Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat.
Az én gondom szinte nem gond, mert valahogyan majd csak lesz.
Verácskáé most mindenkinél nagyobb gond, így nem szeretnék sajátommal elé tolakodni. Talán elég érthetően fogalmaztam.
Most a figyelem Őt illeti és nem engem.
Persze azért jólesik a kedvességetek, csak megjegyeztem, én sehol nem vagyok hála Istennek gondommal Verácska mellett!
Téged és Mindenkit szeretettel ölellek.
Jó éjt ismételten Mindenkinek!
Most értem csak el ide a vissza olvasásban, és szomorúan értesültem a híreidről!
Nagyon bízom abban, hogy a tumor gyanú csak gyanú marad, és a többi elváltozás is jóindulatú, vagy időben felfedezett lesz!
A kórházi helyzetről eszembe jut az ugyanilyen, azzal a különbséggel, hogy nekem nagyon idős betegtársaim nem voltak 4 éve, de olyanok, akiket már este 7-kor zavart, hogy az én lámpám még ég, igen. Aztán azért morogtak, mert mondjuk 9-kor este megszólalt a mobilom, a férjem jó éjszakát kívánt.
Szerintem is jó, hogy már itthon vagy!
Elköszönök, megszoktam a korai lefekvés, és valamiért minden porcikám fáj, talán érzi a hidegfrontot.
Ölellek.
Próbálj valami nyugtató zene mellett pihenni, míg álom jön a szemedre.
Gondolj a gyerekeidre, nekik szükségük van Rád!
Vigyázz magadra, miattuk is!
Puszillak és jó éjt mindenkinek!
Köszönöm az elmúlt hetek nekem címzett jókívánságokat!
Azt még nem mondtam, Viharka tündéri sms-eket küldött, amin minden alkalommal jót mosolyogtam. Ő ilyen. Minden körülmények között talál valami humoros gondolatot, amit bevethet!
Ölellek Benneteket!
Nem kotlok rajta, Juditkám, csak elfelejteni sohasem fogom.
Szia Csipisz!
Sokat gondoltunk Rad, emlegettunk, s bizakodtunk, hogy nem lesz nagy baj.
Amit most irsz, nem tul biztato, s ez a van masik meg elkeserito.
A korhazi tartozkodas amugy is lehangolo, de ha ilyen szobatarsak vannak az borzalom.
Kivanom, hogy a tumor jelenlete maradjon csak lehetoseg es kisebb gondokkal kelljen az orvosoknak szembenezni, s rovid ismetelt korhazi tartozkodas utan otthon labadozzal.
Veronika most tudtam csak visszajonni, elment az internet.
Tudom, hogy bankodsz a tavollevok miatt, de lepj tul ezen, meg ha nehez is.
tényleg azok, bár az előbb csodálkoztam, hogy a fiúként nevelt afgán lányok mitől édesek???
nagyon édesek
Na mégegyszer
nagyon édesek
Drága!
Aki ilyen, lehet az egy vagy több, az nem érdemli meg, hogy fájdalmat vagy keserűséget érezzél miattuk!
Egyszer....
Egyszer majd az élet visszaadja nekik, és ez biztos, hogy így van!
"Egyszer majd rájön az illető, mekkorát mulasztott, de azt már nem tudja soha pótolni, és lelkiismeretével neki kell majd megbirkóznia!" Ámen!
Nem 1 illető volt, hanem több ilyen!
Kellemetlen?
Drága Verácska, még csak azt sem mondhatom, sokkal jobban féltem, mint amilyen volt, pedig egymás után történt, előbb alul, majd felül.
Jóisten velem volt és egészen könnyedén mentek a dolgok, kaptam egy pöttynyi dormikumot, így fent voltam, pontosabban magamnál voltam, tudtam és láttam mindent, és mégis, a kellemetlenség már nem jutott el a tudatomig.
Az eredménytől talán még a vizsgálatnál is jobban féltem.
Aztán most látva mi történt távollétemben, elröstellem magam, hogy miért is féltem?
Oh, szegénykém!
Meg tudlak érteni, mert a bátyám Nyírbátorból nem jött fel Édesapánk temetésére.
Azt mondtam, soha nem bocsátom meg neki, hogy csak egy részvéttáviratot küldött, hogy betegség miatt nem tud részt venni a szertartáson!
Aztán, amikor agyvérzést kapott és lebénult, elmentem hozzá a mátészalkai kórházba, akit alig ismertem meg, csont és bőr volt és nem beszélt, lebénult. Azóta hála Istennek meggyógyult. Időnként én hívom telefonon, ő nem. Gondolom, azért, mert én vagyok a fiatalabb és hívjam én.
S hogy megbocsátottam neki? Inkább sajnálom, mert fogalma sincs -szerintem-, mit tett és mit mulasztott. Azóta a betegágyán már átgondolhatta, volt rá ideje és lehetősége!
Ma már tudom, ki az aki fontos nekem, hogy velem legyen! S az bizony nem feltétlenül rokon, barát, vagy ismerős! S Ő bizony mindig velem van! Ő soha nem hagyott cserben!
Ne fájjon Neked, bárki is legyen az, akit hiányoltál! Egyszer majd rájön az illető, mekkorát mulasztott, de azt már nem tudja soha pótolni, és lelkiismeretével neki kell majd megbirkóznia!
Csipiszkém!
ÉN, TÉGED nem akartalak terhelni, érted??? Hiszen éppen egy kellemetlen vizsgálat sorozaton mentél keresztül, ezért megbeszéltük, hogy majd ráérsz akkor megtudni, amikor visszajössz!
Jajjjjj?
Még hogy Te terhelnél?
Hiszen mindkét válladról kapkodjuk le a terheid, amennyire tudjuk.
Persze, mi csak emberek vagyunk, igazán nem mi vagyunk azok, akik lelked terheit át tudjuk vállalni Tőled, de ezt Te is tudod.
Én a bajomban még úgy érzem, valahogy mindkét lábamon még stabilan állok és bízom benne, ez még sokáig így is marad!
Millió puszi Neked, Drága!
A neheztelés nem jó szó erre, Ágikám, csak rettenetesen fájt, és végtelenül csalódott voltam, mert én se szeretek temetésre járkálni, de még soha nem maradtam távol egyetlen számomra fontos ember, vagy hozzátartozója temetéséről, mert tudtam, hogy ilyenkor mennyire fontos az erős támogatás. Ráadásul itt egy templomi padban ülve még a fájdalmak se olyan erősek, mint egy temetőben km-eket gyalogolva.
Megbocsátanom nem kell senkinek, de elfelejteni soha nem fogom a mélységes csalódottságomat, amikor láttam, hogy kiket nem látok ott!
Köszönöm szépen!
Köszönöm, Csipiszkém!
Nem akartalak a sok bajodban ezzel is terhelni.
Nagyon mellbe vágott ez a végtelenül szomorú hír.
Pedig kérdeztem Viharkát? Gondolom, szándékosan kerülte a témát!
Drága Verácska, remélem, az Úr ad neki erőt elviselni a rá nehezedő időszakot.
Még mindig nem hiszem el.
Írtak fel egy féltucat gyógyszert, mintha nem szednék már eddig is eleget?
Aztán átírták a CT-t merevlemezre, mondták, vigyem magammal a további kivizsgálásra.
Hmmmm...
Szóval nagyon úgy néz ki, hiába kapálózok, újból kórház lesz a vége, és nem ambulánsan történik a további kivizsgálás. Pedig nagyon nem szeretnék ismét befeküdni, de gondolom ez nem nemszeretemre megy.
Drágáim!
Nem tudom, illik-e az én nyavalyámról ilyenkor beszélni?
Nincsenek túlzóan jó híreim, mennem kell a II-es Belklinikára, az Endokrin osztályra, már be is jelentkeztem, november 5-re kaptam időpontot. A régen engem itt kezelt a ma már 88 éves Glaz Edit professzor asszony, aki még fogadja régi betegeit, így Őt keresem meg. A mellékvesémen találtak valamit, ami endokrin kivizsgálást igényel. A zárójelentésen ezt úgy írták, hogy térszűkítő folyamatot igazoltunk. Valami "dudorok" vannak mindkét mellékvesén, ezt említette a főorvos a zárójelentés átadásakor. CT ezt mutatta ki és ettől van az orvos szerint hányingerem, hasmenésem, hasi fájdalmaim.
Aztán van más is. "A kismedencében a hólyag mögött bal oldalon látott növekvő képlet a tumor gyanúját veti fel."
S még mindig van más is, vagy van másik? Ahogy a bohóc mondta? Zsírszegény purin-mentes diétára vagyok szorítva, a húgysavam kiugróan magas, 143-339 a megengedett tartomány, nekem 559.
Aztán még nem tudom, nem készült el a gyomromból vett szövettani eredmény. Arról csak annak ismeretében tudnak véleményt mondani, mi az, amit találtak?
Szóval, hála Istennek nincsen -remélem- az, amitől féltem, de van más és remélem az a tumor gyanú is csak gyanú marad.
Mérhetetlenül fáradt vagyok, megviseltek a kórházi dolgok, de leginkább a nagyon idős betegekhez való folyamatos alkalmazkodás, ami így testközelben nem is volt annyira egyszerű. Este 7-kor lámpaoltás, mert zavarta a fény a szemüket. A rengeteg szellentésük, büfögésük nem zavarta őket, ugyanakkor ablakot nem lehetett kinyitni, mert fáztak, vagy csak féltek a friss levegőtől. Ajtót be kellett zárni, mert zavarta őket a folyosóról bejövő hang. Szóval, kifejezetten a bipoláris depressziómnak írták ki ezt a légkört nekem. Brrrr..
Jó, hogy már itthon vagyok.
Szia Veronika!
A bucsuzas mindig nagyon fajdalmas.
Sajnalom, hogy barataid, ismeroseid kozul sokan nem mentek el.Emiatt ne legyen benned semmilyen rossz erzes, esetleg harag, mindenki sajat maga tudja, hogy miert nem ment el. Lehet ez betegseg, halaszthatatlan mas elfoglaltsag, idegenkedes a temetestol, bar itt szo szerint nem volt temetes. Bucsuztato es mise volt.
Akik ott voltak, azok jelenlete biztosan sokat jelentett Neked es forditva is igaz.
Fiad, menyed tamogatott eddig is es biztos ezutan is lehetosegeik szerint.
Lassan megnyugszol es fokytatodik az eleted,ami mas lesz mint eddig, de ebben is lehetnek apro oromok.
Ja Istenem Ibolya, nagyon kényes kérdés amit most fel teszek, de mi történt a fiaddal, hogy elvesztetted? szegénykém
Csipiszkém, neked senki nem akarta megmondani míg a kórházban voltál.
Most aztán légyszíves meséljél magadról is. Mi történt, és mi a megállapítás. Már nagyon vártuk hogy jelt adj magadról.
A diagnosztikát elfogadom, végigcsinálom újabb orvosi látogatás nálkül. Lehet, hogy eddig id ez volt a bajom, csak nem jöttem rá magamtól, pedi van itthon Guttalax.....................stb is
Verám, tudod, sajnos nagyon sok embernek igen kényelmetlen egy temetés, nem tudják elviselni a szomorúságot és megijeszti őket az ilyesmi. Én tudom hogy mikor apu meghalt, mennyire meghatott amikor olyanok megjelentek a temetésen akiket már jó ideje nem láttunk. Abban az évben apukámon kívül 4 hónapon belül 6 ismerős vagy hozzátartozója meghalt, és mindegyik temetésre elmentem, pedig összetörtem tőlük, de kellett támogatnom a hozzátartozókat. Nekik az nagyon fontos volt. Szerencsére nekem van az ilyesmihez erőm, de sokaknak nincs.
Nem szabad neheztelned emiatt senkire. Az neked jobb ha elfelejted és megbocsátod mindenkinek hogy nem voltak ott mikor neked szükséged volt rájuk. Mindenki tudja a saját baját, de másokét nem könnyű megérteni.
Őszinte részvétem.
Jéééééééééééézusom!
Dermedten ülök itt, a lélegzetem is elállt!
Drága Verácskám, szívem minden szeretetével ölellek!
Ölellek...miközben kicsúszott a talaj a lábam alól, s a szívem a torkomba dobog , sírás fojtogat a mélységesen szomorú hír láttán.....
Ölellek, ebben a pillanatban csak ennyi telik tőlem.
Kedves lányok!
Mindenkinek nagyon köszönöm a sok szép verset, a gyertyákat, és az együtt érző szavakat!
A búcsúztató nagyon fájdalmas volt, ahogy az már lenni szokott.
Ágikám: az nlc barátaim közül írd és mondd, hárman tiszteltek meg a jelenlétükkel minket és Lacit, a nem is tudom, hány budapesti ismerős közül, egyik sem a saját topikomból, hanem a Menedékházból két mai és egy valaha volt tag.
Azt hiszem, nagyon sok mindent át kell értékelnem az agyamban, és helyükre kell tennem a gondolataimat. Jelenleg borzasztóan kavarognak az agyamban a keserű tanulságok, sok idő fog eltelni, amíg ezt is megemésztem.
Délután a Dél-Amerikában üdülő barátnőm telefonált, hogy hogy telt a napom.
Nemrég hoztak haza a gyerekek, náluk voltam. Most vacsorázom itt a gép mellett.
Évi, ez egy nagyon találó vers, ez valóban így van. Én ugyan csak a szüleimmel mentem át ezen, ami azért mégis más, de anyukámmal egy házban, csak külön lakásban, laktunk amikor apu meghalt, és nagyon jól emlékszem még hogy ő min ment keresztül, mert én voltam vele minden nap akinek el tudta mondani az érzéseit. Megnyugtatni nem tudtam, csak meghallgatni. De talán az is jobb volt a teljes egyedülléttől.
szervusztok.
Nagyon lelassult a gépem,most mégis rászánom magam az irásra-
Vera
Isten nyugtassa békében férjedet,neked vigasztalodást kivánok.
Tüzvihar
nagyon szép ez a vers,sajnos átmentem én a fájdalom minden szakaszán,sokszor azt hittem,hogy megbolondulok,és templomba sem mentem,haragudtam az Istenre,miért és miért vette el az én jó gyermekemet.
10 évig nem énekeltem a templomban.Ma már ritkán igen-
Hiába van még 2 gyermekem,egyik nem potolja a másikat.
Kivánok minyájatokanak csodás estét-
A virágokat nagyon szeretem amit feltettetek.,
Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Veram, szeretettel gondolok Rad, a nagyon nehez napon tul vagy, a bucsuztaton mindenki bucsut vett szeretett ferjedtol, de Te nem, mert a szivedben ott el orokre! Lacid nyugodjon bekeben.
Reményik Sándor - Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Azután imádkozol.
Azután megfeszíted
Körömszakadtáig maradék erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S ekkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára.
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a
KEGYELEM.
Veronka Őszinte részvétünk!!nem találunk még mindég szavakat hihetetlen!!
Szervusz Verám, most már túl vagy a nap legnehezebbjén, a többit már csak a szívedben hordod. Gondolatban veled voltam egész reggel, meg elalvás előtt is az este. Lacid nyugodjon békében.
Remélem ott volt sok ismerősöd a búcsúztatón hogy támogasson.
Szia Évike, tudom hogy neked is hiányoztam tutti!!
Sajnos vigyázhatok én G. ha a levegőban sajnos benne van a sok nyavalya. a fene se tudja mi ez? a hugom aki egyébként talp masszőr, az mar meg sem tudja mondani mikor volt beteg, és most őt is úgy elkapta hogy nem bír dolgozni, ami aztán nagyon nagy szó.
Kedves Marikám!
Lehetek újra a barátod?Nem tudtam privit írni.........
De, nagyon örülök hogy újra megtaláltalak.
Ugyanis egy cseppet meg kellett változtatni a nevem egy + -szal.
Annyit vacakoltak az oldallal és nem tudtam másképpen megoldani.
Köszönöm előre is, ha igen.
Nem baj, ha nem.Zavarni semmiképp nem szeretnélek.
Baráti üdvözlettel:Csendike+
VEROCSKÁNAK
Kedves Veronika!
Itt vagyok es gondolok Rad!
Eljott a vegso bucsu ideje.
Laci nyugodj bekeben!
Az ismeros hangod, mozdulataid szeretteid sziveben mindig megmarad.
Szia Veronika!
Gondolom most mar nem keszulodsz, s nem leszel.
Gondolatban a bucsuztaton ott leszek, egy kis tamaszt nyujtva ezzel. remelem lesznek akik elmennek topikos barataid kozul.
A kutyuk kezelese megtanulhato, ha szukseget erzed fiad, vagy menyed biztosan megmutatja.
Kivanok Neked lelki beket, s megnyugvast.
Belenéztem a Sztárban Sztárba, nagyon jó volt, mint mindig.
Idővel majd a kütyük is sorra kerülnek, de most még sok más dolgunk lesz.
Jó éjszakát, vagy további szép napot Nektek!
Értem. És ha úgyis meg kell javíttatni akkor talán a szerelő is meg tudja mutatni hogy mit kell vele csinálni. Habár biztosan oda is Lackó fog elvinni, akkor meg ő is megtehet, majd idővel, ha már lecsendesedett körülöttetek sok minden. Az itteni utasítást sem lehet könnyen megérteni, főleg ilyen technikailag lemaradott lénynek mint én vagyok. Csak én nem adom fel könnyen, azért is megcsinálom, ha belegebedek is, mert különben lemaradok mindenről. És olyan aztán nincs. Néha érdemes konoknak lenni!
Veronikom,
ma Neked irok utoljára. A Család a legfontosabb. A gyerekek igazi támaszaid lesznek, elvégre nekik is fáj annyira, mint Neked. Lackó befele eszi magát. Kivánom, hogy nyugodjon meg a lelketek.
Nálunk a használati kézikönyvek nagyon rosszak ezeknél, alig lehet érteni belőlük valamit.
Tudom, Dominika, én is most rosszabbul vagyok mint a betegség elején. Még pénteken volt reményem hogy orvos nélkül is jobban leszek de azóta már tudom hogy nem. Ma reggel még tűrhetően voltam, de már d.u. 3 körül ismét elég rosszul, már megint folyik az orrom is, és a fejfájás nem akar elmúlni. Hasogat minden köhögésnél, pedig naponta legalább 3 fájdalom csillapítót beszedek, amit soha sem szoktam, még fejfájásra is ritkán, de ez különleges. Ilyen betegségem nem is emlékszem hogy lett volna eddig. Még az influenza a lázzal is enyhébb ettől. Már 11 napja nagyon pocsékul érzem magam. Ilyen soká még nem tartott semmi.
Juditka, nem én küldtem!!!!!
Na mondj egyet! kinek nem hiányoztál volna?????? - csak jönnének a többiek is. De tény, nem lehet naponta a kedvtelésnek élni. És aki fiatal, hát az huzza az igát! Vigyázzatok magatokra. G-ra meg nagyitóval!!!! tudod milyenek? Milla férje sem megy dokihoz.
De tudod mit???? ez minden topiklakóra aktuális már. Pusz!!!!!
Verám, nekem is vannak ilyen felvevőim, és senki nem is tanította, csak elolvastam a könyvet hozzá, és megtanultam abból. Hidd el, könnyebb mint az interneten megnézni. Ha meg fogod javíttatni azt a felvevőt, biztosan nagyon hamar megtanulod hogyan kell.
Szia Ani,
én szerdán megyek a reumára a vérv. eredmény addigra már a gépében lesz a dr-nőnek remélem. Reggel korán kelek, sorbaállok, hogy beférjek még a keretükbe.
Egy tuti: ha reumás ilyen kőkorszaki őrleményt akarna nekem adni, na az nem fog menni. És el akarom felejteni az orvosokat is. Elegem lett, mindig is mondta a férjem, ha bemegy vki hasfájással, kiveszik a vakbelét, ha az már nincs, akkor az epéjét, ha már a z sincs, kap egy hashajtót és hazaküldik.
Ha itt mennél az orth.ra, fektetnének ezzel 1 hetet, aztán kapnád a kenegetésre valót.
Jobbulást, el fog mulni. Max. hashajtóval.