Az angyalok velünk vannak

Mindig is tudtam, hogy mindenféle energiák vannak körülöttünk, jelzéseket is kapunk a másik dimenzióból, az asztrológiában is hiszek, ami olyan, mint az életünk térképe, amelyek mind a segítségünkre vannak – mondja Pokorny Lia. – Aztán történnek olyan dolgok, amelyek ezt egészen egyértelművé teszik, de mégis sokan úgy tesznek, mintha észre sem vennék. De már egyre több embernek kezd kinyílni a szeme, akik nem csak abban hisznek, amit látnak.

Mikor kezdtek érdekelni az angyalok?

Barátnőmmel sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire jó lenne kapcsolatot teremteni a másik dimenzió energiáival, az angyalokkal. Szerettük volna érezni, hogy itt vannak körülöttünk. És azt kértük, hogy adjanak valamilyen segítséget, hogyan léphetnénk kapcsolatba velük. Mert érezzük azt, hogy vannak, de semmi racionális alapja nincs az egésznek.

És történt valami?

Egyszer csak a barátnőm azt mondta, hogy megismerkedett egy hölggyel, aki nagyon sokat mesélt neki az angyalokról, és ha van kedvünk, akkor menjünk el, hallgassuk meg, hogyan teremt velük kapcsolatot. Nagyon érdekes volt az egész. Ez után már a barátnőmmel együtt meditálva már mi is kapcsolatot tudtunk teremteni, sőt odáig jutottunk, hogy kérdeztünk, és válaszoltak, méghozzá írásban.

Ezt hogy érted, diktáltak?

Nem, először is kiraktunk egy-egy papírt és egy-egy tollat az asztalra, és kértük az angyalokat, hogy lépjenek velünk kapcsolatba. A kérés után furcsa érzés fogott el, és mintha egy erő, nagyon finoman megfogná az izmaimat és megemelné a kezemet, a nyitott tenyeremet a mellkasom felé húzza. Ez után ez az erő irányította a kezemet a tollhoz. Tulajdonképpen az én kezembe volt a toll, de olyan érzés volt, mintha nem én írnék, mintha semmilyen befolyásom nem lenne rá. Először csak krikszkrakszokat rajzolt, majd megkértem – gondolatban –, hogy olyan rajzot küldjön, ami felismerhető, vagy írjon.

És mit írtak?

Nagyon érdekes volt, mert egyszerre több angyal jelenlétét éreztük. Például volt, aki fecsegősen írt, volt, aki szűkszavúan, volt, aki költőien fogalmazott, volt, aki aprólékos részletességgel írt. De az írás tartalma ugyanaz volt. Az is érdekes volt, az angyalokkal való kapcsolatteremtés során tudtuk meg, hogy ők soha nem ítélkeznek, vagy egyszer sem írták le, hogy ha ezt és ezt teszed, akkor annak ilyen és ilyen büntetése lesz a következménye. Gyönyörű volt, amikor azt írták, hogy aki szenved, arra kérjünk áldást, hogy viselje el azt a hatalmas terhet, amitől szenved. És az is érdekes volt, hogy azt írták, ami az embernek fáj, azt ők mélyen átérzik, és úgy „mossák át” a lelkünket szeretettel és bizalommal, hogy egy ilyen angyallal való kapcsolatteremtés után az ember bölcsebbnek érzi magát. És betölti a lelkét egy érzés: nem akarok mást, csak jót tenni másokkal és magammal.

Konkrét kérdést is feltettél az angyalnak, és választ is kaptál rá?

Igen. Szintén ezzel a nagyon jó barátnőmmel együtt meditálva föltettünk kérdéseket, többek között egy ismerősünkről, aki nem tudott megnyugodni, állandóan bolygatta valami negatív energia, mindig feszült volt, és több kudarc érte. Ugyanabban az időben, de külön-külön tettük fel a kérdésünket az angyaloknak, hogy mi lehet az, amivel a közös ismerősünk nem tud megbirkózni, amitől ennyire nyugtalan. És a végén egymásnak felolvastuk, hogy az angyalok külön-külön mit írtak nekünk, és teljesen megdöbbentünk, mert ugyanazt, csak más megfogalmazásban.

És mi okozta a közös ismerősötök problémáját?

Azt írták az angyalok, hogy abban a lakásban, ahol az ismerősünk él, itt ragadt egy elhunyt személy lelke. Ez a személy, egy nő, a II. világháború alatt a pincében megölte a gyermekeit, nehogy elhurcolják őket, majd megbolondult, aztán meghalt, viszont a lelke itt ragadt, és itt bolyongott, abban a lakásban, ami annak idején az övé volt, és most az ismerősünk él benne. Nagyon megrendítő volt. Az angyalok azt írták, hogy segítsünk ennek a bolyongó, földhöz kötött léleknek, hogy tovább tudjon menni imádkozással.

És sikerült?

Igen. Azóta az ismerősünknél helyre állt a béke.

Szoktál segítséget kérni az angyaloktól?

Persze. Például a kisfiam még csak hároméves volt, és elkapott valamilyen felső légúti betegséget, nagyon-nagyon köhögött, nehezen tudott elaludni. Sokáig bent voltam a szobában, nehezen lélegzett, megvártam, amíg elalszik. Majd kijöttem a szobájából, és arra gondoltam, hogy most kérem az angyalok segítségét, és azt vizualizáltam, hogy a gyógyító angyalok jöjjenek. Külön kértem Rafael arkangyalt, hogy segítsen a kisfiamon. És azt láttam, mintha a gyógyító angyalok körbeülnék az ágyát, Rafael arkangyal pedig a kisfiam fölött lebeg. A kisfiam homlokánál, a mellkasán és hasán sárga fény jelent meg, és egy idő után a fiam felébredt, és azt mondta: anya, gyere ide. Bementem a szobájába, és azt mondta: itt vannak. Megkérdeztem, hogy kik. Azt felelte, hogy csecsemőszemük van, és sárgák. És én tényleg nem mondtam meg neki, hogy az angyalok segítségét fogom kérni, hanem örültem annak, hogy elaludt.

A teljes interjút a Nők Lapja Ezotéria 2011/5. számában olvashatod.