Berg Judit: Tökmagok a tűzhányónál – Most én olvasok!

– Nézzük meg a nagyítóval! – mondja Benő. – Tökmag apó szerint mindent alaposan megmutat. Hátha látunk valami érdekeset.

– De nem szabad túl közelről néznünk!

– Miért? Ez csak egy rajz.

Ekkor lép be a szobába Minka és Rézi, a két tökmaglány.

– Mit csináltok? – kérdi Rézi.

– Jól megnézzük ezt a képet. Érdekel minket a vulkán.

– Én is szeretném – nyafog Minka.

– Gyertek!

A nagyító alatt minden jobban látszik.

– Így már majdnem olyan, mint az igazi – mondja Benő.

Palkó még közelebb hajol. Szeretné látni a krátert.

– ÁÁÁÁÁÁ!

Mi történt?

A kép beszívta a tökmagokat a nagyítón keresztül! Rézi, Minka, Palkó és Benő eltűnik a szobából. Az ágyon csak a vulkános könyv marad. Hol lehetnek a tökmagok? Csak nem a vulkán belsejében?

– Milyen szürke itt minden. Hol lehetünk? – néz körül Benő.

– Amikor beszívott minket a kép, éppen a krátert néztük – mondja Palkó. – Itt kell lennie valahol.

– Mi az a kráter? – kérdi Minka.

– Az a kerek nyílás, amin keresztül kijön a mélyből a tűz – mondja Benő.

– Nincs itt semmi tűz – mondja Minka.

– Még szerencse! De ott, följebb, látok egy kis füstöt! – mutatja Rézi.

A tökmagok felmásznak a kráterig, aztán lenéznek a mélybe.

– Olyan, mint egy hatalmas tölcsér! Nem is látom az alját! – mondja Minka.

– Benyúlik a föld gyomráig! – magyaráz Benő.

Palkó előhúzza a nagyítót.

– Nézzük meg jobban! Hátha a nagyító mutat valamit.

– Eszedbe ne jusson! – kiált Rézi. – Ha a vulkán beszippant, sosem jutsz ki!

– Bent több mint ezer fok is lehet – teszi hozzá Benő.

– Hát jó – von vállat Palkó. – Ha gyávák vagytok, nem nézem meg.

Ekkor hangos csaholás, ugatás hangzik fel a hátuk mögött.

– Jaj, mi ez? – ugrik talpra a négy tökmag.

A sziklák mögül foltos kutya rohan elő. Hangosan ugat. Palkó ijedtében elejti a nagyítót. Egyenesen bele a kráterbe!

– Hát ti? Mit kerestek itt? Veszélyes! – csahol a kutya.

– Mi csak körülnézünk – hebeg Benő.

– A kráter már füstöl. Ilyenkor tilos feljönni! Bármikor fújhat a vulkán egy kis mérges gázt vagy forró hamut – morog a kutya.

– Ki fog törni a vulkán? –rémül meg Minka.

– Igen. Nemsokára.

– Honnan tudod? – bámul Rézi.

– A gazdám, Bob, mondta. Ő tudja, mert vulkanológus.

– Mi a gazdád? – néz nagyot Benő.

– VULKANOLÓGUS. Olyan tudós, aki a vulkánt kutatja. Mindent tud a tűzhányókról.

– És te ki vagy? – kérdi Minka.

– A nevem Turbó. Én is vulkanológus vagyok – vakkant büszkén a kutya. – Na, gyorsan gyertek innen!

Palkó eddig mukkanni sem tudott. Most végre megszólal.

– Nem mehetünk! Le kell másznom a kráterbe!

– Micsoda? Azt nem lehet! – mondja Turbó.

– Muszáj. Beesett a nagyító! – nyögi Palkó.

– Hogy lehet az, hogy elejtetted? – kérdi rémülten Rézi.

– Megijedtem az ugatástól – hebegi Palkó.

– Na, szép. És még mi vagyunk gyávák! – morog Benő.

– Most hogy szedjük ki onnan?

– Bob biztos ad nektek egy másik nagyítót. Neki több is van. Azzal vizsgálja a kőzeteket – mondja Turbó.

– De ez varázsolni is tud! Nélküle nem jutunk haza! – szipog Rézi.

– Milyen mélyre esett?

– Azt hiszem, nem zuhant be a kürtőbe. Hallottam egy koppanást. Talán el sem tört – mondja Palkó. – Le kéne ereszkedni.

– Gyertek a táborhelyre! – vakkant Turbó. – Hozunk Bobtól egy tekercs kötelet. Azon le tudtok ereszkedni.

– De azt mondtad, hogy ki fog törni a vulkán!

– Ma még biztos nem. Siessünk!

A tökmagok Turbó hátára ülnek. A kutya futva indul a táborhelyre.

_{Megjelent a Pagony Kiadó gondozásában
Illusztrálta Mészely Ilka}

További mesékért KLIKK IDE

Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!