A csillagok rabjai

Az asztrológia fejlődésének történetéről szóló sorozatunk előző részét azzal fejeztünk be, hogy az asszír-bablioni kaldeus papok kezében volt az asztronómia és az asztrológia tudománya. Igen ám, de az egyiptomi papok azt állították, hogy a kaldeusok tőlük vették át az asztrológiát, és ezen tudomány bölcsője a Nílus partja. Az igazság az, hogy a kaldeusok és az egyiptomiak egymástól teljesen függetlenül jutottak el ugyanazokhoz a megállapításokhoz, ugyanahhoz a tudományhoz.

Tárt karokkal várták

A vitának hamar vége szakadt, mert a kaldeus papokat a perzsák elüldözték otthonukból, így szétszóródtak a világban, többségük a görögöknél lelt új otthonra és új hívekre. Görögországban a kaldeusokat és az általuk képviselt tudományt szívesen fogadták, így az asztrológia rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. A kaldeusok városról városra járva jósoltak, tanították és terjesztették az „apoteleszmatika” tudományát, ahogy az asztrológiát akkor még nevezték. A kaldeus név pedig ettől kezdve a görög kultúrában egyet jelentett az asztrológus fogalmával.

Az egyiptomiak megjelenése

A kaldeusok sikerein felbuzdulva, megjelentek Görögországban az egyiptomi csillagjósok is. A két irányzat képviselőit úgy különböztették meg egymástól, hogy az egyiptomi csillagjósokat matematikusoknak, a kaldeusokat pedig asztrológusoknak nevezték. Ez a két, egymástól meglehetősen távol eső fogalom egyébként sokáig jól megfért együtt, például Kepler, aki II. Rudolf udvarában figyelte a csillagok mozgását, és asztrológiai tanácsokat adott, a császári matematikus címet viselte.

A görögöknél egyre nőtt az asztrológia iránti érdeklődés, a csillagjóslás soha nem volt olyan népszerű, mint abban az időben. Persze ellenzői is voltak, mégpedig az epikureusok, de ez nem akadályozta meg a görög embereket abban, hogy minden esetben felkeressék az asztrológust, és kikérjék a tanácsát. Hipokratesz, aki a gyógyítás művészetét tudománnyá tette, a munkájában nélkülözhetetlennek tartotta az asztrológiát. A vizsgálatok, a gyógymódok, vagy a gyógyító szerek kiválasztásánál kiszámította az égitestek állását, és ennek ismeretében látott a gyógyításhoz. Bármiről is volt szó, akár házasság, betegség, vagyoni kérdések, mindenki asztrológushoz fordult, mert ismerni szerette volna az istenek akaratát. Egyetlen görög sem mulasztotta el újszülött gyermekének horoszkópját kiszámíttatni. Így aztán nem csoda, hogy az olykori túlzásokra a vígjátékírók is reagáltak, és műveikben kigúnyolták mind az embereket, mind az asztrológusokat.

Az aranyból készült nyelv

De ez sem ártott az asztrológia népszerűségének, a csillagfejtők olyan megbecsülésnek örvendtek, hogy például Pazatasnak az athéniek a Gymnasiumban szobrot emeltek, amelynek aranyból készítették el a nyelvét, utalva arra, hogy a kiváló kaldeus jóslatai milyen értékesek voltak. A nagy népszerűség következményeként az i. e. III. században Berossos baal pap megalapította az első ismert asztrológiai iskolát Kosz-szigetén. Az iskola híre térben és időben igen messzire terjedt, óriási volt iránta az érdeklődés, hiszen az itt tanulók olyan nagy felfedezéseket tettek, amelyeknek napjaink asztrológusai is hasznát veszik.

A kereszt jegyében

Az asztrológia viszonylag későn terjedt el Rómában. Ám amikor a görögök közvetítésének hála megjelent, a rómaiak hite megingott az addig nagy becsben tartott madárjósokban, valamint azokban, akik az állatok beleiből következtettek a jövőre. Az asztrológiai tanai sokkal közelebb álltak a realitásokhoz, mert kiszámítható, kézzel fogható matematikai tételeken alapultak. Az emberek hitéhez is közel állt, hiszen a bolygók az istenek nevét viselték, így azonosulni tudtak ezzel a tudománnyal. Rómában tárt karokkal fogadták az asztrológusokat, és követőjükké vált Julius Ceasar Pompeus és Cicero is. A római hatóságok meg is ijedtek az új tan minden képzeletet felülmúló népszerűségétől. Az asztrológiától való félelem olyan erőssé vált, hogy I. e. 139-ben rendeletben kitiltották a kaldeusokat az egész ókori Róma területéről. Ám a népszerűségüket ez sem törte meg, és még nagyobb számban tértek vissza. Tudományuknak egyre több híve lett. Juvenalis például azt írta a római nőkről: „Minden, amit az asztrológusoktól hallanak, úgy tetszik nekik, mintha Jupiter templomából származnék.” Óva intették a férfiakat azoktól a nőktől, akik csillagászati évkönyveket lapozgatnak, akik az asztrológiában már annyira tájékozottak, hogy fel sem keresik a kaldeusokat, hanem már maguk is asztrológusok lettek. Akiktől már tanácsot lehet kérni, akik megnézik az égboltozatot, és például a csillagok állásából következtetve kikosarazzák a kérőt, vagy nem hajlandók uruknak engedelmeskedni. A gazdagabb római polgárok Egyiptomból hozatták asztrológusaikat, akiknek a tudásában vakon bíztak.