Diákprostitúció: Tandíjra gyűjtök…

Két éve Franciaországban hatalmas botrányt kavart két egyetemista diáklány önéletrajzi könyvének (Az én drága tanulmányaim) megjelenése, amelyben arról meséltek, hogy a szociális háló veszteseiként miként teremtették elő a tandíjra-, az albérletre-, a jegyzetekrevalót. Szembesülve a sokszor kizsigerelő diákmunkák valóságával, az „intellektuális prostitúció” mellett döntöttek, s a partnerenként megkeresett átlagosan 400 eurós fizetségből nemcsak tandíjra, a családnak is jutott.

A történet korántsem egyedi, a lehetőséget diáklányok (és fiúk!) tízezrei ismerték fel – nem csak külföldön. Hazánkban is több ezerre tehető azoknak a hallgatóknak a száma, akiket anyagi kilátástalanság kényszerít bájaik forintosítására. A piac pedig telhetetlen. Az már csak habitus és elszántság kérdése, ki milyen „sérülésekkel”, tapasztalatokkal, lelkiismerettel száll ki a „buliból”. A 22 éves Szofi és a 21 éves Virág arról mesélt, mi visz egy diáklányt arra, hogy áruba bocsássa a testét.

Egy népszerű erotikus oldalra kattintva pillanatok alatt több lányt is találhat, aki ilyen szolgáltatásokat keres. Egy gyors terepszemle után véletlenszerűen rákattintok egy szimpatikus lány, Szofi fotójára. Felhívom. A kérésre, miszerint csak egy interjút kérnék tőle, azonnal igent mond a festőművésznek készülő diák.

Szofi kedvenc kávézójában találkozunk. Ő mintha a párizsi Montmartre-ról érkezne: hatalmas sál, óriási fülbevaló, extrémre borzolt haj, türkizzölddel merészen kontúrozott, aranybarna szemek, nőies domborulatok. Szeme kihívóan villan az ismerős pincérre. Tényleg van benne valami magával ragadó. A kérdésre, mivel is foglalkozik pontosan, mesélni kezd.

„Erotikus masszázst végzek már fél éve. Ám legalább egy évbe telt, mire rászántam magam. Érettségi után jött a nyomás: dolgozni kell, ha tovább tanulok, ha nem. Próbálkoztam szórólapozással, irodai és diákmelókkal. Képtelenség megélni belőlük! Apám négy éve meghalt, anyu egyedül nevel engem és két testvéremet, a ház hatalmas, így sosem volt elég pénzünk.”

Márpedig Szofi előbb-utóbb saját festőműhelyt és galériát szeretne. A jelen pedig: festés, agyagozás, varrás… Csak egy tubus tempera majdnem ezer forint, és akkor még nem vett vásznat, agyagot, nem ment rajzórára. Rengeteg pénz, de ezekre szívesen költ. Azt mondja, egyszerűen nem látott más lehetőséget, így elkezdte nézegetni az erotikusmasszázs-hirdetéseket.

„Régen rettentően szégyellős voltam. De a kényszer nagy úr. Felhívtam egy-két számot, bár el sem tudtam képzelni, mi lehet az az erotikus masszázs” – meséli.

Elment, megnézett néhány lakást, ahol a lányok dolgoztak, és úgy döntött, belevág. Hangulatos belső terek, nagy tükrök, óriási ágy, kellemes zene… – még szimpatikusnak is tűnt. Akár egy hagyományos szalonban, ezeken a helyeken is masszázzsal kezdenek a lányok, ezzel lazítják el a vendéget. A végkifejlet viszont bármi lehet. Nem, nem mindig szex. Attól függ, mi alakul ki a lány és a férfi között.

Szofi most épp egy házaspártól bérli a helyet, ahol a vendégeket fogadja. A lakáson három lány osztozik, mindenkinek jut egy-egy szoba, így nem zavarják egymást. Persze, nem mindig ilyen ideálisak a körülmények. Ahogy mondja, belebotlott már olyan tulajba is, aki 2 szobára 5 lányt tartott. És sajnos ez a jellemzőbb.

„A hirdetés a lányok saját dolga – folytatja a diáklány. – Engem jelenleg négy oldalon lehet megtalálni, ezeket dobja ki elsőnek a böngésző, ha szexpartnert keres az ember. Ha vendéget akarsz, ezeken muszáj fent lenni. Azt a havi tízezret megéri oldalanként.”

Szofi tehát fizet egyszer azért, hogy rátaláljanak a férfiak, és fizet a lakás tulajdonosának is – nem is keveset. Minden kuncsaft után 50 százalékot. De biztosít az üzlet korrektsége felől, a bizalmi alapon köttetett szerződésekkel szerinte mindenki jól jár. Ő napi 4-5 vendéggel legrosszabb esetben is zsebre tesz havi félmillió forintot, de nem ritka a 7-800 ezres záróegyenleg sem.

Folytatás a Nők Lapja Évszakok tavaszi számában! Itt tudsz előfizetni rá!»