“Olykor a hozzátartozók felfegyverkezve érkeznek”

K. T.: Legendásan elfoglalt vagy, mint a legtöbb orvos, ráadásul te főorvos létedre is heti többször ügyelsz. Hogy lehet ezt bírni, és meddig… és akkor bele is haraptunk abba a témába, hogy saját bevallásod szerint munkaalkoholista vagy. De tényleg, miért dolgozol ennyit?
Z. G.: Ha az ember lelkiismeretesen akar egy osztályt vezetni, akkor ismernie kell annak működését. S egy osztály működése nem feltétlenül nyolctól négyig tart, számomra fontos, hogy mi történik délután, éjszaka. Nem beszélve arról, hogy én kifejezetten szeretek ügyelni, akkor találkozik ugyanis az ember a betegekkel „élesben”. A feleségem persze meg szokta kérdezni, hogy meddig akarsz még ügyelni, de én erre mindig elmismásolom a választ.

Merthogy a te korodban és beosztásodban, osztályvezető főorvosként már nemigen szoktak…
Az osztályvezetők tényleg nem szoktak, egy-két kivételtől eltekintve. Úgy tűnik, én vagyok az egyik. Ráadásul nyári időszakban, a szabadságolások alatt még több ügyelet esik mindenkire, így rám is. Ez egy hónap alatt 13-14 alkalmat jelent, tehát minden másnap ügyelek.

És ez egyben ennyi át nem aludt éjszakát is jelent.
Ez két óra alvást jelent másnaponként. S persze ilyenkor sem az van, hogy egy húzós ügyeleti éjszaka után reggel nyolckor az ember veszi a kalapját, aztán hazamegy.

Ami egyébként kötelező lenne. A törvény előírja az orvosok számára is a kötelező pihenőidőt. Ahogy egy kamionos nem vezethet egyhuzamban nyolc óránál többet, úgy egy orvos sem dolgozhatna kimerülten.
Persze, de az ember csak ott van még, besegít, körülnéz. Azért ügyelet után, dél körül el szoktam bentről jönni. Ami persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy megyek haza, mert négy egyetemen is tanítok.

Hallottam már orvost, aki a toxikológiát kicsit lenézte, és azt mondta, a sebészethez képest itt a feladat nagyjából kimerül a részeg és mérgezett betegek hánytatásában.

Aki így nyilatkozik erről a szakterületről, az nem ért hozzá. S ma már egyre kevésbé kapunk olyan telefonokat más osztályokról vagy kórházakból, klinikákról: „Te, átküldenénk egy beteget, mossátok ki a gyomrát!” A toxikológia ma már olyan szakterület, amelynek 2012-ben valószínűleg önálló szakvizsgája is lesz. Magyarországon évente körülbelül 25 ezer mérgezett beteget látnak el, ebből körülbelül 10 ezret mi, itt a Péterfy Sándor utcai kórházban. S egyre több olyan kémiai anyaggal találkozunk, amelyik akár akut, akár krónikus mérgezést is okozhat. Persze van nálunk mindig olyan részeg, aki berúgott, mint egy disznó, s paréjrészegen okádik. Igen, ilyen is előfordul, nem is egy, de azért ott vannak azok a kihívások, amikor mondjuk valaki megette a tiszafát, belélegezte az alumíniumfoszfint, szintetikus kábítószert adott be magának intravénásan, vagy bevett harminc tabletta nyugtatót, betolt rá fél liter vodkát, és most olyan, mint egy igazi állat. Sok eset komoly háttértudást kíván. Mondok egy példát: A foltos bürök nevű növényt kevesen ismerik. De ha azt mondom, hogy i. e. 399-ben Szókratész, amikor elküldték neki a méregpoharat, ezt itta meg? A poharában ópium volt és bürök. Szókratész választhatott, hogy vagy így öli meg magát, vagy egy fájdalmasabb módját választja a halálnak. S ő ugye filozófusként ezt választotta. Platón az egész mérgezés tüneteit gyönyörű szépen leírta, és pontosan ilyenfajta tünetekkel találkoztunk tegnap az egyik betegünknél, aki foltos bürökből készített főzetet ivott.

Te az a fajta orvos vagy, akihez nem azért megy a beteg, mert meg akar gyógyulni. Nyilván nem lesz együttműködő mondjuk egy öngyilkos vagy egy önkívületbe került részeg. Szóval a lelkedet nem mindig simogatja a betegek elismerése.
Ezt jól látod, de mi elsősorban arra esküdtünk fel, hogy segítsünk ezeknek az embereknek, ami nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy a beteg EU-konform módon szólítja meg az orvost. Igen, elő szokott fordulni, hogy aki valamilyen szer hatása alatt áll, azt mondja nekem, hogy „elmész te a k… anyádba, te mocskos kopasz g…i”, mert úgy gondolja, hogy ez a helyes igény a részéről. Én erre nem kapok elő egy baseballütőt, és nem vágom pofán, mert olyan beteg nincs, akivel ne lehetne közös nevezőt találni.

„Olykor a hozzátartozók felfegyverkezve érkeznek. Szóval a rokonság az, akit sokszor jóval nehezebb kezelni.”

Persze előfordult, hogy megtámadtak minket az osztályon a betegek, szokott időnként verekedés is lenni. Olykor a hozzátartozók felfegyverkezve érkeznek. Szóval a rokonság az, akit sokszor jóval nehezebb kezelni. De végső soron a beteget és a hozzátartozót is megértem. Mert mindenkinek a saját betegsége a legfontosabb. Egy példa: fekszik a kezelőben a lélegeztetett beteg, mialatt egy másik család meghozza a nyugtatót bevett 17 éves lánykát. Azonnal verik az ajtót, és üvöltik, hogy ti rohadtak, nyissátok ki, mert meghal a gyerek.

Gyakorlatilag a ti osztályotok is egy háborús övezet…
Hát, nem ritkán. Kinn is van nálunk a kezelőben az egyik kereskedelmi csatorna népszerű műsora, a Való Világ logója. Merthogy ez itt a való világ, kérem szépen. Nálunk kiválóan látni azokat az embereket, akik mondjuk a depressziójuk, az elkeseredésük, a jövőképtelenségük miatt jutottak el idáig. A mi betegeink állapotából nagyon jól lehet következtetni a társadalom aktuális állapotára. Nem véletlen, hogy Norvégiában tizedannyi öngyilkosság van, mint Magyarországon. Én itt naponta találkozom olyan emberrel, aki azért nyúl a gyógyszerhez és azért fordul saját maga ellen, mert annyira ellehetetlenült az élete.

A Zacher – Mindennapi mérgeink Egy könyv minden függőnek és kevésbé függőnek, kezdő és haladó szülőknek, akik nem tudnak mit kezdeni rakoncátlan gyermekeikkel és az állandóan változó világgal, ami újabb és újabb függőségeket hoz létre – mindezt teszi életszagú, megtörtént esetek elmesélésével, olykor humorosan, sokszor pedig halálosan komolyan. Zacher Gábor – Karizs Tamás Studium Plusz Könyvkiadó, 2011

A cikk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:

• Barátság extrákkal – Szex szerelem nélkül
  
• Mit árul el a szemünk?
• Veszedelmes viszonyok – avagy a férfi-nő barátság kockázatai
• Buddha és a szerelem – Beszélgetés Ole Nydahl lámával a boldogságról
• Mitől vonzó a férfi és mitől a nő?
• Hosszú és boldog párkapcsolat?
• Amikor nem jön össze a baba…
  

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!