Mikor támadt kedvünk a mézre?

A méz már nagyon régóta édesíti az életünket. Amikor a Napisten sír, akkor a könnyei mézcseppekként hullanak a földre – hitték az ókori egyiptomiak, és voltak olyan idők, amikor az emberekkel az adót mézben fizettették meg. A fáraókat az élvezetek csúcsának számító aranyos, édes massza a túlvilágra is elkísérte, ugyanis a rabszolgák mézzel töltött alabástrom edényeket temettek az uralkodó múmiája mellé. Így biztosították uruk útját a hallhatatlanságba. A Paradicsom mítosza szerint Mózes országa is tejjel, mézzel folyó Kánaán volt. Nem csoda, hogy emberek képtelenek ellenállni ennek a kanálról lassan lecsorgó finom szaftnak, és egyre többet fogyasztanak belőle.

Erdőn, mezőn rejlő egészség

Őseink jól tudták, hogy az erdő és a mező a legfinomabb élvezetek tárháza. És amióta megkóstolták a napos, meleg időszakokban a fák odvából csorgó sűrű, ragacsos folyadékot, azóta tartják a mézet a legnemesebb élvezetnek.
A melegen fénylő, édes nedű azonban nemcsak az élvezetek netovábbja, hanem a földkerekség legtáplálóbb és a legegészségesebb szirupja is. A méz 80 százalékban cukrot tartalmaz, mindenekelőtt szőlő- és gyümölcscukrot, de vitaminokban és olyan fontos ásványi anyagokban is gazdag, mint a kálium, a magnézium, a vas, a foszfor, a nátrium, miközben nem nélkülözi az életfontosságú fehérjéket sem.

A méz keletkezése

Teljesen mindegy, hogy liláskék levendula, vagy sárgás napraforgó mezőn sétálunk, mindenütt megfigyelhetjük, hogy számtalan méhecske gyűjti, szállítja a kaptárakba a nektárt és a pollent. Szinte felfoghatatlan, hogy ezek a méhek 20 ezer kilométeres távolságot is meg tudnak tenni, és körülbelül 3 millió virág porát gyűjtik be 500 grammnyi méz elkészítéséhez. A gyűjtő méhek mézhólyagjuk tartalmát átadják a fiatalabb méheknek, akik a lép sejtjeibe raktározzák el. Majd egy újabb méh kolléga kiszippantja ezt a sejtből, és másikba teszi, aminek a lényege, hogy a költöztetés során egyre csökken a víztartalom, és a növényi cukor, a szacharóz egyszerűbb cukrokra bomlik le. Amikor a méhek megkezdik a mézet tartalmazó sejtek lefedését, akkor üzenetet küldenek: megérett a méz.

Propolisz és társai

A szorgos kis méhek azonban nemcsak mézet, hanem más hasznos anyagot is termelnek. A méhviasz akkor keletkezik, amikor a méhek viaszmirigyeiken keresztül virágport és nektárt vesznek fel, majd ezt hátul, a potrohukban szétválasztják. Ebből az először világos, majd a későbbiekben sárgás-barnás masszából építik fel a lépet. A méhviasz rendkívüli gyulladást gátló és hipoallergén tulajdonságokkal rendelkezik.

A propoliszt, a méhek arra használják, hogy a lépen található nyílásokat, szakadásokat betömködjék, és védelmet nyújtsanak a betolakodókkal szemben. Ez a gyantás anyag baktériumölő enzimeket, extra adag ásványi anyagot tartalmaz, és csillapítja a fájdalmat. A méhpempő a méhkirálynő eledele, húszszorosával megnöveli az életét, és az átlagméheknél még négyszer nagyobbra is növekszik tőle. Fiatalító, élethosszabbító hatásúnak tartják, erősíti az immunrendszert, javítja az általános kondíciót, életfontosságú tápanyagokkal látja el a szervezetet.

A virágpor – amivel a méhek lárváikat etetik – pedig a leggazdagabb azokban a nyomelemekben, melyek segítenek leküzdeni a rák, a szív- és a gyulladásos, rheumatikus betegségeket.