Annie M.G. Schmidt – Fiep Westendorp: Janó és Janka tavaszi meséi

Kiscicák

– Gyere gyorsan! – kiáltja Janka.

– Mi az? – kérdezi Janó.

– Kiscicáink születtek! – kiabál Janka. – Négy kölyökcica!

Janó a kislánnyal szalad. A pajtába futnak, Janka kiskertjébe. Ott fekszik Mici macska egy kosárban. Mellette négy kiscica szuszog.

– Óóóóóóó – illetődik meg Janó, majd leguggol. – Kivehetek egyet a kosárból? – kérdezi.

– Apa! Kivehetjük a kiscicákat? – érdeklődik Janka.

– Várj csak! Majd én. Akkor anya nem lesz mérges. – És óvatosan kiemel egy kiscicát a kosárból.

– Mííí – nyivákol a kiscica. Olyan, akár egy kisegér. Parányi és aranyosan cincog.

– Csukva van a szeme – mondja Janó.

– Igen, minden újszülött kiscicának csukva van a szeme – magyarázza apa. – Néhány nap múlva kinyílik. Most visszateszem. Nézd, Mici macska nyugtalan. Nem szabad túl gyakran idejönni, mert Mici mérges lesz.

– Naponta kétszer megnézhetjük őket? – kérdezi Janó. Pontosan szeretné tudni, hogy áll a helyzet.

– Rendben, naponta kétszer.

Ekkor érkezik meg Tacsi. Körbeszaglássza a kosarat, erre Mici dühbe gurul. Fffffff!! – fúj púpos háttal, felborzolt szőrrel. Tacsi a nyakába szedi a lábát, rémülten menekül.

Szegény Tacsi, pedig nem akart semmi rosszat!

– Nézd, isznak a cicák! – mondja Janka. Bűbájos látvány. A gyerekek egész nap itt maradnának. Apa azonban mindkettőjüket felemeli:

– Hopp, gyerünk be a házba! Ma még egyszer eljöhettek látogatóba Micihez és a kölykeihez.

Tojásfestés

– Tessék – mondja anya. – Itt van tíz keménytojás. Janónak is, Jankának is öt darab. Fessétek meg őket!

Janó és Janka az asztalnál ülnek. Az asztalon hatalmas újság, hogy arra csorogjon a festék. A gyerekeken rövidnadrág. Mindkettőjük kezében ecset és festék. Piros, zöld, lila, kék, sárga.

– Először megmutatom, hogy kell – mondja anya. – Nézzétek, arcot festek a tojásra! Itt a szeme, az orra és a szája. Meg a kalapja.

Janó is megpróbálja. Ám a tojás csúszik. És gömbölyű. Az egyik szem felcsúszott, a másik le.

Janka készít egy csíkos tojást, meg egy pöttyöset. Nagyon szépek. A gyerekek buzgón dolgoznak.

Amikor anya odamegy, és meglátja, felkiált:

– Ó, de gyönyörűek lettek!

– Kész! – jelenti be Janó. – Mindegyik!

– Ti is szép színesek vagytok – mondja anya.

Janó Jankára pillant.

– Haha! Tiszta zöld vagy, lila meg kék!

– Te meg sárga, piros és fekete! – sikítja Janka.

– Nézzétek meg magatokat a tükörben! – javasolja anya.

Janó és Janka sámlira állnak a tükör előtt. Felkacagnak.

– Ti is húsvéti tojások lettetek! – mosolyog anya.

Virágültetés

Janónak saját kertje van. Ő maga áshatja fel. Janka segít. Hamar felássák a kiskertet, apa pedig bejelenti: – Ma délután segítek nektek. Ültetni fogunk. Virágokat és sárgarépát. Várjatok meg!

Janó és Janka azonban nagyon türelmetlenek. Azonnal munkához akarnak látni. De apa elment dolgozni.

– Ültessük el egyedül a virágokat? – kérdezi Janó.

– Rendben – feleli Janka. – Hogy kell?

– Nem tudom – vallja be Janó. – Te tudod?

– A mi kertünkben vannak virágok. Hozzuk ide őket! – javasolja Janka.

Átmennek Jankáék kertjébe, ahol már sok virág nyílik.

– Nézd csak ezeket! – mondja Janka, és leszakít néhány szálat.

– Meg ezeket! – mondja Janó, és gyűjt egy csokorral.

Most már van egy csomó virágjuk, átviszik hát Janó kiskertjébe.

– Figyelj csak! Kis gödröket ásunk, látod, így, és beledugjuk a virágokat. Aztán betemetjük a gödröcskéket – mutatja Janó.

Hogy szorgoskodnak! Először egy sor sárga virágot ültetnek el, azután egy sor lila virág következik.

– Így ni, kész a kiskert! Hurrá! – ujjong Janka.

Amikor apa hazaér, Janó odaszalad hozzá:

– Apa, ültettünk virágokat! Már ki is nyíltak!

– Tényleg? Hadd nézzem! – mondja apa.

Amikor azonban megnézik… ó, jaj, a virágok szomorúan kókadoznak. Néhányat el is fújt a szél. Nem szép látvány.

Janka sírva fakad.

– Pedig olyan csodás volt! – szipogja.

– Gondolom – mondja apa. – De ha igazi virágokat szeretnétek igazi kertben, akkor először magokat kell ültetni. Nem lehet csak úgy földbe dugni a virágokat. Gyertek, most megcsináljuk rendesen!

Kihúzzák a földből a virágokat. Apa megmutatja, hogy kell magot ültetni. A kiskert földje ismét fekete.

– Várjatok csak, nemsokára kizöldell! – biztatja őket apa.

És a gyerekek várnak.

_{Megjelent a Pagony Kiadó gondozásában, 2014-ben, illusztrálta Fiep Westendorp. Fordította: Varga Orsolya}

További mesékért KLIKK IDE

Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!