Munkavállalás a Vízöntő-korban

A Vízöntő-korban – sok más mellett – az emberek munkához való viszonya is megváltozik. A szabadság, a kötetlenség, a függetlenség, amely a Vízöntő jegyét jellemzi, megmutatkozik a munkavállalás során is, például egyre kevesebb az alkalmazott, több a vállalkozás, az internet segítségével még többen végeznek távmunkákat, négy napossá válhat a munkahét. Megszűnik az alkalmazott és a tulajdonos közötti szoros munkakapcsolat. Kialakult egy mesterséges világ, amely, mint egy túlfujt lufi: előbb-utóbb kipukkan.

Virtuális világ

A Vízöntő kor nagy problémája, hogy lassan eltűnik az a réteg, akinek az volt a célja, hogy munkával teremtsen, például zöldséget, vagy cipőt. Alig van ma már szakmunkás gárda, ám van helyette egy virtuális világ, ami csak addig működik, amíg a külső energiák, pontosabban az egészen olcsón termelő országok egyensúlyban tartják. Ha ezek az országok hirtelen nem termelnének semmiféle árut, akkor a piacok összeomlanának.

Szintén aggályos, hogy sokkal több a felsőoktatási intézmény és a diplomás, mint amennyire szükség lenne. Persze jó, ha valaki többet tud a világról, hiszen akkor nagyobb a rálátása az életre, de a munkaerőpiac szempontjából hátrány, mert ezzel felborul a munkapiramis, amely csak úgy állhat stabilan, ha a legalsó réteg – vagyis a betanított munkás réteg – elég stabil és széles. Azután jönnek a szakmunkások, és a piramis csúcsán állnak a diplomások. Ma már mindenki diplomás akar lenni, egyre kevesebb a szakmunkás, segédmunkát, pedig senki sem akar végezni.

A megoldások

De vajon milyen megoldások létezhetnek, hogy a Vízöntő korban létrejövő munkával kapcsolatos problémák megoldhatóak legyenek?

– Az első, hogy a gyermeknek fontos legyen az alkotás, szakmát tanuljon, mert nagyon jó, ha van diplomája, de ha kell, akkor tudjon vízcsapot szerelni, vagy falat rakni. Vagyis a szakmából nőjön ki a diploma.

– Szoktassuk a gyermekünket rendszeres munkára, legyen a feladata, például a szemét kivitele vagy a porszívózás. Ezzel máris változtatható a gondolkodása, és később a munkához való hozzáállása.

– Felnőtt korban olyan emberi kapcsolatokat létesíteni, amelyben a másik félnek is fontos a munka. Olyan emberekhez tartozni, akik dolgoznak, esetleg velük együtt lehet dolgozni.

– Ha munkanélküli van a családban – egy klasszikus nagycsaládnál – akkor a családtagoknak össze kell fogni, és nem szabad hozzátartozójukat magára hagyni, mert nemcsak ő csúszik le, hanem a család is összeomlik.

– Változtatni kell az emberek gondolkodásán, hogy elfogadják, nem azért kell dolgozni, hogy megéljenek, hogy a számláikat ki tudják fizetni, hanem a munkájukkal értéket teremtsenek.

– Olyan közösségeknek kellene létrejönni, például olyan egyéni vállalkozóknak kellene összefogni, akiknek a munkája egymásra épül.