Játszótéri pisilés – lehetetlen küldetés?

„Van egy négyéves keresztlányom, akire néha én vigyázok. Ilyenkor általában elsétálunk a játszótérre – meséli a budapesti Gyuszi, aki egyedül él. – A kiscsaj imádja, ide-oda futkos, én meg közben leülök a padra, a telómat nyomkodni vagy a fiatal anyukákat stírölni, ha épp van kit. A múltkor egyszer csak odarontott hozzám a gyerek, hogy pisilni kell. Elérhető közelségben persze nincs még egy nyamvadt kocsma se, jobb híján mutattam egy fára a kerítés mellett, hogy menjen nyugodtan. Persze fel volt háborodva, hogy ő nem fiú, hogy képzelem én. Felajánlottam, hogy sétáljunk vissza a lakásba, de nem akart, meg már annyira kellett neki, hogy nem nagyon értünk volna fel. Nem volt más választás, kerestünk egy félreeső bokrot, odakísértem a kislányt. Persze béna voltam, mert még pézsé se volt nálam, ő meg nyávogott, hogy töröljük ki. Na, ez volt az a pont, amikor éreztem, hogy hiába próbáljuk diszkréten intézni a dolgot, az egész játszótér a műsort nézi. Azóta szigorúan pisilés van otthon, mielőtt elindulunk a játszóra.”

„Első az, hogy indulás a vécére, bárhová is megyünk – mondja András, aki már sokkal rutinosabb, hiszen három fiút nevel. – Egy egy-másfél órás mutatványt, amilyen a játszótér is, simán ki kell bírni pisi-kaki nélkül. Ha valami közterületen jön rájuk, akkor persze odaállítom egy fa elé. A nagyobb már variálgat, hogy meglátják, nagy nyüzsgésben nem is hajlandó. Ott kell állni, figyelni, hogy nem jön arra senki, meg eltakarni, mert csak úgy tud nyugodtan.”

„Mindenhová viszem magammal a papírbilit”

Vannak, akik a ráülős verziót részesítik előnyben, de ragaszkodnak a sajáthoz. Erre is léteznek megoldások: összecsukható úti bili, papírbili és zacsival bélelt klasszikus fajta. „Én mindenhová viszem magammal a papírbilit, a lányom csak abba pisil vagy kakil, ha nem vagyunk otthon – mondja Móni, egy hatéves kislány anyukája, aki mindig tart a táskájában egy kartonbilit. – Már teljesen megszokta, amióta szobatiszta, csak ezt használjuk útközben. Akkor is jól jön, ha étteremben vagyunk, mert nem kell emelgetni a gyereket. Bemegyünk a mosdóba, ott szétnyitom neki a bilit, ő rácsücsül, én meg megyek a rendes vécére” – mondja az anyuka. Nem Móni gyereke az egyetlen, aki nem hajlandó nyilvános vécére ülni. „A kicsi lányom nemrég volt három, és teljesen szobatiszta, vécébe végzi a dolgát, de idegen helyen, például étteremben, strandon nem – írja egy fórumozó a Nők Lapja Cafén. – Úgyhogy viszem a bilinket mindenhova, az autóban van mindig, ez mindenkinek egy kis biztonságot jelent.”

A papírbilihez úgy négy-ötszáz forintért lehet hozzájutni, amire sokan sajnálják a pénzt, és inkább a műanyag bilit bélelik ki zacskóval, mások pedig csak a kocsijukban tartanak a kartonvécéből néhányat, ha hosszabb útra mennek. Különösen jól jöhet például, ha meg kell állni az autóúton, de legfeljebb negyvenkilós gyereket bír ki. „Mi a nyáron három gyerekkel kocsikáztunk Horvátországba, ott meg alig van benzinkút a pálya mellett. Nem egyszer álltunk félre a leállósávba, bili elő, aztán hajrá.” Mások szerint azért is jó dolog a papírbili, mert higiénikus megoldás, úgy, ahogy van, mehet a kukába.

Amikor van vécé, de inkább ne is lenne

Egy másik esetről egy egri anyuka számolt be nemrég felháborodva a közösségi oldalán, miután hascsikarástól szenvedő gyerekével kimenekültek egy üzletközpont nyilvános vécéjéből. „Még a hétéves kisfiam is borzadva fordult ki. Összecsinált, ülőke nélküli csupasz fajansz, papír sehol.”

Az alapvető higiénia különösen kicsi gyerekek esetében fontos, akik könnyebben elkaphatnak különféle fertőzéseket is. „A tisztaságra mindenhol ügyelni kell, és a nyilvános játszóterekre vagy a strandokra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak – mondja Kuruczné J. Linda védőnő. – Ha nincs más megoldás, és a gyerek a fűbe kakil, a produktumot utána egy zacskóval össze kell szedni, a helyét pedig vízzel lelocsolni vagy homokkal leszórni, és ha van rá mód, a kakit kutyaürülék-gyűjtőbe dobni.”
A szakember azt kifejezetten károsnak tartja, ha a gyerekek visszatartják a kis- vagy nagydolgot. „Nemcsak azért egészségtelen, mert a húgyutakban elszaporodnak a baktériumok, de a vizelet visszatartása hosszabb távon a hólyag kitágulásához vagy a hólyagtartó szalagok megnyúlásához is vezethet” – magyarázza a védőnő, aki hozzáteszi, hogy a kaki visszatartása pedig kellemetlen, szorulásos panaszokat okozhat.

A szükség a legnagyobb úr külföldön is

Néhány idegenben élő, magyar anyukát is megkérdeztünk, náluk mi a helyzet, ott van-e megoldás a játszótéri, utcai pisiltetésre. „Itt sincs több vécé a játszóterek mellett, mint otthon, vagyis gyakorlatilag mindenki megoldja, ahogy tudja – mondja Hajni, aki már jó pár éve él Angliában. – A városközpontban van egy nagy park, ahol a játszó mellett mosdó is van. A kisfiam kétéves, még pelenkás, de később majd mi is csak megyünk simán a fa tövébe. Van ismerősöm, aki egy ideig használt összecsukható bilit, de tök macerás volt, néhány hétig hordozták csak magukkal. Meg többeknél láttam már autósülés-betétet is, ami praktikus, mert nem kell mosni az egész huzatot, ha véletlenül becsurgatna a gyerek.”

Egy másik anyuka németországi tapasztalatairól mesélt. „Vannak olyan játszóterek, ahol a kerítésen kívül vannak pénzbedobós, amolyan mobilvécék. De azt mondják, hogy oda anyukát gyerekkel bemenni még nem láttak. Vagy drogériában kapható papírbilit használnak, vagy összeszedik zacsiba. Mi inkább bekéredzkedünk valamelyik kávézóba vagy étterembe, ha van a közelben. Ha nincs, akkor mindig fel vagyok készülve a válasszal is, ha esetleg szóvá tennék: „Ha a kutya szarhat a járda közepére, akkor a gyerek miért ne pisilhetne a bokor tövébe?”