A magyar férfiak riasztó egészségi mutatói és korai halálozásuk megdöbbentően nagy aránya indította útjára ezt a sorozatot. Ezúttal az apaság témájával foglalkozunk, amely a kutatások szerint nagymértékben képes megvédeni a férfiakat.

Sorozatunkat a dr. Kopp Máriával, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete egyetemi tanárával készített interjúval indítottuk el. Az ő és munkatársai alapos, követéses vizsgálatokon alapuló kutatásaiban az apasággal kapcsolatban igen érdekes adatokat láthatunk. Márpedig az adatok sokszor a leghatékonyabban képesek cáfolni előítéleteket, eloszlatni kételyeket…

Nagyon fontos adatok

Kiderül például, hogy nemcsak a nők, de a férfiak is több gyermeket szeretnének, mint ahány végül megszületik. A nők 2,14, a férfiak pedig 2,13 gyermeket szeretnének, vagyis gyakorlatilag nincs eltérés a vágyakat, az elképzeléseket illetően.

A 45 évnél fiatalabbak körében csupán két százalékot tesz ki azok aránya, akik egyáltalán nem vágynak utódra, 13 százalék egy, a legtöbben (61 százalék!), két gyermeket szeretnének. Elég magas a háromgyerekes elképzelés (20 százalék), négy vagy annál több gyermeket pedig 4 százalék jelölt meg.

Maradva az adatoknál, tanulságos, hogy míg a gyermeket vállaló nők rosszabbnak ítélik életminőségüket gyermektelen kortársaikhoz képest, addig a férfiak esetében ez pont fordítva van!

Sajnálatos módon az anyákra és az apákra egyformán jellemző a szorongás, ami minden újabb gyermekkel növekszik. Ezért is magasabb az arány dohányzás szempontjából az apáknál, mint a gyermektelen férfiaknál. Ezek az adatok azt jelzik, hogy az anyák és az apák úgy érzik, a gyermekvállalást a társadalom az ő egyéni vállalásuknak, mondhatni „hobbijuknak” tekinti, kevés segítséget, támogatást kapnak, mindazért, amit mindannyiunk jövőjéért tesznek.

Ugyancsak érdekes, hogy míg az anyák saját egészségi állapotukat rosszabbnak ítélik meg, mint a gyermektelenek, addig a férfiaknál ez az arány éppen fordított. Vagyis az apaságot vállaló férfiak kortársaiknál egészségesebbnek, hatékonyabbnak, kompetensebbnek érzik magukat, inkább érzik úgy, hogy életüknek van értelme, célja. Fontos adat, hogy a megkérdezett férfiak több mint fele érezte úgy, hogy nehéz élethelyzetében elsősorban a gyermekeire számíthat.

A különböző adatok és arányok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ideje szakítani azzal a felfogással, mely szerint a gyermek a nő ügye, „hiszen a férfi személyiségfejlődése szempontjából a gyermekvállalás még fontosabbnak tűnik”.

Kiszoruló apák

A szerkesztőségbe és a mozgalom honlapjára (www.mentsukmegaferfiakat.hu) érkező levelekben a nők gyakran írnak olyan családi helyzetről, amelyről érzik ugyan, hogy nem jó, de nem tudják, hogyan kellene változtatnia rajta. Például: „A férjem rengeteget dolgozik, szinte sosincs ideje a gyerekekre. Ha hazaér, már alszanak, hétvégén meg a férjem akar aludni egyfolytában… Pedig régebben együtt jártak a ligetbe, szombaton biciklitúrára mentek, meccsre. Szerintem nem csak a gyerekeknek tenne jót…”

Hát biztosan nem!

„Amikor a kislányom óvodai rajzait hazahoztuk, a férjem is megnézegette őket, és az egyiknél szinte elfehéredetett – írja másik olvasónk. – A családom – ez volt ráírva, és én ültem rajta egy széken, mellettem az édesanyám, előttünk meg a lányom állt a kutyával. A férjem sehol… Merthogy ő általában csak vacsorára ért haza. A párom bement a dolgozószobájába, nagyon sokáig nem jött ki. Aztán sok minden megváltozott. Azt hiszem, ez a rajz sokkal nagyobb hatással volt az életünkre, mint az én addigi kéréseim, figyelmeztetéseim. Amikkel amúgy is vigyáz az ember, hiszen abból élünk, amit ő keres… A férjem nemrég egy baráti vacsorán büszkén mondta: másfél évembe került, míg visszakerültem a lányom rajzára… és tényleg visszakerült. Ahogy a családba is. Így mentette meg az édesapját – a lányom.”

– Az apaság nincs annyira előtérben, mint az anyaság, mégis a család kerek egészéhez tartozik – kezdi Túry Ferenc pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója. – Két ember kapcsolatát egy harmadik erősíti meg, ez egyértelmű. Egy lakatlan szigeten élő, egymást vadul szerető pár kapcsolata sem lehet tartós, ha nincs senki, aki őket párként ismerné el, akivel közös kapcsolatot kell kialakítaniuk. A gyermek születése mindig új rendet teremt, bár ennek vannak vadhajtásai. Például, ha a gyerek a férfi szándéka ellenére születik meg, esetleg kimondottan azért, hogy őt az apasággal kösse magához a nő.

Az idézett levelekben a férfiak a családfenntartás kötelességei miatt szorultak ki a családból, de nem ritka az sem, amikor az anya olyan szorosan áll az esetleg régóta várt, hosszú évek után született kicsi mellé, hogy az apa már nem fér oda.

– Ez egy fontos észrevétel – erősíti meg Túry Ferenc. – Gyakori azokban a családokban, ahol a gyerek valamilyen pszichoszomatikus zavarral küszködik, vagyis a testi betegsége visszavezethető lelki problémára. A fizikai tünet lehet kövérség, soványság, cukorbaj, asztma, bőrbetegség, gyomorprobléma. Rendkívül fontos, hogy a szülők viszonylag egyformán viseljék a gyerek gondját érzelmileg!

A nőknek tehát minden ilyen törekvést támogatni kell, ezzel üzenve, hogy a pelenkázás, a meseolvasás igenis összeegyeztethető a férfiszereppel. Az apa ne „segítsen”, hanem legyen lehetősége saját kapcsolat, szertartás, közös nyelv kialakítására. A gyereknek, tudjuk, miért fontos ez, de az apa is sokat kap! A párjához fűződő kapcsolat mellett, átélhet egy másik, más típusú boldogító, intenzív érzelmi kapcsolatot. Amelyben ő is változik, amely sajátos immunrendszerként képes védeni őt.

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy az apaság adott dolog. Megtanultam a szüleimtől, az apámtól, akkor én ezt tudom. Ez nem így van. Ez ugyanis egy klasszikus dialektikus folyamat, folyamatos összecsiszolódás. A szülő a gyerektől tanulja meg, általa képes csak szülővé válni.

Az a férfi, aki képes átélni saját érzelmi „fejleszthetőségét”, átengedi magát a gyerek körüli érzelmi élményeknek, sokkal nagyobb eséllyel dolgozza fel a negatív hatásokat is, hiszen rugalmasabb, megértőbb, türelmesebb, az életben a jó dolgokat megtapasztaló személyiséggé válik.

A pár maradjon pár!

Ahogyan a fiús anya, úgy a lányos apa is bizonyos eposzi jelzők birtokosa… Az utóbbi kategóriához színesítésként elmesélek egy amerikai anekdotát. A család vendéget várt, méghozzá a nagylány udvarlóját. Mindenki az apát győzködte, hogy ha lehet, ezúttal ne legyen undok, ne éreztesse az érkezővel, hogy utálja és méltatlannak tartja a lányhoz. Az apa nagy nehezen meg is ígért mindent, majd elvonult a dolgozószobájába, hogy elfoglalja magát valamivel a fiú érkezéséig. Csöngettek, maga a családfő ment ajtót nyitni. A vendég döbbent arccal meredt az apára, majd a kényszeredett „Fáradjon beljebb” invitálásra ész nélkül futásnak eredt. Hogy miért? Nos, mert az apa a dolgozószobájában a puskája tisztogatásával foglalta el magát, és a fegyvert az ajtónyitáshoz is magával vitte. Nyilván véletlenül…

Túry Ferenc szerint teljesen természetes, hogy a gyerek erősen kötődik az ellenkező nemű szülőhöz, bár a lányos apák esetében a kamaszkor sokszor gátlásokat teremt. Amikor a lánygyereken kezdenek mutatkozni a nőiesség jelei, az apák nem tudnak, nem mernek ugyanolyan közvetlen kapcsolatban maradni velük.

– A család és a családtagok lelki egészsége szempontjából nagyon lényeges, hogy legyenek világos határok a generációk között. A szülők maradjanak meg párnak, és ezt jelezzék is a gyerekek felé! Nem jó, ha az egyik szülő szövetsége erősebb a gyerekkel, gyerekekkel, mint a párjához fűződő kapcsolata.

Elvált apák

„A férjem alig találkozik a gyerekeivel, mert az első felesége nem engedi, mindig kitalál valamit – írja egy budapesti fiatalasszony. – Ő meg csak szenved, nekem sem meri mondani, fél, hogy rosszulesik.”

Ilyen esetekben szokott történni, hogy nemcsak a gyerekek életéből tűnik el az apa, de az apa is megpróbálja törölni a fájdalmas részt, ami persze sosem sikerül. Nagy segítség, ha van valaki, akivel megbeszélheti az érzéseit, aki támogatja, aki elismeri, hogy amit érez, az természetes. Aki nem engedi, hogy rossz, betegítő megoldás felé forduljon, vagyis hárítson.

– A válás után újrarendeződő családoké gyakori és komoly probléma – mondja a szakember. – Nagyon sok múlik azon, hogyan viselkedik az új házastárs a régi emlékekkel, életszakasszal. Szerencsére látni olyan családokat, ahol oldottan élnek, ahol a két család között átjárás van. Másik oldala a kérdésnek, hogyan viselkedjenek azok a férfiak, akik nevelőapává válnak, és gyakran nem tudnak mit kezdeni az új helyzettel. Nem azért, mert nem szeretik, vagy nem fogadják el a feleségük gyerekeit, hanem mert nem vállalják fel a családfő szerepét. Pedig mindenkinek erre volna szüksége. Az ő határozottságára, erélyére. A gyerekek gyakran ezért provokálják… Ilyenkor fontos, hogy az anya ne avatkozzon közbe, ne legyen egy felső fórum. Engedje, hogy a férfi oldja meg a helyzetet!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Mama, nem dark! » • Itt van a fánk, tele a szánk! » • Írországban sincs kolbászból a kerítés » • Kell-e választani karrier és anyaság között? » • Marsi Anikó: Rohanós az élet , de boldog vagyok! » • Nőből nő! »