– Krisztián nemrég lett nyolc hónapos baba. Hogy látod, a „szakirodalomnak” megfelelően fejlődik?

– Természetesen utánaolvastam annak, hogy miként cseperedik egy kisbaba, mire kell esetleg jobban odafigyelnünk, de megfogadtuk, hogy nem hasonlítgatjuk más babákhoz. Nem láttuk értelmét annak, hogy izguljunk amiatt, ha néhány nappal vagy héttel később vagy esetleg korábban fordul az oldalára, emeli a fejét vagy kezd el mászni. Szép és egészséges, mindig mosolyog, és nagyokat kacarászik – láthatóan jól érzi magát. 

– Ebben az időszakban előbújnak a fogacskák. Megszenvedtétek a fogzást? 

– A kisbabánknak alul már két foga van, és éppen felül is kezd előtörni. Emiatt kicsit talán nyűgösebb, de szerencsére nem lett lázas tőle.

– Az első babás anyukák kissé bizonytalanabbak. Mennyire ijedsz meg váratlan helyzetben? 

– Épp a napokban dicsért meg a férjem azért, mert nem aggódom túl a helyzetet, és nem esem ok nélkül pánikba. Persze mondhatom, hogy szerencsés helyzetben vagyok, hiszen orvos van a háznál. Tény, hogy Norbi – akinek a szakértői válaszaival kéthetente ti is találkozhattok – szakmai hozzáértése megnyugtatóan hat rám. De az életben számtalan dolgon keresztülmentem már, talán ez is ad egyfajta „edzettséget”. Alapigazság, hogy a legnagyobb fantázia a gyerekneveléshez kell. ­Például hogy milyen trükköt vessek be, ha a babánk nem akar enni, hogyan oldjam meg, hogy a pelenkázóról ne másszon le, vagy öltöztessem fel anélkül, hogy leizzadnánk mindannyian. Óriási segítség ugyanakkor, hogy ezekben a helyzetekben nem hagy magamra a férjem.
 
– Amikor hazahoztátok Krisztiánt a kórházból, bevezettetek egy általatok négykezes fürdetésnek nevezett módszert. Vagyis mindenkire jutott egy végtag az esti pancsoláskor. Most is így zajlanak az estéitek?

– Nagyon megszerettük ennek a hangulatát, nehezen mondanánk le erről. Mára csak annyi változott, hogy átköltöztünk a nagykádba. Persze így is mindenki csuromvizes lesz, de azt a kacagást nem adnám semmiért sem. Tudom, sok családban divat, hogy anyu vagy apu együtt pancsol a picivel, de bennem valahogy nem született meg ez az igény. Talán azért, mert ez az én koromban egyáltalán nem volt divat. Bár nem zárom ki, hogy egyszer apa és fia egy kádban fürödjön. 

– Miben tud segíteni a férjed?

– Szerencsére mindenben. Ez azt jelenti, ha el kell mennem, akkor Norbira tudom bízni a babát, anélkül, hogy üzenetet kellene hagynom, vagy telefonon instruálnom kéne. Nagyon megnyugtató, hogy nem kell elmondanom, mit hogyan csináljon, mit hol talál.

A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában! Keresd az újságárusoknál!