A bárzongorista

Rajzolta: Veress Zénó

– Mivel szolgálhatok? – kérdezi.

Leon megrázza a fejét. Nincs pénze, nem tudná kifizetni, ha rendelne bármit is. Feláll, hogy távozzon, de a pincér hangja megállítja.

– Á, akkor maga az állásra jelentkezik – és már kíséri is Leont a zongorához.

– Főnök, egy jelentkező – tolja előre, és már szalad is vissza a pulthoz kiszolgálni a sorban állókat.

– Jöjjön csak, jöjjön, ne legyen szégyenlős! Már fel is van véve – nyújtja mosolyogva a kezét a pocakos férfi, aki idáig a hangszeren játszott. Sürgősen szükségem van egy zongoristára, az előző tegnap benősült egy gazdag családba, és azonnal felmondott. Most itt az este, és nincs, aki játsszon. Én reumás vagyok, nem bírják már az ujjaim. Különben is, a tulajdonos vagyok, sajnos időm sincs zongorázgatni, a számlákkal kell foglalkoznom.

Sóhajt egy mélyet és távozik az irodába.

Hamarosan megtelik a bár, Leon a zongoránál ül, és a billentyűket próbálgatja. A fekete és a fehér lapok lágyan simulnak az ujjai alá. Lenyomja őket, és játszani kezd. A hangok, melyek a keze nyomán születnek, igen különösek. Senki, soha még csak hasonlót sem hallott. Hát persze, hiszen Leon ujjai egész másmilyenek, mint az embereké! Ahogy megszólal a zene, a bárban hirtelen csend lesz. Mindenki némán hallgatja ezt a különös, kissé disszonáns, mégis harmonikus dallamot. A tulajdonos is kijön az irodából. Nagyon izgul, még nem lehet tudni, hogyan fogadja a közönség az előadást. Amint az első szám véget ér, egy csillogó ruhás, fiatal szépség felugrik a székéről és tapsolni kezd.

– Bravó! Bravó! Csodálatos! – kiáltja lelkesen.

Kitör a tapsvihar. A tulajdonos is boldog, ujjongva kurjantja:

– Micsoda tehetség!

Leon fizetését a duplájára emeli.

Ahogy a kivételes zenész híre elterjed a városban, egyre többen jönnek, hogy hallhassák. A konkurencia is felfigyel a zongoristára, egyre magasabb és magasabb fizetéseket ígérve próbálják Leont átcsábítani máshová. Leon egyelőre marad, és amikor az első havi fizetését megkapja, nem hisz a szemének: ennyi pénzt még soha nem látott. Hamarosan jelentkezik egy úr, és ajánlkozik, hogy Leon menedzsere lesz. Leon beleegyezik.

A menedzser nagyon jól végzi a dolgát, Leon hamarosan igazi hírességgé válik. Az újságok a címoldalra teszik, a rádiók a zenéjét sugározzák, az utcazenészek szigetelőszalaggal összeragasztják az ujjaikat, hogy úgy tudjanak játszani, mint ő. Leon hamarosan azon a fesztiválszínpadon ad koncertet, amelynek a közeléből nemrég borúsan távozott, azt gondolva, hogy ő mindenre alkalmatlan.