Fejős Éva: Ne mondj le a regényekről!

Életem röviden:

Fejős Éva Fotó: Sanoma Archív/Dömötör Csaba

Megszülettem Budapesten, és itt is érettségiztem. Mivel a szüleim szerették volna, ha van egy rendes szakmám, szociális munkásnak tanultam. De egy percig sem dolgoztam a pályán, az újságírás jobban érdekelt, ezért később kommunikáció szakon is végeztem.
1999 – Megjelent a legelső (kaland)regényem, Holtodiglan címmel
2000 – Nívódíjat kapott a Duna TV-n vetített Családban marad című, a házi betegápolásról szóló sorozat, amelynek én írtam a forgatókönyvét
2001-től – A Nők Lapja munkatársa vagyok
2003 – Csalás két életért – Petesejtet adtam ajándékba című, a Nők Lapjában megjelent riportomért Minőségi Újságírásért Díjban részesültem
2008 – Megjelent a Bangkok, tranzit, és a Hotel Bali
2009 – Megjelent a Csajok, és az Eper reggelire
2010 – A mexikói is a boltok polcaira került

Kezdd korán!
Hét, talán nyolc éves lehettem, amikor olvastam egy humoreszket. Az eleje tetszett, a vége szerintem badarság volt, úgyhogy kimásoltam egy lapra, és átírtam a végét. Sajnos már nincs meg, kár érte. Azt hiszem, valami lábszépségversenyről szólt.

Próbálkozz!
Tizenhat éves voltam, amikor írtam egy novellát egy terhes nőről, aki bemegy az áruházba, kiválaszt egy ruhát, és utána eltűnik a próbafülkében. Persze sosem tudjuk meg, hogy mi lett vele. Én sem tudtam. Később írtam néhány novellát, amiket elküldtem egy irodalmi folyóirat szerkesztőjének. Jónak, de még nem tartotta a lapjukban leközölhetőnek őket. Ez volt az első komolyabb próbálkozásom.

Azért álmodozz is!
Kislánykoromban ültem a fürdőkádban, és elképzeltem, ahogy sikeres hollywoodi filmíróként interjúkat adok. Aztán finomítottam: csak regényíró leszek. Úgy éreztem, hogy ezt a pályát szeretném választani. Érettségi nyarán írtam egy krimit, amit beküldtem egy pályázatra, ahonnan visszahívtak, hogy nem fér bele a képbe. Egy hónap alatt írtam egy másikat, amivel nyertem a kategóriámban. Azt gondoltam, hurrá, tizennyolc évesen ez szép. De a kiadó tönkrement, így nem került boltokba.

Fejős Éva Fotó: Sanoma Archív/Dömötör Csaba

Vállald a felkéréseket!
Bejelentkezett egy kiadó, hogy készítsek interjút zenészekkel, ami azért volt érdekes, mert egyáltalán nem tudtam interjút készíteni. Többek közt Flipper Öcsi, D. Nagy Lajos, a Pa-dö-döék nyilatkoztak. Apám segített, amikor írtam, de a saját fantáziájával hozzátett a dologhoz, amin az alanyaim a kéziratot olvasva jókat röhögtek. Egyébként az a könyv sem jelent meg. De azt megtanultam, hogy már interjúkészítés közben is szerkeszteni kell.

Kopogj!
Csomó lapszerkesztőségbe jelentkeztem, gyakornoki időt töltöttem a Népszavánál és a Népszabadságnál is, az első igazi újságírói feladataimat pedig a Képes Európánál kaptam.

Ne mondj le a regényekről!
Már újságíró voltam, amikor Carol N. Fire álnéven megjelent egy kalandregényem, a Holtodiglan. Háromezer darab került a boltokba, el is fogytak szépen, de akkor nem lett a dolognak folytatása.

Na de az újságról se mondj le!
2001-ban kerültem a Nők Lapjához, ahol egy darabig megilletődött voltam, mégiscsak a vezető hazai női hetilapnál kaptam állást. Eltelt egy-két év, mire belelazultam a szerepembe, és amikor el tudtam engedni magam, akkor gondoltam azt, hogy itt az ideje regényt írni. Ültem anyukámmal a tengerparton, és hirtelen elhatároztam, hogy regényt írok, egy „igazit”. Már ott elkezdtem papírra vetni, mert laptop sem volt nálam… Éreztem, hogy a Bangkok, tranzit meg fog jelenni. Amikor leadtam, a kiadó vezetője megkérdezte, hogy ugye már írod a következőt?

Ideális munkatempó…
Szeretek történeteket mesélni, a történetvezetés az egyik erősségem. Beosztom az időmet, ritmusban dolgozom: öt hónapig írok egy regényt, utána egy hónapig feltöltődöm, így egy könyv nyáron jelenik meg, egy pedig karácsony előtt. Szerencsére ezt már az olvasók is tudják.

 Fejős Éva új könyvét A mexikóit most Te is megvásárolhatod! Katt ide!