Rácz Zsuzsa

Pláne jó barát azokon a téli, szürke, taknyos és influenzás napokon, amikor reggel nyolckor egy bögre forró vízbe bele­teszek egy teafiltert, és délután négykor veszem észre, hogy elfelejtettem meginni, és enni se volt időm. De legalább egész nap ment a háttérben a Kisvakond.

A Kisvakondra minden körülmények között lehet számí­tani. Örök optimista, kedves, vidám, ahol tud, segít, mint az úttörők, mint Timur és csapata vagy mint Teréz Anya (meg Terézanyu).

A Kisvakond egy alternatív sztár. Egy időtlen, szociálisan ér­zékeny popkulturális ikon. Zdeněk Miler 1956-ban kapott meg­bízást, hogy a csehszlovák ipar nagyszerű folyamatait mutassa be rajzfilmen az érdeklődő gyermekközönségnek. Miler törte a fejét, hogyan teremthetne egy kedves kis figurát, de már minden valamirevaló állatka foglalt volt. A legenda szerint Miler egy réten sétálva kis híján felbukott egy alattomos va­kondtúrásban, és szembe találta magát egy vaksi, nagy karmú, randa vakonddal. Mint Pallasz Athéné fejéből Zeusz, vagy Joanne Rowlingéból Harry Potter figurája, úgy pattant ki Miler fejéből a Kisvakondé. Így rehabilitálta a csúnyácska, kertészek réme földtúrót a zseniális mester, és alkotta meg ihletésére gyermekek millióinak kedvencét.

Kisvakond, a mi mickey egerünk

A Kisvakond az egykori szocialista blokk Mickey egere, az egyébként szimpatikus egér minden kellemetlen, gyermekba­rátságtalan kereskedelmi jellemvonása nélkül. Megkockáztatom, ami a cseheknek nagyjátékfilmben Milos Forman, az rajzfilm­ben Zdeněk Miler. Kisvakond ma már világsztár. Állítólag újabban a japán kisdedek és szüleik fedezték fel maguknak.

Magam is nagyon rajta vagyok, mivel az édes kis kétévesem is rajta van. Ha annyit néznék mondjuk Mindentudás Egyetemét, mint amennyi Kisvakondot, már simán ledoktoráltam volna akár atomfizikából is.

Folytatás a Nők Lapja Évszakok téli számában!