Sikk lett vetkőzni a hírességek körében?

Meztelenül pózolni egy magazin címlapján még a nyolcvanas években is a pályafutás végét jelentette volna minden olyan színésznőnek, aki művészi hitelességről álmodik. Ezzel szemben ma már gyakran éppen a bájak felfedése ad lökést a karriereknek.
A nyolcvanas években a nőknek csupán egy pontosan körülhatárolható csoportja állt a fotós kamerája elé évakosztümben: azok a lányok vetkőztek, akik hivatásosnak számítottak, azaz a modellek, sztriptíztáncosnők és pornószínésznők. A szórakoztatóipar fajsúlyosabb tehetséggel megáldott sztárjai számára (talán csak Madonnát kivéve) viszont ekkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy szál semmiben mutatkozzanak, mert feslettnek bélyegezték volna őket. Ehhez képest ma már teljesen elfogadott módja a médiakarrier egyengetésének a „bevállalós” címlap, akár időjárás-jelentést olvas fel valaki, vagy tévéműsort vezet, de még egy Oscar-díjas színésznő karrierjébe is belefér. A férfimagazinok elfogadottá tették a híres nők meztelenségét, s a szebbnél szebb sztárok szinte egymás sarkára taposva tolonganak azért, hogy ledobálhassák magukról méregdrága márkás gönceiket.


Gátlásoktól mentesen

Marilyn Monroe az 1953-as Playboy címlapján
Marilyn Monroe az 1953-as Playboy címlapján
A gondolatmenet, amely a melltartók és a gátlások levetkőzése mögött áll, az, hogy amit a hírességek megtesznek, az többé nem megalázó. Ez nem pornó. A férfiak, akik ezeket a magazinokat megveszik, normális, rendes, jóravaló emberek, nem mocskos perverzek. Létezik egy további, s kimondottan női motiváció is a pózolásra. Egy finom, körmönfont hátsó üzenet, amely azt súgja: „Eszembe sem jutna ebből élni, pedig látod, a testem megvan hozzá. Nekem minden megadatott: a tehetség és a szépség. Szexi vagyok és okos, elbűvölő és intelligens. Ezt csináld utánam, ha tudod.”

A Playboy történetének legelső centerfoldja (ő az a meztelen lány, aki a középső, kihajtható képen szerepel) mellesleg éppen egy színésznő volt, 1953 decemberében: Marilyn Monroe, ki más?! Minden idők első számú szexszimbóluma, aki modellként kezdte pályáját, s akinek ez a meztelen fotósorozat sokat lendített színészi karrierjén is. A magyar változat is a színésznő fényképsorozatával indult 1999 novemberében: Xantus Barbara volt a címlapon. Azóta szerepelt a magazinban többek között Ullmann Mónika, Détár Enikő, Nyertes Zsuzsa, Gregor Bernadett, Haumann Petra és Oszter Alexandra is.

Felmerül persze bennünk a kérdés, hogy Marilyn Monroe-ra ma színművészként vagy inkább minden idők legnagyobb szexidoljaként emlékezünk. A dolog természetéből adódóan ugyanis a magazinokban a legmutatósabb, nem pedig a legtehetségesebb színésznők vetkőznek. Ahogy az is természetes, hogy a feltörekvő, ifjú csillagocskák sokkal hajlamosabbak belevágni egy provokatív képsorozatba, mint a befutott nagyágyúk. Az FHM amerikai kiadója például ma már hasztalan próbálja becserkészni Angelina Jolie-t, akiről pedig senkinek sem a gátlásosság ugrik be elsőre. A gyerekei miatt döntött így, vagy a karrierjének nincs már szüksége a meztelenkedésre? Csak ő tudná megmondani, miért változott a véleménye.

És jött Sharon és jött Demi…

A kilencvenes években tapasztalható erotikus áttörést mellesleg Sharon Stone indította egy, a korábbiakhoz képest jóval merészebb címlapfotóval 1990 júliusában. (Emlékezzünk vissza, a művésznő már az Elemi ösztön című filmben is minden idők legütősebb jelenetét produkálta.) A férfimagazinok főszerkesztőinek munkaköri leírása ezzel egy csapásra megváltozott: mostantól ismert és csodált, befutott színésznőket kellett rábeszélniük arra, hogy merész képeken mutassák meg magukat. Az újságosstandoknál ugyanis az olvasók voksoltak: igen, erre kíváncsiak. Meglepően sok színésznő használta ki a lehetőséget, hogy ezzel új oldaláról mutatkozzon be. Az olyan sztárok például, mint az X-akták Scully ügynöke, Gillian Anderson, aki menekülni próbált az addig róla kialakult, konzervatív képtől, s egy merész címlapfotóval pozicionálta magát újra a filmszínésznők piacán.


És jött Demi Moore, aki 1991 augusztusában hét hónapos terhesen állt meztelenül modellt a Vanity Fair címlapján Annie Leibovitznak. A fotó óriási feltűnést keltett, s olyan ereje volt, hogy sok újságos nem is volt hajlandó árulni ezt a lapszámot, mások pedig csak barna papírzacskóban engedték a pultjukra. Az állapotos szexszimbólum portréjának őszintesége a lehető legszélsőségesebb véleményeket szülte. Amíg az egyik oldal a női erő végső megnyilvánulását, az ellentábor a nő végsőkig történő lealacsonyítását látta meg ugyanabban a képben. Demi ezen a fotón erős és magabiztos, s azt az üzenetet közvetíti, hogy egy nő egyszerre lehet büszke a tehetségére és a külsejére, nőiességére és anyaságára is.

A hazaiak szemérmesebbek

Gubás Gabi
Gubás Gabi
A sztárok, legyenek külföldiek vagy magyarok, a mai napig nagyon okosan és céltudatosan „használják fel” testüket a karrierjük egyengetésére. A magyar színésznők például érezhetően kevesebbet mutatnak meg magukból egy erotikus fotózáson, mint a modellek. Élesebb határt húznak, hogy meddig hajlandóak elmenni: nekik inkább van mit veszteniük. Gubás Gabi FHM-es képeire példának okáért nehéz lenne azt mondani, hogy „levetkőzött” rajtuk: minden fotón bugyiban és trikóban látható, azaz kevesebb látszik belőle, mint ha valaki a strandon futott volna össze a fiatal színésznővel. Ugyanez a helyzet Erős Antónia képsorozatával is: a képek ismeretében nehéz elképzelni, miért támadták sokan annak idején. Oszter Alexandrát pedig leginkább színész édesapja, Oszter Sándor vonta kérdőre, miért gondolja, hogy pikáns képekre van szüksége a színészi pályán való érvényesüléshez.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy igazán csak akkor éri meg meztelenül mutatkozni, ha egyébként valaki nagyon jó abban, ami a valódi hivatása. Ebben az esetben valóban előfordulhat, hogy az új, szexi imázs előmozdítja az illető karrierjét. Nők ezrei vetkőznek le a férfimagazinoknak világszerte, tele vannak velük a lapok. De pusztán ebből karriert csinálni képtelenség, ha nincs mögötte más, amit piacra dobhatna. A neglizsés címlap megadhatja azt a tizenöt perc figyelmet, amellyel gondoskodhat arról, hogy megnézzék a legközelebbi filmjét vagy műsorát, de ha nincs semmi teljesítmény mögötte, akkor mi értelme? És minden színésznő eljut a karrierjében arra a pontra, amikor a meztelenségét már csak annak tartogatja, akire valóban tartozik. Az Oscar-díjas színésznő, Julia Roberts nyilatkozott erről a közelmúltban, mondván: „Nem forgatok többé meztelen jeleneteket. A színésznek a ruhája is eszköz, amelynek segítségével jobban meg tudja formálni a karaktereket.”

Még több az e heti Nők Lapjából:

D. Tóth Kriszta: Haditudósítás »
A krumplitól a burgonyáig »
Büszke vagyok magamra! »
Nők Lapja-vita: anyával, bölcsiben vagy bébiszitterrel? »
A fiatalok házasodni vágynak… »
Szulák Andrea: Mindennek eljön az ideje »