Kézcsókok és főhajtások – A magyar arisztokrácia napjainkban

báró Vécsey Nóra

Egy lázadó úrhölgy — báró Vécsey Nóra

Gödöllőre beszéljük meg a találkozót. Közel Szadához, ahol a Vécsey família egykori kúriája áll.

– Bárónő tetoválással? – nézek csodálkozva Nóra kezére, amelyen egy ízléses mintát látok.
– Tény, hogy a szüleim nem örültek, amikor megcsináltattam. Lázadó típus vagyok, megyek a saját fejem után – mosolyodik el.– Erre azért volt példa a Vécsey család történetében. Az aradi vértanú, gróf Vécsey Károly is szembeszegült atyjával, aki császárhű volt, míg ő a magyarokkal tartott a szabadságharcban – amiért aztán Aradon kivégezték.
– A Vécsey család grófi ága a 19. században kihalt. Így az őseink közösek, de nem vagyunk közvetlen leszármazottai az aradi tábornoknak. Mi abból a Szőllősi ágból származunk, amelynek tagjai az 1600-as évek végén bárói rangot kaptak a kiemelkedő katonai teljesítményért.
– Mit jelent az ön számára ma az, hogy Vécsey lány?
– Nagyon büszke vagyok rá. Kamasz lányként szégyenlős voltam, nem szerettem középpontban lenni. Ennek ellenére tisztában vagyok azzal, hogy „a név kötelez”, de ez nem különböztet meg más korombeli, kulturált lányoktól.
– Mit csinál egy Vécsey lány?
– Végzős hallgató vagyok a Corvinus Egyetem gazdálkodástudományi karán, mellette versenyszerűen lovagolok, és lovaglást tanítok gyerekeknek a saját lovasiskolánkban.
– Szereti Gödöllőt, de milyen szálakkal kötődik Szadához?
– Gödöllőn élek, de gyermekkorom nagy részét Szadán töltöttem. Édesapám tíz éve a település polgármestere, és ott van a régi családi fészek, a kúria, ami ma öregek otthona. A családunk a háború előtt felvidéki birtokán élt, de a front miatt dédszüleim Kassára költöztek. A háború után a család mindenét elveszítette, nagyapám kalandos körülmények között, gyermekfejjel szökött vissza Magyarországra a szadai rokonokhoz: a szülei éjszaka kikísérték a határra, és azt mondták neki, hogy „arra van Magyarország.”
– Melyik ősére a legbüszkébb?
– Arra a hét Vécsey tábornokra, akiket a családunk a történelem során adott Magyarországnak. Annak idején szívesen találkoztam volna Sztáray Irma grófnővel is, aki nagyapám elbeszélése szerint egy Vécseyhez ment feleségül, és Erzsébet királynőnek lett az udvarhölgye.
– Vécsey leszármazottként milyen „útravalót” kapott?
– Hogy soha ne adjam fel, éljek becsületesen, legyen bennem alázat, szorgalom és hit – mert ez utóbbi átsegít mindenen.

Folytatás a Nők Lapja Évszakok őszi számában!