Mellrákom van – mit mondjak a gyereknek?

Igen. Az első kérdésre a válasz egyértelmű igen, mert a gyermek a család része és aktív résztvevője minden eseménynek, ami abban zajlik. Ha nem mondjuk el neki, hogy éppen mi történik körülötte, akkor is érintik az események, hiszen a gyerekeknek rendkívül érzékeny “antennájuk” van: gondoljunk csak arra, hogy bármennyire is próbálnak jó szülőként feltűnni és szépe viselkedni előtte, ha a szülők között érzelmi feszültség, konfliktus van, azt a gyermek a zsigereiben érzi és rosszul hat rá. Ha anya megbetegszik, arról is tudnia kell a gyermeknek. Csak az a kérdés, hogyan tudassuk ezt vele.

Őszintén, egyszerűen

Ha nem beszélünk egy problémáról, az attól még létezik, és a gyermek érzékeli is. A nagyobb gond az, hogy ilyenkor a legrosszabbra gondol, amit csak el tud képzelni, és a ki nem mondott bajok túlzott félelmet, kezelhetetlen feszültséget és zavart keltenek benne. Ha viszont szépen, az ő nyelvén értetjük meg vele a helyzetet, az onnan kezdve megfoghatóvá, feldolgozhatóvá válik, és nem lesz többé forrása a megmagyarázhatatlan szorongásnak. Mert attól félünk jobban, amit nem ismerünk, amit viszont be tudunk azonosítani, azzal már fel tudjuk venni a harcot. Így van ezzel a gyermek is.

Minél előbb kezdünk el beszélni a mellrákról a gyermekkel, annál jobb, mert ezzel megalapozzuk a családban a nyílt, őszinte kommunikációt, és elejét vesszük az indokolatlan félelmeknek. Az anyának is jobb ez, hiszen jönnek majd pillanatok a betegség során, amikor nagyon is meg szeretné osztani a tapasztalatai, érzéseit valakivel – akár a gyermekkel. Ezért már az elejétől kezdve avassuk be a gyermeket a történésekbe, de arra figyeljünk, hogy egyszerűen, számára is felfoghatóan beszéljünk a dologról.

Néhány fontos dolgot az elején tisztázni kell a gyermekkel. Ezek azok:

“Semmi olyat nem tettél vagy mondtál, amitől megbetegedhettem volna. Ez a betegség nem miattad van. Magától alakult ki.”

“A betegséget nem kaphatja el senki. Megpuszilhatsz, megölelhetsz és én is megölelhetlek téged, akkor sem betegedsz meg tőle.”

“Ez a betegség sokáig tart. A mami majd kórházba is megy miatta többször is, de idővel minden jóra fordul és meg fog gyógyulni.”

“Amíg a mami beteg, néha rosszabbul érzi majd magát. Legyél majd türelmes vele ilyenkor. A maminak akkor is te vagy a legfontosabb, ha éppen nincs jó kedve a betegsége miatt, és mindig szeretni fog.”

Amit a betegségről elmondhatunk

Természetesen csak azzal a gyermekkel lehet és kell beszélni a betegségről, aki elég nagy hozzá, hogy megértse a helyzetet. Ha viszont elég nagy már hozzá, nem fog megelégedni azzal, hogy a mami beteg, hanem azt is tudni szeretné, miért és miféle betegség is az. Sok szülő visszahőköl a gondolattól, hogy az életnek ezekről a rossz dolgairól beszéljen a gyereknek, de ez nem jó megoldás. A helyzetet úgy érdemes felfogni, mint egy lehetőséget, ami arra alkalmas, hogy a gyermek egy újabb oldaláról tanuljon az életnek. Nem kímélhetjük meg a rossz dolgoktól, viszont ha tisztában van vele, hogy vannak ilyenek, akkor felnőttként is könnyebben birkózik meg majd velük. Ezért beszéljünk a betegség természetéről is az ő értelmi szintjének megfelelően. Például így:

“A mamai mellében kis dudorok nőttek, de ezek nem valók oda. El kell onnan tüntetni őket, mielőtt nagyobbak lesznek. Sok anyukának van ilyen.”

“A kemoterápia egy gyógyszer, ami segít eltüntetni ezeket a dudorokat. Nem mindig sikerül neki. Olyankor a doktor bácsinak kell kivenni őket. Ezt hívják műtétnek.”

Felmerülhetnek olyan kérdések is a gyermek részéről, amire nem tudjuk a választ. A legjobb, ha ilyenkor azt mondjuk: “Ez nagyon fontos kérdés, de sajnos nem tudom a választ. Beszéljük meg később, miután megkérdeztem a doktor bácsit.”

Hogyan segítsek a gyermekemnek?

Bár az anya van bajban, mégis sokszor az a nagyobb gondja, hogy hogyan segítse át a gyermekét ezen a nehéz időszakon. A dolog nem bonyolult: ha csak lehet, a legkevésbé változtassuk meg a gyermek megszokott napi rutinját. A kisebb és az idősebb gyerekeknek is biztonságérzetet ad, ha a dolgok a megszokott rendben zajlanak körülötte. Ezen kívül a nyílt és őszinte kommunikáció az, ami segít a gyermeknek a helyzetet kézben tartania és az élményeit feldolgoznia.