7 pazar film, ami mindent elmond a magyarokról

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Nem hiszünk a hősökben, teli vagyunk kételyekkel, elvágyódunk, de mégis szívesen maradnánk és örömmel röhögjük ki a saját nyomorunkat. A rendszerváltás utáni legjobb magyar filmek közül sok arra is rámutat, milyenek vagyunk igazából.
TóCsa Írta: | 2016. 04. 06. |

Kövess minket!

f Ajánlom

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Van értelme itthon maradni, amikor szinte minden ismerősünk külföldre költözik? Érezhetjük magunkat otthon külföldön is, vagy a szívünk előbb-utóbb úgyis hazahúz? A nagy magyar népvándorlási hullám kellős közepén érkezett Reisz Gábor minimál költségvetésű első filmje, ami sajátos felnövéstörténet, és egyben annak a generációnak az egyik első fontos alkotása, amelyik már nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában otthon érzi magát, de mivel a hazájában nem tud európaiként kiteljesedni, így külföldre vágyik. A VAN valami furcsa… a főhős tépelődését fantasztikus humorral adja vissza, ráadásul a mai Budapestet is pontosan olyannak mutatja be, amilyennek ismerjük. Az apró részletek pontosságáért (telefonos ügyintézés lehetetlensége, félelem a BKV-ellenőröktől…) külön jár egy piros pont.
Idéznivaló: „Miért félek, ha van bérletem?”

Moszkva tér (2001)

Sok szempontból a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan testvérfilmje, vagy inkább előzménye, csak itt a főszereplők még azok a fiatalok, akiket közvetlenül az érettségi után ért a rendszerváltás és az ezzel járó nagy szabadság. Ők még nem nyugatra költözni akarnak – akkor ez még EU híján elég kilátástalan lett volna –, hanem csupán nyugatra utazni, de mivel pénzük nincs rá, így vonatjegy-hamisító akcióba kezdenek. A vadkapitalizmus kezdeti korszaka ez, ahol mindenki a lehető leggyorsabban akarta megszedni magát, és még élt az illúziója annak, hogy ez sikerülhet. A fiatalok optimisták, a középkorúak kapzsik és türelmetlenek, míg az idősek már beletörődtek abba, hogy nagyrészt lemaradtak a demokráciával járó szép új világról.
Idéznivaló:  
Buszsofőr: „Szállj le a buszomról!”
Rojál: „Milyen buszodról? Ez a népé.”

Üvegtigris (2001)

Első ránézésre az Üvegtigris nem több sima suttyó-komédiánál, pedig ha jobban belegondolunk, Lali, Gaben, Csoki, Róka, Cingár és Sanyi sajátos kis mikrovilága lazán megfeleltethető a kilencvenes évek Magyarországának, csak kicsiben. Az időszaknak, amikor Amerika volt a szemünk előtt lebegő példa, és próbáltuk elhinni azt, hogy az amerikai álom Magyarországon is elérhető. Aki csak tudott, valamilyen vállalkozásba fogott, és ebből sokszor olyan átgondolatlan dolgok jöttek létre, mint Lali büfékocsija a semmi közepén, ahová szinte csak a haverjai és az arrafelé strichelő prostik és a kuncsaftjaik járnak be egy-egy üdítőre. És közben az álom a nagy amerikai autóról és az amerikai életről egyre távolabb kerül, de legalább Lali a saját nyomorán is tud röhögni, szerencsére a közönséggel együtt.
Idéznivaló: „Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és én ne legyek kemény?”

A nyomozó (2008)

Miért szerepel egy ilyen összeállításban egy krimi? A kérdés jogos, és a válasz a film főhősében, Malkávban (Anger Zsolt lehengerlő alakítása) keresendő. A magyar néző ugyan örömmel fizet be egy külföldi krimire vagy akciófilmre, hogy megnézze, ahogy egy külföldi hős megold, kinyomoz és elintéz mindent, viszont nem hisz abban, hogy egy honfitársa is lehet hős. Nekünk tehát hősök helyett csak antihősök jutnak, akik se nem jók, se nem rosszak, csak gyarlók, mint mi magunk. Ilyen figura Malkáv is, aki igazából egyszerre a gyilkosa és a nyomozója is ennek a szövevényes történetnek, és hiába győzedelmeskedik, ilyen jellemmel nem tud valódi diadalt aratni. Ez a nyomozó kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.
Idéznivaló:
Edit: „Nincs kedved lefeküdni velem?”
Malkáv Tibor: „Ilyesmivel én nem szoktam foglalkozni.”

Csinibaba (1997)

Bár már közel harminc év telt el a rendszerváltás óta, a Kádár-kori nosztalgia még mindig úgy hatja át a mindennapjainkat, mint a sajtos-fokhagymás tejföl íze a lángosunkat a Balaton partján. Ezt érezte meg még nagyon korán Tímár Péter rendező, aki a hatvanas évek Magyarországát tényleg a legvidámabb barakká változtatta ebben a rendkívül egyedi hangulatú zenés filmben. Viszont Tímár nagy erénye, hogy ugyan színesen idéz fel egy korszakot, amire sokan túl rózsaszínen gondolnak vissza, ugyanakkor a filmjéből a kritikai hangnem is kiérződik: nem volt nekünk akkoriban olyan jó. A hamis nosztalgia és a régi, csúf dolgok megszépítése sajnos olyan tulajdonság, amin itt lenne az ideje felülemelkednünk.
Idéznivaló: „És most új beolvasás. A tegnap kihúzott lottószámok. 4, 23, 28, 19... Micsoda? 56? Ez hogy lehet? Én ezt nem! Khmm... az ötödik számot, kedves tömbtársak, a Népszabadság közli!”

Roncsfilm (1992)

„Tiszta Balkán!” – szoktuk mondani, ha elmaradottsággal, vadkapitalizmussal és céltalan erőszakkal találkozunk, de főleg akkor, ha a három dolog kombinációjával. „Tiszta Balkán!” – mondhatjuk a Roncsfilmet nézve, pedig Budapesten járunk, a nyócker hírhedt Szigony utcájában, igaz, nem most, hanem még valamikor a rendszerváltás környékén. Szomjas György filmjében szépen elmesélhető történetet nem nagyon találunk, inkább epizodikusan mutatja be a környék elszegényedett, többségében alkoholista lakóinak nyomorúságos, ugyanakkor a maga sajátságos módján mégis mulattató életvitelét, melynek központi helye a sötét kiskocsma, ahol mindenki megfordul, aki számít arrafelé, de az is, aki nem. Mi meg kínunkban röhögünk rajtuk.
Idéznivaló: „Ég a fater!”

Kontroll (2003)

Bár látszólag a film főhőse, Bulcsú (Csányi Sándor máig legkarizmatikusabb alakítása) egy kapucnis sorozatgyilkossal küzd a föld alatt, a valódi ellensége leginkább saját maga, a film pedig annak a metaforája, hogyan képes ez az önostorozó (érdekes, de az önkéntes föld alá száműzetésének okát igazából sohasem tudjuk meg) férfi legyőzni önmagát és azokat az akadályokat, amiket saját maga elé állított. Tipikusan magyaros antihős ő, aki szolgálja is a rendszert (végül is BKV-alkalmazott…), ugyanakkor lázad is ellene, és csak azokat a szabályokat tartja be, amelyeket épp van kedve. És ahogy az ő, illetve a filmet rendező Antal Nimród példája is mutatja, az első lépéseket a siker felé hazai terepen kell megtennünk, megtalálva a lelki békénket, hogy aztán úgy élhessünk tovább, hogy mások is elismerjenek bennünket odakint a fényben (külföldön).
Idéznivaló:
„– Minket mindenki utál.
– Na jó, ez egy kicsit paranoiásnak hangzik ám!
– Nem, ez teljesen tiszta. Minket mindenki utál.”

Elmondjuk, hogy szerintünk kik és mik miatt kúl Magyarország és téged is erre kérünk. Találj valamit, ami miatt jó itt élni és küldd el nekünk az nlcafe@centralmediacsoport.hu címre, hogy a kampány végére minden olvasónak egyértelmú legyen, hogy Magyarország Kúl! De miért is?
 

Olvasnál még magyar filmekről és filmesekről?

Olvass tovább

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus