Beszélhetők a szeretetnyelvek?

Tom Sawyer nagynénje és egyben nevelője, Polly néni fantasztikusan nyitott volt minden újdonság iránt, ma is megirigyelhetné bárki. Ha olvasott valamit az újságban, azt rögtön ki is próbálta. Nem mindig magán, sőt legtöbbször inkább Tomon, mert úgy érezte, az árván maradt fiúnak nagyobb szüksége van a testi-lelki gyógyulásra, megújulásra. Tom és Polly néni kora óta a világ látszólag sokat változott, valójában szinte semmit sem. Ma is csak kapkodjuk a fejünket a sok újdonság hallatán, ami az étkezéstudomány vagy éppen a lélekgyógyászat terén záporozik ránk.

Adni és kapni vágyunk

Gary Chapman több mint három évtized házassági tanácsadói és párkapcsolati szakértői tapasztalatát sűrítette bele 1992-ben az öt szeretetnyelvről alkotott koncepciójába. A filozófiai és teológiai doktorátussal is rendelkező Chapman 1971 óta baptista lelkész, formális pszichológiai és pszichiátriai végzettsége tehát nincsen, szeretetnyelv-elmélete viszont rövid úton polgárjogot nyert a pszichoterápiában, ahol nagy sikerrel alkalmazzák. Úgy tűnik, valami nagyon alapvető dologra érzett rá. Az újdonság, amit a pszichével foglalkozó tudományok világába behozott, az volt, hogy az embert elsősorban szeretetet adni és kapni vágyó teremtményként fogta fel. És a kérdésre, hogy két egymást szeretni vágyó szív miért nem tud találkozni, azt a választ adta, hogy azért, mert elbeszélnek egymás mellett.

Az enyém, a tiéd

A szeretetnyelvek, amelyeken a szeretetet képes vagyok kifejezni és elfogadni, olyanok, mint a tényleges emberi nyelvek. Ha olyasvalakivel kerülök össze, akivel nem beszélünk semmilyen közös nyelvet, nagyon nehezen fogjuk megérteni egymást.
Az öt szeretetnyelv, amelyet Chapman megfogalmazott, elsőre talán légből kapottnak tűnhet – nekem legalábbis annak tűnt –, de aztán jobban utánagondolva és kipróbálva rá kellett jönnöm, hogy se hozzátenni, se elvenni nem tudok belőle. Úgy tűnik, mind az öt az emberi lét legalapvetőbb mélyrétegeit jeleníti meg.

Az első szeretetnyelv az együtt töltött “minőségi idő”. (A minőségi idő kifejezés, ami mára fogalomkészletünk szerves részévé vált, szintén Chapmantől származik.) Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy az odaadó figyelem miért lehet autonóm szeretetnyelv, ahogy azt sem, hogy a “testi érintés”, az “elismerő szavak” vagy a “szívességek” miért állnak meg szintén önállóan a lábukon. Nekem a legkevésbé autentikusnak az “ajándékozás” szeretetnyelve tűnt, talán a neveltetésemből fakadó, az anyagi javakhoz fűződő ambivalens viszonyom miatt.
Úgy tanultam, hogy az ember a szeretetét nem tárgyakkal fejezi ki, hogy a birtoklási vágy rossz dolog, és hogy a magántulajdon csak az önzés forrása. Aztán ahogy gyarapodott a családom, s néztem a gyerekeimet, úgy döbbentem rá, hogy az embert a tulajdonához valami nagyon speciális viszony fűzi, olyan, ami eltörölhetetlen és univerzális. A lemondás valamiről, ami az enyém, hogy az a tiéd lehessen – azaz az ajándékozás – ezért annyira fontos gesztus, hogy megérdemli az önálló szeretetnyelvi státuszt.

Töltsd fel a szeretettartályt!

Nem tartozom azok közé, akiknek ha megtetszik egy divatos elmélet, azután aszerint alakítják az életüket. Chapman könyvének olvasása után sem kezdtem elemezgetni, hogy na, vajon a környezetemben kinek mi lehet a szeretetnyelve. Ugyanakkor időről időre eszembe jutott, és azt mondhatom, hogy mindig a hasznomra volt. Segített ugyanis felfedezni a mások elsőre értelmetlennek tűnő cselekedetei mögött meghúzódó, eredendő jó szándékot, és így elkerülni számos félreértést. Arra is rájöttem, hogy az ember egyszerre több szeretetnyelven is érthet, ezek fontossági sorrendje idővel változhat, és csak kevesen vannak, akik egyértelműen az egyik vagy másik ideáltípusba sorolhatók.

Chapman elmélete engem támogatott abban, hogy a körülöttem élőkre úgy tudjak gondolni, mint akik szeretetet akarnak velem közölni, és szomjazzák az én szeretetemet. Ha pedig ez a szeretetforgalom mégsem akar működni, akkor elképzelhető, hogy valamelyikünk szeretettartálya le van merülve. (A mára szintén polgárjogot nyert szeretettartály vagy szeretettank elnevezés ugyancsak Chapmantől származik. Az ereje abban rejlik, hogy rendkívül szemléletes, és az emberek között kialakuló konfliktusokat is a szeretet felől közelíti meg.) És ha csak ennyi történik, az már több mint elegendő. Vannak elméletek, amelyek eltávolítanak egymástól, és vannak, amelyek közelebb hoznak, még akkor is, ha az ember nem válik szakavatott lélekbúvárrá. Nem kell a szeretetnyelvek elméleti szakértőjévé válnunk ahhoz, hogy learathassuk a gyümölcseit, mert nemcsak egymás értelmi, hanem érzelmi megértését is előmozdítja. És ettől bizonyíthatóan jobban érzi magát mindenki.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.

A tartalomból:

• “Nem kötelező szeretni” – interjú Feldmár Andrással
• “Kezdetben csak a migrén volt közös bennünk” – interjú Máté Krisztinával és Bárdos Andrással
• A lélek eszmélése – Tolvaly Ferenc írása Indiáról
• Irányítsd a konfliktusaidat! – Asszertivitás-tréning
• Ha hatot mutat az óra – Mitől lankad a férfiasság?
• Küszködő kamaszok – Ranschburg Jenő írása

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!