Harmincasok problémája – Miért hagy el, ha komolyra fordul?

Kedves Emma!
Korábbi csalódásaim miatt így 33 évesen már nagyon óvatosan megyek bele egy párkapcsolatba. Az elején szeretem húzni az időt – heti egy, maximum két randi, sok beszélgetés. Aztán amikor beadom a derekam, és elkezdünk járni, elmenekülnek a pasik. Pedig ez nem azt jelenti, hogy összeköltözünk és én csak a gyerekről és a házasságról beszélek. Ezekről direkt nem ejtek egy szót sem, mert amúgy is hamar rájönnek, hogy családcentrikus vagyok. Arra is figyelek, hogy legyenek külön programjaink. Kedves, érdeklődő vagyok, a gondjaimat nem zúdítom a nyakukba. Sokat dolgozom, gyakran hétvégén is, de akit megszeretek, azzal megpróbálok minél több időt együtt tölteni. Velem van a gond, vagy a férfiakkal?
Üdvözlettel: Hanna

Kedves Hanna!
Nagyon mélyen érintett a leveled. No nem azért, mert egyedi a tragédiád. Sokkal inkább azért, mert annyira tipikus az, amiről írtál. Gondolom, ha a lap mellékelne egy „csatlakozom Hanna problémájához” aláírás-lehetőséget, tetemes lenne a lista. Sőt tetemes lenne akkor is, ha egy „33 éves férfi problémájaként” fogalmaznánk át a gondot. Mert súlyos gond ez, a mai, családot alapítani vágyó férfiak és nők gyakran belefutnak. Ők azok, akik a munka értelme, öröme mellett nélkülözhetetlennek tartják a magánélet harmóniáját. Szeretnének családot. Szeretnének úgy élni, hogy van bizalom, szolidaritás, egymás iránt valódi érdeklődés. Van öröm egymásban. Szóval a rövid távú élvezet, a pillanatnyi győzelem egyre sivárabb önelégültsége vagy az „azonnal szerelembe estem” mámora helyett más értékek alapján élnének. Az összetartozás, a szeretet-szerelem összetett érzésének a híveiként keresik a testiség mellett a valódi kapcsolat „3 lábú stabilitását”.
Mi is ez a stabilitás? Az első: a megmagyarázhatatlan testi vonzalom, a második: a szociális közegben való együttműködés (barátok, kultúra, családtagok elfogadása), a harmadik: a közös célok, értékek megvalósítása, melyek elérésében a támaszt a másikkal együttes élményben keresik. Olyan közös célokban képesek egyezséget kötni, melyekről tudják, hogy egyedül nem érnék el. Egyszerű ez a hármas értékrendszer. Belátható, hogy a férfi és a női életút beteljesüléséhez ebben a mintázatban férfi és nő egymásra vannak utalva. Nembeli lényegük megéléséhez a függés vállalása szükséges, sőt nélkülözhetetlen. A férfi-nő kapcsolatban az egyénnek rendelkeznie kell(ene) a kötődés képességével. A kötődés lényege, hogy a másikban tükrözve lássuk a saját utunkat, saját hitelességünket. A kötődés morális kérdés is, nem csak érzelmi folyamat. Ez nem jelenti azt, hogy az egyén emellett ne rendelkezzen a függetlenség igényével. Az a gond, hogy a mai világ magasra értékeli az autonómia, a versengés, a siker-győzelem, azaz az individuum létet, és leértékeli a függés, a kötődés világát.

Mintha utóbbi a gyermeki világ része lenne, melyet egy felnőttnek ki kell nőnie, hogy elérje a függetlenséget. Nagy csele a természetnek, hogy akár férfi, akár nő vagy, szükséged van a nemiséged átéléséhez a másik nemre. Ehhez érintkeznetek kell egymással a szociális szabályok betartása mellett (pl. randevú, vacsora, séta, beszélgetés stb.). A kérdés azonban a találkozások valódi célja. Csakis a nemiséghez, vagy a nembeli lényeged megéléséhez, annak fejlődéséhez keresed a másikat? Azaz vállaljátok-e mindketten a kötődést? Nehéz helyzetben vannak azok az érett 30-asok, akik nyitottak a kötődésre, és azt hiszik, hogy ez minden érett ember sajátja. Kedves Hanna, sajnos a keresés közben találkozhatunk olyanokkal, akiket a függetlenség egyeduralkodó „értékként” kezelése merevvé „fagyasztott”. De ettől még nem szabad feladni a keresést!

Az írás a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma.
A tartalomból:

• Kudarc az ágyban – A szexről őszintén
  
• Féltékenység – Mikortól beteges?
  
• Vekerdy Tamás – Gyereklélek váláskor
  
• Nyelvtanulás felnőttkorban – Csak legenda, hogy nehezebb?
  
• Modern fóbiáink – Szorongás a parkolástól,  elhízástól, szállodáktól, nevektől, egyedülléttől 

Előfizetnél a magazinra? Katt ide!