7°C
A karmafajták közül a legösszetettebb, a legszövevényesebb, és legszemélyesebb a családi. Az ezoterikus tanítások szerint a születés előtti állapotban mindenki megtervezi a földi életét, és megválasztja azt a családot, ahova érkezni szeretne. Azért, hogy a vér kösse össze velük, mert ez a legszorosabb kapocs, amely emberek között kialakulhat. A reinkarnációs elmélet szerint több földi életen át ismétlődhet a vérségi kapocs a lelkek között, amíg a családtagokkal, vagy a családdal kapcsolatos karma nem teljesül. A vérségi kötelék - bármilyen nehéz is egyes családtagokkal kijönni - nem büntetés, hanem karmikus segítség, hogy akár a több életen keresztül fennálló ellentéteket, problémákat felszámoljuk általa. Családtagjaink azok, akikkel szemben gyakorolnunk kell például az elfogadást, a megbocsátást, a szeretetet. Gondoljunk csak bele, hogy hány idegen embert találunk azonnal szimpatikusnak, és kezdjük keresni a társaságát, míg a családtagjaink között vannak olyanok, akikkel akár hónapokig nem beszélünk, vagy évekig nem találkozunk. 
Az ezoterikus nézetek szerint a szülő-gyermek kapcsolat a karmikus kapcsolatok közül a legerősebb. Általában az a nézet, hogy az egymást szerető szülők és gyermekek egy előző életben szintén boldog, de másfajta kapcsolatban - gyakran szerelmespárként - voltak egymással. Érdekes azoknak a szülőknek és gyermekeiknek a múltja, illetve karmája, akik nincsenek jó viszonyban egymással, a gyermeket a szülő bántalmazza, vagy a gyermek az idős szülőjét elhanyagolja. Az is a súlyosabb karmafajtákhoz tartozik, amikor az együtt szenvedés köti össze a két embert, hiszen ezt a köteléket a legnehezebb ledolgozni. De ha valaki mégis felismeri ezt a problémát, és képes ellene tudatosan tenni, vagyis bármennyire neheztel a szülője, vagy a gyermeke viselkedésére, mindent megtesz, hogy az ellentéteteket feloldja, akkor sikerül ezt az igen mélyre nyúló, régi karmikus kapcsolódást felszámolni. Aki alkalmazkodott, az pedig óriási lépést tesz előre a megszabadulás, a felismerés útján.
Az őszi szám tartalmából: 
3 hozzászólás 
Kávéfőzők
Már 961 Ft-tól
– Ezt tényleg kiolvastad a horoszkópomból? – kérdezi Miklósa Erika. – Mert valóban, nagyon sok olyan élmény ért már eddig is, amelyre azt mondják, nem e világi. De eddig azt gondoltam, hogy aki ilyen foglalkozást űz, mint én, annak megnyílnak más dimenziók is, persze csak akkor, ha hagyja, engedi, és felismeri, hogy mit jelent ez számára.
– És mit jelent számodra?
– Felismertem általa a sorsfeladatomat, persze ebben a felismerésben segítségemre volt egy erősen spirituális beállítottságú ember, akit nevezhetünk látónak. Ám mivel ez a szó napjainkban már eléggé lejáratott, inkább azt mondom, hogy tisztánlátó, aki nem tette pénzzé a tudását. Ő nem egy síkban látja az emberi életeket, hanem az előző életeket egymás mellett, úgy, mintha filmszerűen peregnének. Ebből ki tud ragadni dimenziókat, és válaszolni tud olyan kérdésekre, amelyekre az átlagember nem képes.
– Mi volt az első kérdés, amelyet feltettél neki?
– Az énekléssel kapcsolatban kérdeztem. Sokat hezitáltam, és kétségek gyötörtek, hogy vajon az éneklés-e az én életfeladatom. Voltak ugyan olyan élményeim – éppen a színpadon –, amelyekből arra következtettem, hogy igen, de biztos akartam lenni benne.
– És ő megadta a választ?
– Igen. Most már tudom, hogy a kommunikáción, a hangomon, a lényemen keresztül olyasmire vagyok képes, amire csak kevesen. Közvetíteni az emberek felé az isteni energiákat, amelyeket ott a színpadon kapok. Ebben a hitben erősített meg ez az ember, amikor azt mondta, hogy az a karmikus feladatom, hogy vállaljam a hangomat, és nem szabad abbahagynom az éneklést. A karmám szerint valamennyi előző életemben lehetőséget kaptam arra, hogy akár énekesként, akár szónokként vagy bármi másként a hangomon keresztül fontos üzenetek jussanak el az emberekhez. De már az előző életeimben is mindig kétségek merültek fel bennem, és valami miatt nem tudtam vagy nem akartam teljesíteni a feladatomat, ezért igen korán távoztam az élők sorából.
– Mi volt az, amire még választ kerestél?
– A férjemmel való kapcsolatomra. Hihetetlenül erősen kötődünk egymáshoz már az első pillanattól kezdve. Mindketten szerettük volna megtudni, mi az oka, hogy míg általában a párok a házasságkötés után éldegélnek egymás mellett, a mi kapcsolatunk, ahogy az idő múlik, még erősebb lesz. Ráadásul mi a megismerkedésünk után gyorsan kötöttünk házasságot, a kapcsolatunkat mindkettőnk családja ellenezte, és annyi zavaró tényező volt, de mi valami furcsa módon mégis csak egymást akartuk.
– Megnyugtató választ kaptál?
– Inkább azt mondanám, hogy megdöbbentőt! De ehhez vissza kell menni egészen tizenhét éves koromig, mert csak így válik érthetővé a válasz. Tizenhét évesen igen intenzív álmom volt: sziklafal elé állítanak, és háromszor hátba lőnek. Az álomban éreztem a lövés szúró érzését, és ez a fájdalom a reggeli ébredés után is megmaradt. Ezt az álmot soha nem felejtettem el, mindig élénken élt bennem, de azért, ahogy a többi álmomat, ezt is feljegyeztem egy noteszbe. Aztán 2003-ban, amikor a tisztánlátó barátunknak feltettem a kérdést a férjemmel való kapcsolatomról, azt felelte, ahogyan az éneklés a karmikus feladatom, úgy a férjemmel való találkozásom is a nagy karmikus kapcsolatom. Az egyik előző életemben – a második világháború idején – egy Nápoly melletti kis faluban egy zsidó család egyetlen gyermekeként éltem. Csodálatos hangom volt, de mégsem énekléssel foglalkoztam. Tizenhét éves voltam, amikor a fasiszták elértek hozzánk, az egyik közülük halálosan belém szeretett. A szüleim minden vagyonukat nekiadták, hogy mentsen meg, de ő cserbenhagyott. A feketeingesek egy sziklafal elé állítottak, és háromszor hátba lőttek. Amikor ezt a tisztánlátó elmesélte, szinte sokkot kaptam, hiszen én ennek egy részletét álmomban láttam és átéltem. Amit hallottam, annyira felzaklatott, hogy két hétre begyulladt a torkom.
– Hogy jött ebbe a képbe a férjed, Zoltán?
– A tisztánlátó szerint Zoltán volt az a fasiszta, aki belém szeretett, akinek a szüleim a vagyonukat adták, hogy megmentsem, de ő cserbenhagyott. Amikor megismertük a múltunkat, megkaptuk a magyarázatot a jelen kérdéseire. Például arra, hogy Zoltán miért szolgál engem. A sors jól elrendezte a szálakat, hiszen ő a menedzserem. A korábbi cserbenhagyás miatt most körülöttem forog az élete, nekem pedig semmi másra nincs gondom, mint a művészetre, az éneklésre, a színpadra, hogy teljesítsem a karmikus feladatomat, a közvetítést. Amikor a színpadon vagyok, és énekelek, olyan isteni energiák birtokába kerülök, amelyeket igyekszem maximálisan átadni közönségnek.
– Tizenkét éve vagytok házasok, nem akartok gyermeket?
– A téma miatt többször keveredem vitába különböző emberekkel, akik ugyanazt kérdezik, mikor jön a gyerek? És erre azt válaszolom, hogy nem akarok még gyereket, mert igen erős bennem a hivatástudat. Ha gyermeket vállalok, akkor az anyaság teljes mértékben elvesz majd a színpadtól, ahol úgy érzem, még dolgom van, még van mit közvetítenem az emberek felé.
