Az első osztályosok közt sok az olyan gyerek, akit csak a mama nevel. Senki sem kapja fel a fejét azon, ha új papa érkezik – akad olyan gyerek, akinek az iskola befejezéséig három apukája is volt, akik aláírták az ellenőrzőt. Hogy kitől tanulja az apaszerepet? Hiszen ő is egy jövőbeli apuka. Ki segít majd, hogy ő ne rontsa el?
Elgondolkodtató, hogy a világon szinte mindenhol ünneplik az apák napját, ám nálunk sosem hallottak róla. Több próbálkozás is volt, hogy megismerje az ország – de míg a szerelmesek napját minden kiskamasz ünnepli már, az apák napja csak úri huncutság maradt a magyarok számára. Talán mert nincs kiket ünnepelni?
Nekem szerencsém volt. Ott volt az apám végig. Kikérdezte a leckém, dicsért, vagy épp leszidott, ült mellettem, ha beteg voltam. Ha felriadtam éjszaka, megnyugtatott a tudat, hogy otthon van, nagyon erősnek gondoltam, tudtam, legyőzne bárkit. Ma is hozzá mérek minden férfit, magasra tette a mércét.
Fel sem merült bennem, hogy lehetne másképp is, természetesnek vettem, hogy ott van. Nem köszöntem meg soha, úgy éreztem, ez jár nekem.
Akinek szintén van megköszönnivalója, annak megsúgom, hogy idén június 21-ére esik az ünnep. De nem kell ragaszkodni a dátumhoz, ma is telefonálhat.
Akovács ÉvA
főszerkesztő