartozik? Ki ismeri ki magát a nőkön? A színpadi hölgyeken meg aztán főleg... Én biztos nem, de ez kevéssé zavar. Megszoktam. Ónodi Eszter pedig nekem bármiben tetszik. Úgy értem, művészként, azaz bármilyen szerepben. Nagyszerű és a szó összes értelemében gyönyörű nőnek tartom, aki azt vesz föl, amit csak akar.


 

Bódi Szilvi és az alternatívák

Az újdonsült jégkirálynő, az elmúlt években összehasonlíthatatlanul több alkalommal jelent meg ruha nélkül, vagy minimális öltözetben az összmagyar sajtópiacon, mint ahányszor nyomtatásban olvashattuk Törőcsik Mari nevét. Ez a tény egyrészt lehetőséget nyújt arra, hogy vitát indítsunk korunk kulturális színvonaláról, másrészt kétségtelenné teszi, hogy Szilvi gyönyörű. Az egykori aktmodell végérvényesen eldöntötte, hogy a továbbiakban elfedi kebleit a nyilvánosság előtt, viszont rengeteget fog korcsolyázni. Képünkön is világosan látszik: tartja magát elhatározásához. Ebben a pöttyösen elegáns, esetleges hosszúságú fehér ruhában még virággal a füle mögött sem tűnik szexszimbólumnak. Tűzvörös saruja kifejezetten praktikus jószág. Hőségben jól szellőzik, ha pedig jeget lát a gazdi, elég pár gyors tekerés, s már jöhet is a koricipő. (Ez utóbbi nem látszik a képen, talán a sztár jobb kezében cipelt és egy-két rúzsnál láthatóan komolyabb súlyokra méretezett fehér koffer rejti.)


 

Bíró Ica kódfejtő ruhája

Szárba szökkenő fiatalságom idején ő volt a TEST. Feltűnt a szocialista nagyüzemeket, a Közért Vállalatot, vagy állami gazdaságokat népszerűsítő naptárakon ugyanúgy, mint a Vörös Október Ruhagyár reklámjain. Ő volt az őserotikus fotómodell, aki sosem vetkőzött le teljesen. Ezt többen sajnáltuk. Később Metál Ladyként pörgetett végig egy gyors zenei karriert, majd fitneszpéldaképpé vált. Egy váratlan pillanatban shaolin-kungfu harcossá képezte magát, mielőtt a tévé nyilvánossága előtt belekóstolt volna a jégtáncosok sikamlós életébe. Képünkön viselt ruházata kulcsként is felfogható, mellyel megfejthetjük Ica százrétegű, titkok mögé rejtett valódi énjét. Tüllszoknya alatt viselt, testhez simuló nadrágja például pontosan jelzi, hogy mindig szem előtt tartja a párhuzamos lehetőségeket. A szoknyácska világos utalás a jégtánc világára is. Párducmintás csizmájának tűhegyes orra és karomszerű sarkai veszélyes ragadozót idéznek. Pajzán ívben fityegő fémcsatos öve az erotika síkjára kalauzolja a szemlélőt. A derékszíj felett viselt, férfiszemmel szinte követhetetlenül változatos szabású és anyagú blúzrétegek pedig egy vidám, szabad, könnyelmű lényre utalnak, színvilágukban a gyümölcsérlelő nyarat, tehát a boldog anyaságot idézve.



 

Ördög Nóri, a nagyon aranyos

Adott egy romantikus regények borítójára kívánkozó ábrándos szempár, szemérmesen erotikus ajkak, fitos orrocska fölötte, mindez egy ovális arcon, melyet súlyosan fénylő hajkorona övez. Hattyúnyak és tökéletes ívű váll, valamint a többi, most nem részletezett testtáj, amelyeket a fentiekhez hasonló színvonalon szerkesztett össze az anyatermészet. Egy ilyen lányra bármit ráadhatunk - gondolhatják a divatguruk. A divatguruknak valószínűleg igazuk van, amennyiben egy ruhába öltöztetett hölgyet műalkotásként kezelünk. A művészet, mint tudjuk, nem a valóság gyönge mása, hanem mindannak esszenciája, melyet a művész fontosnak tart. Ráadásul a művészet rég nem a szépségről szól. Nem tetszeni, hanem megérinteni akar minket. Nóri ruhája egyértelműen a legmagasabb művészi szándékról árulkodik. Egy hétköznapi férfi nem gondolná, hogy egy csinos, fiatal lány vonzóbb lesz, ha aranyszínű zsírpapírba csomagolják. Főleg nem, ha ugyanőt drága bonbonok dobozán alkalmazott kék szalagokkal díszítik, kis szaloncukrokat - vagy miket - akasztanak a karjára, és elkérik számára a Holle anyótól visszatérő, szorgalmas lányka csizmáját, amelyben elkapta szegényt útközben a jutalomnak szánt aranyeső. Pedig Nóri még ettől sem lesz csúnyább. Ez a művészet!


 

Jakupcsek Gabriella, a TV2 igazgyöngye

Számos alkalommal volt szerencsém személyesen találkozni a kiváló televíziós személyiséggel, mindig nagyon tetszett, de sosem láttam rajta ezt a ruhát. A TV 2 tízéves születésnapjára készült ünnepi műsorában viselte. Szerintem azért, hogy a népszerű kereskedelmi csatorna vezetői tudat alatti megerősítést kapjanak arról, hogy mindig csinos, okos és törhetetlen energiát sugárzó munkatársuk nemcsak erotikus és energikus, hanem kivételesen értékes is. Az öltözet első értelmezési rétege szerint ő egy megbízható asszony, a házitűzhely őre, akire mindig és minden körülmények között számíthat a környezete. Ám a dolog mélyére hatolva rájövünk, hogy a pepita szövet szürkésdrapp alapszíne az igazgyöngy hivalkodásmentes, mégis kivételes értékét idézi. A váratlan helyen véget érő ruhaujjak tovább erősítik a gyöngy-metaforát, hiszen a szakértők szemében épp a szabálytalan forma jelzi a kagylóban megbújó gyöngyszem természetes eredetét. A harmadik jelentésréteg a ruha szabása, mely a keleti küzdősportokból ismert harci öltözetek vonalára utal. Ennek további elemzésétől azonban helyhiány miatt kénytelen vagyok eltekinteni, mint ahogy nem térhetek ki a három testőr kardszíját idéző öv és az inka hercegnők csomóírásos amulettjét elém varázsoló nyakék rejtett jelentéstartalmaira sem.


 

Liptai Claudia és a gyógyító realizmus

Vörös és fekete, Stendhal, érettségi kötelező irodalom. Emlékeznek a feltörekvő Julien Sorelre, a szerény születésű fiatalemberre, aki tehetsége, külseje valamint a szerelem segítségével hatalmas lehetőségek kapujáig jut? Korabeli értelemben sztárrá válik. A vörös, a vér, a hajnal vagy naplemente, az érzékek színe. A fekete a végzet, az éj, a józan komorság jelképe. Ebben a két színben akad közös is. Például az, hogy mindkettő indulatos, veszélyes, érzelmekkel fűtött árnyalat, továbbá, hogy Claudia egy ruhán viseli őket. Plusz a haján. Én, a divattémában gyermeki szinten tartó férfiember, a képen látható feketébe burkolt egységeket elsöprően vonzónak találom. A vörös szakaszból a hajjal értek egyet, a kis madzagokkal díszített piros felső viszont elbizonytalanít. Ráadásul a színek felidézte irodalmi benyomásokat egy pillanat alatt elsöpörte bennem egy henger alakú piros-fekete kapszulába drazsírozott antibiotikum emléke, melyet csak komoly vírusos fertőzés esetén írt fel nekünk a körzeti doktor. Claudia orvosságnak öltözött.


 

Csisztu Zsuzsa röviden

A rövidnadrággal kapcsolatban egy dolog mindig biztos: kilóg belőle az ember lába. Ezt már ovis koromban tudtam, mert amikor elestem, a térdemet kellett lemosni, nem a gatyót. Arra is emlékszem, egy időben menyivel felnőttesebbnek tartottam a hosszú pantallót, olyannyira, hogy az úttörőtáborban például hat ökörrel se lehetett rövidgatyában a lányok közé vontatni. Nagyon ciki lett volna. Azóta sokat fordult a világ. Nyaranta attól esem kétségbe, ha olyan helyre vet a balsors, ahol nem illik sortban megjelenni. A hölgyeket illetően is vannak emlékeim a rövidnadrágról, amelyet akkoriban - teljes joggal - forrónadrágnak hívtak. Ez annál jobban mutatott, minél kevesebbet takart a hosszú combokból. Azt a nadrágocskát, mely Csisztu Zsuzsa formás idomain feszül, szárhosszát tekintve nem sorolnám a „forró" kategóriába, de azért elég szívmelengető. A mellényt illetően sincs rossz véleményem, ám a sapkával együtt már kicsit olyan az összkép, mintha A Pál utcai fiúk című regény musical-átiratának egyik jelmezét látnám. Ilyen lehetne mondjuk Áts Feri egy posztmodern feminista verzióban. Előbb hadat üzen a vörösingeseknek, majd dalra kel, és az élete árán sem főz!


 

Stahl Judit és a habzsák

Édességek készítésének elengedhetetlen kelléke a habzsák. Anyukám például valamilyen cukros krémmel tölti meg, aztán megmarkolja a puha zsákot, és addig nyomja, amíg a végén ki nem buggyan az édes anyag. Minden évben így rajzolja a karácsonyi mézeskalácsokra a gyönyörű mintákat. Így csinálja az egykori tökéletes híradós is, aki már régóta főzni tanít minket, ugyanolyan magas színvonalon, ahogy annak idején a világ dolgait tudatta velünk. Sütiben is profi, az említett habzsákot többször láttam nála. Most meg, mintha rajta is lenne egy. Ha úgy vesszük, ez az estélyi öltözet is szimbolikus, hiszen - amellett, hogy egy konyhai folyamatot ábrázol - két meglehetősen eltérő darabból áll, melyek együttesen jellemzik Stahl Juditot. Mintha a felső az alsóból bújna elő, bár egész másképp folytatja azt. Izgalmas, meglepő, kicsit mulatságos ruha. Az ember valahogy azt várja, hogy viselője mindjárt teljesen kibújik belőle. De ha nem bújik ki, az se baj, farsang idején majd csak kerül egy vidám mulatság. Lepényevéshez nem ajánlom, de zsákban futáshoz szerintem tökéletes, bár biztos drága.


Somát sodor a szél

Elvonuló viharfelhő, tavaszi olvadás, szálló keblek, lebegő végtagok. Ez nem lehet más, tudják... Az ezoterikus materialista, a két lábbal a föld felett álló, szakmailag is egyre képzettebbé váló zsigeri lélekbúvár. Egy Mamagésa, aki Soma, továbbá zsűritag, mely mindezeken túl időnként énekel. A kép és a művésznő - szokásához híven - önmagáért beszél. Nem tudok mit hozzá tenni. Ilyen, és kész. Vagyis ez nem igaz. Ilyen is, és távolról sincs kész. Somamama momentán végtelen.


 

Még több az e heti Nők Lapjából:

Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? »
Csézy: A nagymamámnak szüksége van rám »
Hosszú pulcsi, rövid ruha = tunika »
Ásványok a szépségünkért »
Agresszív apróságok, bizonytalan szülők… »
Jó ízek böjtben is »
D. Tóth kriszta: Nyakig a miértkorszakban »

 

Megosztás sor:
Megosztás