Miért nem találok hűséges társat?

A sírig tartó szerelemben soha nem hittem, de abban igen, hogy semmit nem kapunk ingyen az életben. Ezzel a mottóval regisztráltam évekkel ezelőtt különféle társkereső oldalakra, hogy esélyt adjak magamnak a pártalálásra. Bár nem tudtam tisztán megfogalmazni, hogy kit keresek, abban biztos voltam, hogy nem tölthetem tovább férfi nélkül a napjaimat.

Már rég kinőttem a szórakozóhelyek sivár világából, meguntam az alkoholmámorban úszó buliarcokat, akikkel képtelenség két értelmes mondatot váltani, és a kimenős “apukákból” is elegem lett. Így nemet mondtam az éjszakai kicsapongásokra, a munkahelyi románcoktól pedig eleve irtóztam. Amikor először jelentkeztem be egy népszerű társkeresőre, a bőség zavarától szinte elakadt a lélegzetem.

Létrehoztam egy figyelemfelkeltő adatlapot, feltöltöttem néhány fotót, és megnyomtam a start gombot. Épphogy kimentem a konyhába egy teáért, máris több tucat üzenetem érkezett. Csak a legérdekesebbekre válaszoltam, kegyetlenül szortíroztam. Nincs minimum két diplomája? Kuka! Az ország másik felében él? Törölve! Túl alacsony? Kizárva! Így az esélytelenek máris eltűntek a szájbertér süllyesztőjében.

Bocs, mégsem vagyok olyan nyitott

Eleinte azt az üzenetet közvetítettem magamról, hogy nyitott vagyok mindenre, nálam nincsenek tabutémák, amit a férfiak örömmel vettek. Volt, aki a második levelében már mini szexfilmeket küldött, amelyekben állatok is szerepeltek, és arról faggatott, ez belefér-e a nyitottságomba. A férfiasságukról küldött fotókon egy hét után már meg se lepődtem.

A csúcs az a topmenedzser volt, aki gyönyörű feleséggel és két gyerekkel büszkélkedhetett, ám szexualitása abnormális volt. Ha óránként nem könnyített magán, az őrületbe kergette a környezetét, kitört belőle az agresszió. Még a legfontosabb tárgyalásokról is képes volt kiszaladni a mosdóba öt percre. Előfordult, hogy ilyenkor zokogva, kétségbeesve hívott. Úgy tűnt, segített rajta, hogy ezt végre megoszthatta valakivel, de ehhez szakember kell, nem én! Rájöttem, mégsem vagyok annyira befogadó.

Mi van a lányok rovásán?

Ezt a sztorit megosztva a baráti társaságommal kiderült, a lányok is tudnak extrém eseteket produkálni. Több férfi is arra panaszkodott, hogy sok nő csak külsőleg ad a megjelenésére, de az intim higiéniával hadilábon áll. Egy fiatal, gyönyörű kék szemű srác a társkeresőről pedig azt írta az adatlapján: “Lelki betegek kíméljenek!” Ez kíváncsivá tett, így kérdezősködni kezdtem, miért írta ezt.

Kiderült, hogy összejött a neten egy lánnyal, akit néhány hét randizgatás után
felhívott a lakására. Egy szenvedélyes csókváltás után elindult zuhanyozni, és amikor kilépett az ajtón egy szál törölközőben, a lány eszelősen ordítani és sikoltozni kezdett. Később, amikor lecsillapodott, kibökte, évek óta pszichiátriai kezelés alatt áll. Pedig addig nagyon kiegyensúlyozottnak és normálisnak tűnt.

Néhány dologban persze én sem voltam őszinte. Mivel kevésbé felelek meg a mai szépségideálnak, kicsit csaltam a testsúlyomat illetően, ahogyan azt is elhallgattam, hogy rendszeresen dohányzom. Abban reménykedtem, színes egyéniségemmel úgyis lehengerlem majd a jelölteket. A legtöbb esetben a csalódás kölcsönös volt, hiszen a fotó soha nem tükrözi a valóságot. Ilyenkor némi alkohollal tudtam csak leplezni a kiábrándultságomat, az ígéretesnek tűnő levelezések és telefonbeszélgetések pedig pillanatok alatt szertefoszlottak.

Komoly kapcsolat kizárva

Hosszú éveken át önmagamat egy laza, optimista, különleges, kliséktől irtózó és “mosolygok a világra” típusú nőnek állítottam be. Egy olyan “üzembiztos” embernek, aki mindig azt teszi, amihez épp kedve van. Csak később döbbentem rá, hogy a randipartnereim mindebből annyit szűrtek le, hogy könnyű préda vagyok, akivel végig lehet hancúrozni egy éjszakát anélkül, hogy másnap futni kellene a kötelező köröket.

Egyszer az éjszaka kellős közepén fél Budapesten átautóztam egy kellemes férfihang hívására, de amikor megláttam a kanapéján felsorakoztatva a szado-mazo kellékeket, inamba szállt a bátorságom. Ám az igazi félelmemmel akkor szembesültem, amikor összejöttem egy külföldön szolgálatot teljesítő katonával, aki pusztán azért, mert nem akartam kézen fogva andalogni vele a belvárosban, szabályosan megfenyegetett, hogy az övé vagyok, és azt tesz velem, amit akar. Sokkot kaptam, és sírtam, amitől megenyhült, de hosszú hetekbe telt, mire lezártam a kapcsolatot.

Virtuális kalandjaimat mindig döbbenettel hallgatták a barátaim. Kérték, hogy lassítsak, és legyek óvatosabb, mert baj lesz, de nem hallgattam senkire. Csak az foglalkoztatott, ha újra közel engedek magamhoz valakit, az majd rám un, és eldob, ezért eltökélten jártam a magam különc útját. Természetesen voltak átsírt éjszakák, megalázó szituációk, félbemaradt beszélgetések, de kit érdekelt (a lelkem)? Hisz “imádtak” a férfiak!

A következő biztos jobb lesz

Az online társkeresőkön lévő férfiakat négy csoportba sorolnám. A kísérletezők, akik idősebb hölgyeket keresnek szexuális tapasztalatszerzés céljából, az összetört szívűek, akik épp egy csalódáson vannak túl, és mindenkiben ellenséget látnak, a kalandot keresők, akiket csak a szex motivál, és a tökéletes nőre vágyók.

Úgy tapasztaltam, hogy a tökéletes nő illúziójának csapdájába sok férfi beleesik, aminek egyszerű oka van: miután több százezer potenciális partner közül lehet választani, a férfiak irreálisan válogatósak lesznek. A túlkínálat az online társkeresés egyik legnagyobb veszélye, és ha a személyes találkozás során kiderül, hogy valami nem stimmel, a férfiak könnyen továbblépnek annak reményében, hogy a következő biztosan jobb lesz.

Egyébként ez velem is hasonlóan történt: amikor unottan kevergettem a kávémat az aktuális “áldozatom” mellett, már azon morfondíroztam, vajon mit írt az a helyes srác, aki néhány napja lépett be a virtuális életembe. A bevásárlókosaram egyre nagyobb lett, a piacon lévő termékek pedig egyre bővültek, és ezen felismerés nyomán nagyszabású hajtóvadászatot indítottam a legkülönlegesebb darab után. Ami kinek járna, ha nem nekem?

Kapcsolatfüggő vagyok

Folytattam az internetes ismerkedést, amit a pénztárcámon is megéreztem a regisztrációs díjak miatt, ám az online státusz a lételemem lett. Rendületlenül válaszolgattam a levelekre, egyre több sminkkel, egyre ledérebb ruhákban indultam a találkozókra, de mindig csalódást éreztem. Elkeseredésem elérte a maximumát, így barátaim javaslatára felkerestem egy neves pszichológust, aki hónapokig tartó fájdalmas terápia során ébresztett rá, hogy “kapcsolatkurva” vagyok, ha nem is a szó legszorosabb értelmében. A testemet adtam, de a lelkem szomjazott a törődésre, és képtelen voltam beismerni, hogy semmi másra nem vágytam, mint egy kedves és megértő társra, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok.

A sorozatos kudarcélmények másik oka abban keresendő, hogy mindvégig egy bizonyos típust kerestem: a kreatív, izgalmas, meg nem értett művészlelket – hamis önmagam férfi változatát, mert mélyen belém égett az a téveszme, hogy a normális, kedves srácok unalmasak, és semmi keresnivalójuk egy ilyen nő mellett. Mióta tudom, hogy ki vagyok, mire van szükségem, és mit tudok nyújtani másoknak, új alapokra helyeztem az internetes ismerkedést. Már semmit sem akarok elkapkodni. A levélváltások elején igyekszem kideríteni, hogy az illető miért regisztrált, milyen típusú kapcsolatot keres, és őszintén beszélek arról is, hogy semmi más nem hiányzik az életemből, csak egy hűséges, megbízható és szerető társ. Bizakodó vagyok a jövőt illetően, s bár eltarthat még egy darabig, amíg megtalálom az igazit, most végre érzem, hogy jó úton haladok.

Megérdemled a szeretetet!

“Ma egyre többen vadásznak a szerelemre az interneten, a többség a hagyományos társkereső oldalakat használja, amelyek azért nehezítik meg az ismerkedést, mert egyesek csupán barátkozni szeretnének, és vannak olyanok is, akik csak házasságon kívüli viszonyt keresnek. Ezért szükség van speciális oldalakra is, amelyek segíthetnek összehozni a hasonló érdeklődésű embereket” – mondja Györfi András, aki saját maga is hosszú ideig próbálkozott az online társkereséssel, és az így szerzett keserű tapasztalatokat használta fel, hogy másokon segíthessen. András több tematikus társkeresőt indított már itthon, többek között a belső szépségre fókuszálók, illetve a titkos viszonyt keresők számára, elősegítve ezzel, hogy a felhasználók minél önazonosabb életet élhessenek.

Hűtlenség számokban

Az utóbbi oldal kapcsán készült felmérés meglepő adatokat hozott: a fővárosiak hajlamosabbak a megcsalásra, a félrelépők 80%-a visszaesőnek számít, és a virtuális hűtlenséget lazábban kezelik a felhasználók, mint a való világban történő afférokat.

“Az online társkeresés előnye, hogy jóval több potenciális partnert ismerhetünk meg egy időben, mint offline, és mire eljutunk az első találkozásig, minőségi benyomást szerezhetünk a másikról. Az interneten ismerkedőkre jellemző, hogy szeretnének időt, energiát spórolni, holott a virtuális társkeresés kőkemény munka. Követni kell a kommunikációs normákat, fontos az egészséges igényszint a partnerrel szemben, és ismerni kell önmagadat annyira, hogy tudd, kire van szükséged” – összegzi véleményét Györfi András.

Katt ide, ha Te is a neten szeretnél párt találni!

Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A 2014. április 9-én megjelent legfrissebb lapszám tartalmából:

• “A kapcsolatunk nemes küzdelem” – Afrikai férj európai feleséggel
• Vereségek nélkül nincs győzelem – Interjú Litkey Farkas olimpikon vitorlázóval
• “Erényt faragtam a munkamániámból” – Önpusztító munkafüggőség
• A lélek böjtje
• Nincs mitől félnünk – Interjú Ole Nydahl lámával
• Azt a kutyafáját! – Ha káromkodik a gyerek
• Pornót néz a gyerekem 

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!